jegyzet
Az idő rövid története
2012.05.02.
Aligha akad ma biztosabb állás, mint hátvédnek lenni a Bolton
Wanderersnél.
Itt van mindjárt az izlandi bekk, Grétar Steinsson esete.
Olvasom, hogy a Bolton a minap meghosszabbította Steinsson szerződését,
egy adminisztrációs malőr miatt 2014 helyett egészen 20 014-ig.
"Természetesen elégedett vagyok - nyilatkozta az érintett. - A klubvezetők először csak egyéves szerződéshosszabbításról beszéltek. Örülök, hogy végül meggondolták magukat, és további 18 ezer évet hozzáadtak. Nagy öröm számomra, hogy ennyire megbíznak bennem."
Szerződése lejártakor az izlandi hátvéd 18 032 éves lesz, így szinte biztos, hogy a Bolton Wanderersben fejezi be pályafutását. Phil Gartside klubelnök is hasonló szellemben nyilatkozott. "Talán kicsit hosszúnak tűnhet a szerződés, de ne ítéljünk elhamarkodottan: senki sem tudja közülünk, mi lesz 18 ezer év múlva." A klubelnök megígérte, hogy a Bolton mindenképpen megpróbálja majd hasznosítani Steinsson "több ezer éves tapasztalatát", és szerződése lejártakor felajánlják neki az edzői posztot.
De mennyi is az a 18 ezer év?
Ha ugyanennyivel visszapörgetjük az idő kerekét, a felső-paleolitikumnak nevezett jégkorszakban találjuk magunkat; őseink ekkor már ismerték a fáklyát, használták a pengét, vadászatuk pedig abból állott, hogy többedmagukkal egy álcázott verem felé terelték a jámbor mamutot, s amikor ez a naiv, jó szándékú állat mit sem sejtve belesétált a csapdába, akkor a mi derék őseink azonnal a verem szélén felhalmozott kőrakáshoz szaladtak, és izgatott visítozás közepette meghajigálták a szerencsétlen mamutot. Vagy nem kövekkel hajigálták meg, hanem - a fejlettség egy magasabb fokán - hegyes dárdáikkal sebezték halálra; utóbb pedig ezeket a nemes cselekedeteket barlangrajzok formájában megörökítették az utókor számára.
Valószínű, hogy ha majd 20 014-ben valaki visszatekint ránk, ugyanígy elképed. "Te, ezek még hittek Einstein relativitáselméletében. S vajon mi a frászt szerettek annyira a lekváros palacsintán? S mi lehetett az a nagy felhajtás a Harry Potter nevű alak körül?" Ilyesmiket kérdeznek majd egymástól ük-ük-ükunokáink a távoli jövőben.
Ez persze csak feltételezés. Egy oxfordi futurológiai konferencia résztvevői szerint nagy az esélye annak, hogy az emberiség 2100-ra kihal. Eltűnik, megszűnik, eljön a "the end".
Ennek a "the end"-nek számos oka lehet, például jön egy gyilkos vírus, olyasmi, mint az 1918-as spanyolnátha, csak sokkal durvább, és nem elégszik meg 50 millió áldozattal. Vagy fogja magát egy szupervulkán (például az, amelyik a Yellowstone Nemzeti Park alatt szunyókál), és körülnéz egy kicsit a felszínen. Az egy sötét nap lesz (lásd még: "por és hamu vagyunk").
Aztán itt van a nukleáris háború esélye. Évtizedek óta hallani erről, elég unalmas már a sztori, szóval snassz lenne, ha mégis bekövetkezne. A magunk részéről valami eredetibbet várnánk.
Mondjuk egy kozmikus becsapódást!
Az intergalaktikus kockázatokkal foglalkozó szakértők szerint ugyanis bármikor érkezhet látogatóba egy hatalmas meteorit. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy fél 7-kor, reggeli közben belekortyolunk a teába, a rádióban éppen az Útinform híreit mondják, "csatornázás miatt forgalomelterelésre lehet számítani a Rákóczi út és az Irgalmasok utcája kereszteződésénél", s akkor hirtelen eltűnik kezünkből a kiflivég, és eltűnünk mi is, mert abban a pillanatban a világvége köszönt be mihozzánk, egy eltévedt meteorit formájában, amely lendületből beszakít egy kontinensnyi részt, pechünkre esetleg épp Európát veszi le a térképről.
