2006.10.30., focitipp.hu

Furcsa időket éltünk a húszas években: a felvidéki klubok sorra szipkázták el a legjobb magyarországi futballistákat. Történelmi visszatekintésünk második része következik.

A prágai németek klubjának, a DFC-nek két angol játékosa is volt már, amikor 1921 elején ügynökük Budapestre érkezett, és hat labdarúgóval tárgyalt. A két háború között 15 magyar labdarúgója volt a DFC-nek, ezzel a prágai klub - a Hakoah Wien mögött - a harmadik legnépszerűbb egyesület volt a magyar futballisták körében. A magyarok kedvenc úti céljai azonban a morva városok, Prostìjov, Olomouc és főként Brünn cionista sportegyesületei voltak. 1920 és 1925 között csupán a Makkabi Brnóban több mint negyven (!) magyarországi labdarúgó szerepelt, Brünnben állítólag még

"játékoselosztó iroda"

is működött. E klubokat a helyi zsidó kereskedők, gyárosok szponzorálták, s nem csupán azzal tudták elcsábítani a magyarokat, hogy fizettek játékukért, hanem gyáraikban, üzleteikben helyezték el a labdarúgókat, akiknek legtöbbször esélyük sem volt Budapesten munkát kapniuk. A magyar sportsajtó gúnyosan tárgyalta azokat az eseteket, amikor állásajánlatokkal csábították távozásra a labdarúgókat:

„A csehországi Proznitzból nem szívesen látott vendégek érkeztek Budapestre. Neumann úr és kísérője »kisegítő munkásokat« keresnek a proznitzi posztógyár részére és csodálatosképpen csak jó csatárok tudják elvégezni azt a munkát, melyre Csehországban - úgy látszik - nem találtak megfelelő szakerőket" - írta a Nemzeti Sport 1923 áprilisában. Pár hónappal később az olmütziek játékosszerző akcióját tárgyalta a Nemzeti Sport. A Hakoah Olomoucban játszó Rosner Ernő a klub két vezetőjével érkezett Budapestre, s magukkal vitték az Újpesti TSE válogatott játékosát, Seiden Jenőt. „Mikor kitudódott, hogy Seiden műszerész: a felfedezőtársaság megállapította, hogy az olmützi Makkabeába (helyesen: Hakoahba) úgy kellene egy műszerész, mint egy falat kenyér. Belátta ezt Seiden is, s tekintettel az olmützi nagy műszerész-szükségre szombaton este elutazott."

A magyar labdarúgók nagy sikereket arattak

a morva cionista

klubokban. Mindenekelőtt az évekig szinte kizárólag budapesti labdarúgókat foglalkoztató Makkabi Brno ért el kimagasló eredményeket. Az egykor elszigetelt cionista klub célja ekkoriban már a profitszerzés volt. Mivel Csehszlovákiában külön szövetsége és bajnoksága volt a „csehszlovákoknak", németeknek, magyaroknak, zsidóknak és lengyeleknek, a Makkabi nem szerepelhetett egy bajnokságban a prágai cseh egyesületekkel. ågy jelentősebb bevételeket európai túráikból remélhettek, a csapat ennek érdekében bejárta Európát. Csupán néhány eredménnyel érzékeltetném a Makkabi erejét. Spanyolországban kikaptak ugyan a Barcelonától, de

megverték a Real Madridot.

Döntetlent játszottak az olasz válogatottal, és legyőzték a Juventust. A több, sokszoros magyar válogatottal (köztük számos keresztény labdarúgóval) felálló cionista klub eredményei Magyarországon is feltűnést keltettek. A Sporthírlap 1923 novemberi írása szerint a magyar játékosok „a Makkabi lobogója alatt szereznek hírt és dicsőséget - a magyar sportnak. Mert akárhol is játszik a Makkabi, mindenütt tudják, hogy magyar játékosok a cseh-német (sic!) csapat tagjai." A cikk nem túlzott, valóban ismertek voltak a csapat gyökerei, a párizsi L'auto például egyszer tévedésből Makkabi Budapest néven írt az egyesületről...

A budapesti labdarúgók csehszlovákiai expanziója 1924-25 fordulóján ért véget. A két ország szövetsége már 1923 őszén

kartellt kötött,

ezután csak az kaphatott Csehszlovákiában játékengedélyt, akit a magyarok nem tiltottak el. Magyarán: ha valaki a magyar szövetség engedélye nélkül távozott az országból, a szövetség eltiltotta, és nem igazolhatott csehszlovák csapatba. Másrészt 1925-től Anglia, Skócia és Ausztria után a világon negyedikként Csehszlovákiában is legalizálták a profizmust. A labdarúgókat éveken át túlfizették, az egyesületek gazdasági helyzete megingott, a párizsi olimpiai kudarc után pedig (a csehszlovák válogatott a legjobb négy közé sem jutott be) a szövetség úgy vélte: ideje rendet vágni az álamatőrség dzsungelében. A válogatott sztárjai évekig éltek kiválóan illegális juttatásaikból: például az 1920-as olimpiai döntőn is játszó Káïa villát épített, Vaník emeletes házat vett, Hojer földbirtokos lett.

A rendezetlen viszonyok miatt a labdarúgók sokszor terrorizálták a vezetőket, a Slavia egyik játékosa például úgy adott nyomatékot követelésének, hogy

nyitott késsel rohant

be a klub választmányi ülésére. A profizmus viszont megszűntette a játékosuralmat. A profik fizetését maximálták, a labdarúgók döbbenten vették tudomásul, hogy ezentúl legfeljebb havi 1500 koronát kereshetnek, ami töredéke volt a korábbi fizetéseknek. Nem meglepő tehát, hogy pár hónappal a profizmus bevezetése után már akár egy komplett válogatott csapatot is ki lehetett volna állítani a bécsi profi csapatokban szereplő cseh játékosokból. Mint ahogy az sem meglepő, hogy ezek után a magyar labdarúgóknak sem csengett már olyan csábítóan a cseh korona.

A cseh korona csábító csengése, 1. rész >>>

(szegedi.péter.focitipp.hu)

*****