Mindent a Chelsea-ről!
Hány kilós volt a Chelsea első kapusa, Willie Foulke? Tippeljenek. Hetven? Nyolcvanöt? Száztíz? Netán száznegyven?
Utóbbi a helyes válasz: a 190 centi magas Foulke 140 kilót nyomott, s a korabeli anekdoták szerint egymaga képes volt megenni a csapatnak szánt ebédet. Az Aréna2000 színes fotókkal gazdagon illusztrált kiadványában a klublegendák mellett minden lényegeset megtudhatunk a Chelsea-ről.
Háborús emlékek
1905. március 14-én, a Stamford Bridge melletti Rising Sun nevű kocsmában határozta el két üzletember, Henry Augustus Mears és Joseph Teophilus Mears, hogy az általuk alapított futballklubot nem London FC-nek, nem Kensington FC-nek, s nem is Stamford Bridge FC-nek hívják majd, hanem Chelsea-nek.
A második barátságos mérkőzésükön aztán 4:0-ra verték az akkor élvonalbeli Liverpoolt (a melák Foulke védeni is tudott). Az első komolyabb sikerre mindazonáltal negyven évet kellett várni: a második világháború alatt, 1945 áprilisában az akkor esélyesebbnek számító Millwallt verték az FA-kupát helyettesítő War Cup döntőjében, 2:0-ra - a meccset a háború ellenére 90 ezer néző látta a Wembley-ben, s a trófeát személyesen Winston Churchill akkori miniszterlnök adta át.
Szélsőséges bajnokok
1952-ben Ted Drake került a Chelsea kispadjára, s az agilis szakvezető azzal kezdte munkáját, hogy „modernizálta" a klubot: az ő javaslatára nevezték magukat a chelsea-sek Kékeknek (Blues) az addig használt Obsitosok (Pensioners) helyett, s új címet kreált a klub számára, amelyen egy pásztorbotot tartó oroszlán szerepelt.
Az 1954/55-ös szezonban aztán Drake vezetésével megszerezte első bajnoki címét a Chelsea, 42 meccsen 20-12-10-es mérleggel, ami azóta is minden idők leggyengébb bajnoki teljesítménye Angliában. Jellemző, hogy a következő idényben csak a 16. helyen végzett a gárda... A negatív bajnoki csúccsal kapcsolatban megemlítendő, hogy a 2005-ös bajnoki cím megszerzésekor viszont pontrekordot állítottak fel a Kékek, 38 meccsen (29-8-1) 95 pontot szerezve...
Jimmy Greaves, a csodacsatár
A hatvanas éveket őrült stílussal kezdte a Chelsea: az 1960/61-es szezonban a 12. helyen végzett a csapat, 98 rúgott és 100 kapott góllal. Egy évvel később azonban távozott a Kékek gólvágója, Jimmy Greaves, aki máig az angol válogatott rekordere a mesterhármasok számát tekintve: hatszor triplázott a címeres mezben. Greaves 17 évesen debütált a Chelsea-ben, s 20 éves és 290 napos volt, amikor már 100. bajnoki gólját szerezte. Az angol bajnokság történetének abszolút gólkirálya: 516 mérkőzésen 357-szer volt eredményes. A jelenleg aktív játékosok közül a West Ham 41 éves csatára, Teddy Sheringham áll hozzá a legközelebb, 263 gólja azonban majdnem százzal kevesebb, mint Greaves rekordja. Greaves a Chelsea-n kívül szerepelt az AC Milan, a Tottenham és a West Ham csapatában is, az angol válogatottban pedig 57 meccsen 44 gólt lőtt. Emlékezetes Greaves utolsó mérkőzése is a Chelsea-ben, mielőtt 80 ezer fontért a Milanhoz igazolt volna. A búcsúnak ugyanis megadta a módját: a Nottingham ellen 4:3-ra megnyert találkozón ő lőtte mind a négy hazai gólt.