Vagy nem lesz semmilyen világvége. Mert ez is elképzelhető. Minden megy tovább a maga útján, évről évre, szezonról szezonra. Csapatok tűnnek el a süllyesztőben, új stadionok épülnek, új bajnokokért lelkesednek majd a szurkolók.
Csak Steinsson, az izlandi jobbhátvéd marad örök. Az ő pályafutása lesz a legékesebb cáfolata annak, hogy a futballista élete talmi csillogás, "15 perc hírnév" volna csupán. Grétar Steinsson ugyanis 15 ezer év múlva is a Bolton Wanderers feketefehér mezét húzza magára szombat délutánonként, hétrőfös szakállát csuklója köré csavarja, s úgy vonszolja maga után, lassan és akkurátusan, végig az öltözőfolyosón.
"Kettes számmal: Grééétar Steinssooon!", üvölti a szpíker, miközben Steinsson az apostolok szelíd lépteivel végighalad a pályán, hogy elfoglalja helyét a védelem jobb oldalán. Őt már egy kozmikus becsapódás sem robbanthatná ki posztjáról. Mindent ismer a futballból, az összes trükköt, az összes taktikai variánst. Tízezer éves életbölcsességével pontosan tudja, mikor mi fog történni. Őt már nem éri váratlanul egy gól.
Az egész történettel csak egy baj van: ez a fránya halandóság. Mert eddig még sem a Vatikánnak, sem a szabadkőműves páholyok alkimista papjainak, de még Saint Germain grófj ának sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania a halhatatlanságot. Próbálkozások mindig voltak, de az idő titkának megfejtéséhez senki sem jutott közelebb.
Csakhogy a futball nagy előnye - például a skolasztikus filozófiával szemben - éppen a kiszámíthatatlansága. S ami nem sikerült Aquinói Szent Tamásnak, az miért ne sikerülhetne Grétar Steinsonnak, a Bolton Wanderers izlandi jobbhátvédjének, nem igaz?
(gj)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.
"Természetesen elégedett vagyok - nyilatkozta az érintett. - A klubvezetők először csak egyéves szerződéshosszabbításról beszéltek. Örülök, hogy végül meggondolták magukat, és további 18 ezer évet hozzáadtak. Nagy öröm számomra, hogy ennyire megbíznak bennem."
Szerződése lejártakor az izlandi hátvéd 18 032 éves lesz, így szinte biztos, hogy a Bolton Wanderersben fejezi be pályafutását. Phil Gartside klubelnök is hasonló szellemben nyilatkozott. "Talán kicsit hosszúnak tűnhet a szerződés, de ne ítéljünk elhamarkodottan: senki sem tudja közülünk, mi lesz 18 ezer év múlva." A klubelnök megígérte, hogy a Bolton mindenképpen megpróbálja majd hasznosítani Steinsson "több ezer éves tapasztalatát", és szerződése lejártakor felajánlják neki az edzői posztot.
De mennyi is az a 18 ezer év?
Ha ugyanennyivel visszapörgetjük az idő kerekét, a felső-paleolitikumnak nevezett jégkorszakban találjuk magunkat; őseink ekkor már ismerték a fáklyát, használták a pengét, vadászatuk pedig abból állott, hogy többedmagukkal egy álcázott verem felé terelték a jámbor mamutot, s amikor ez a naiv, jó szándékú állat mit sem sejtve belesétált a csapdába, akkor a mi derék őseink azonnal a verem szélén felhalmozott kőrakáshoz szaladtak, és izgatott visítozás közepette meghajigálták a szerencsétlen mamutot. Vagy nem kövekkel hajigálták meg, hanem - a fejlettség egy magasabb fokán - hegyes dárdáikkal sebezték halálra; utóbb pedig ezeket a nemes cselekedeteket barlangrajzok formájában megörökítették az utókor számára.
Valószínű, hogy ha majd 20 014-ben valaki visszatekint ránk, ugyanígy elképed. "Te, ezek még hittek Einstein relativitáselméletében. S vajon mi a frászt szerettek annyira a lekváros palacsintán? S mi lehetett az a nagy felhajtás a Harry Potter nevű alak körül?" Ilyesmiket kérdeznek majd egymástól ük-ük-ükunokáink a távoli jövőben.
Ez persze csak feltételezés. Egy oxfordi futurológiai konferencia résztvevői szerint nagy az esélye annak, hogy az emberiség 2100-ra kihal. Eltűnik, megszűnik, eljön a "the end".
Ennek a "the end"-nek számos oka lehet, például jön egy gyilkos vírus, olyasmi, mint az 1918-as spanyolnátha, csak sokkal durvább, és nem elégszik meg 50 millió áldozattal. Vagy fogja magát egy szupervulkán (például az, amelyik a Yellowstone Nemzeti Park alatt szunyókál), és körülnéz egy kicsit a felszínen. Az egy sötét nap lesz (lásd még: "por és hamu vagyunk").
Aztán itt van a nukleáris háború esélye. Évtizedek óta hallani erről, elég unalmas már a sztori, szóval snassz lenne, ha mégis bekövetkezne. A magunk részéről valami eredetibbet várnánk.
Mondjuk egy kozmikus becsapódást!
Az intergalaktikus kockázatokkal foglalkozó szakértők szerint ugyanis bármikor érkezhet látogatóba egy hatalmas meteorit. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy fél 7-kor, reggeli közben belekortyolunk a teába, a rádióban éppen az Útinform híreit mondják, "csatornázás miatt forgalomelterelésre lehet számítani a Rákóczi út és az Irgalmasok utcája kereszteződésénél", s akkor hirtelen eltűnik kezünkből a kiflivég, és eltűnünk mi is, mert abban a pillanatban a világvége köszönt be mihozzánk, egy eltévedt meteorit formájában, amely lendületből beszakít egy kontinensnyi részt, pechünkre esetleg épp Európát veszi le a térképről.
Vagy nem lesz semmilyen világvége. Mert ez is elképzelhető. Minden megy tovább a maga útján, évről évre, szezonról szezonra. Csapatok tűnnek el a süllyesztőben, új stadionok épülnek, új bajnokokért lelkesednek majd a szurkolók.
Csak Steinsson, az izlandi jobbhátvéd marad örök. Az ő pályafutása lesz a legékesebb cáfolata annak, hogy a futballista élete talmi csillogás, "15 perc hírnév" volna csupán. Grétar Steinsson ugyanis 15 ezer év múlva is a Bolton Wanderers feketefehér mezét húzza magára szombat délutánonként, hétrőfös szakállát csuklója köré csavarja, s úgy vonszolja maga után, lassan és akkurátusan, végig az öltözőfolyosón.
"Kettes számmal: Grééétar Steinssooon!", üvölti a szpíker, miközben Steinsson az apostolok szelíd lépteivel végighalad a pályán, hogy elfoglalja helyét a védelem jobb oldalán. Őt már egy kozmikus becsapódás sem robbanthatná ki posztjáról. Mindent ismer a futballból, az összes trükköt, az összes taktikai variánst. Tízezer éves életbölcsességével pontosan tudja, mikor mi fog történni. Őt már nem éri váratlanul egy gól.
Az egész történettel csak egy baj van: ez a fránya halandóság. Mert eddig még sem a Vatikánnak, sem a szabadkőműves páholyok alkimista papjainak, de még Saint Germain grófj ának sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania a halhatatlanságot. Próbálkozások mindig voltak, de az idő titkának megfejtéséhez senki sem jutott közelebb.
Csakhogy a futball nagy előnye - például a skolasztikus filozófiával szemben - éppen a kiszámíthatatlansága. S ami nem sikerült Aquinói Szent Tamásnak, az miért ne sikerülhetne Grétar Steinsonnak, a Bolton Wanderers izlandi jobbhátvédjének, nem igaz?
(gj)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.
további cikkek a rovatban
jegyzet- Kedves Úristen!
- Levél azokhoz, akik szét akarják zavarni az egyetemistákat
- Zsoltár férfihangra ("Mindent bele!")
- Egy futballfüggő naplójából (el clásico, élőben)
- Miért vonult vissza Javi Poves? (A profi futball árnyoldalai)
- Fociról, életről, halálról
- A futball ereje (punk's not dead)
- A jéghegyről (a bundabotrány dimenziói)
- A döbbenet kietlen csendje
- Egy dédnagymama szombat délutánja