Szórakozás, szenvedés
Tom Docherty menedzser érkezésével a hatvanas évek végére ismét stílust váltott a Chelsea: a klub, amely addig a látványos játékra helyezte a hangsúlyt (egy 5:4-es vereség is elfogadhatóbbnak számított egy kibekkelt döntetlennél) egyszeriben eredményorientált lett: a saját nevelésű fiatal játékosok lelkesedése (a csapat átlagéletkora a hatvanas években 21 év körül mozgott) megváltoztatta a szurkolók hozzáállását. Addig a Chelsea divatos, szinte bohém klubnak számított, fotómodellek és színészek sora ült a lelátón, a hatvanas évek végére azonban a szalondrukkereket felváltották azok, akik nem csak szórakozni akartak, hanem együtt élni - s ha kellett, együtt szenvedni - a csapattal.
Fejvadászok
A szurkolói tábor megváltozásának azonban voltak árnyoldalai is: miközben a csapat az 1970-es FA-kupa-győzelem után 1971-ben megnyerte a KEK-et (a döntőben a Real Madridot győzték le ismételt mérkőzésen), a hetvenes évek végi „fekete korszak" a Stamford Bridge lelátóin is életre hívta a futballhuliganizmust: a klub kiesett a másodosztályba, a Bristol Rovers elleni meccsen pedig a rendőrök „kalapácsokat, késeket és egyéb fegyvereket" koboztak el a felbőszült drukkerektől - ezzel alapozta meg későbbi félelmetes hírét a Headhunters (Fejvadászok) nevű huligáncsoport.
Internacionálé
A Mears-család a nyolcvanas évek elején adta el a klubot Ken Bates-nek, s a klub lassan visszanyerte régi tekintélyét: a kielncvenes években olyan sztárok játszottak a Chelsea-ben, mint Ruud Gullit, Gianluca Vialli vagy Gianfranco Zola, utóbbi góljával 1:0-ra verték a Stuttgartot az 1998-as KEK-döntőben. 1999-ben pedig először fordult elő a brit labdarúgás történetében, hogy egy csapat kezdő tizenegyében egyetlen brit játékos sem szerepelt! A Southampton ellen a következő összeállításban lépett pályára a Chelsea: De Goey (holland), Ferrer (spanyol), Emerson (brazil), Leboeuf (francia), Babayaro (nigériai), Petrescu (román), Deschamps (francia), Poyet (uruguayi), Di Matteo (olasz), Ambrosetti (olasz), Flo (norvég).
A könyv utolsó fejezetére - amely az Abramovics-érát és a jelenlegi játékosok pályafutását elemzi - nem térünk ki, de ajánlani tudjuk mindazoknak, akik szeretik az angol focit.
Galambos Péter: Chelsea
(A világ leghíresebb futballklubjai sorozat)
Kiadó: Aréna2000
Kiadás éve: 2006
Ár: 2990 Ft
Az Aréna2000 kiadó honlapja >>>
(anfield.focitipp.gj)
*****
További cikkek a rovatban
Futball a földi pokolban
Hetvenkét éve, 1945. január 27-én szabadult fel a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának helyszíne, az auschwitzi lágerkomplexum. A krematóriumok között időnként futballmérkőzéseket rendeztek.
Kisbeszéd-töredék a szünetről
Nos, csak a kép kedvéért, kedves magyar bajnokság, jó hír, hogy páran lessük még a monitort, a takarót. Kevésbé jó: nem mindig tudjuk, hogy amit látunk az a valóság, vagy végtelenített felvételről valami régi program. Azaz, hogy élsz e még egyáltalán. Nagygéci Kovács József a "szünetről".
„Tengerben a tenger”
Július 14-én, csütörtökön, 66 éves korában meghalt Esterházy Péter író, Esterházy Márton testvére. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF egy személyes történetet idéz fel a futball iránt rajongó EP-ről. Jelen időben beszélünk róla.
„Magyaros, csípős”
Állandó posztolónk, SZOMBATHY PÁL újságíró tökélyre fejlesztette a minimált az előzetes esélylatolgatás során. Rövid, de velős. Eb-körkérdések.
, focitipp
Magyarország futballban is világirodalmi tényező
A cím legföljebb azok számára szorulhat némi magyarázatra, akik nem hallottak még a magyar íróválogatottról. Remélhetőleg ők vannak kevesebben. Különösen ama három feledhetetlen famagustai (Észak-Ciprus) nap után, amikor a csapat nemzetközi színtéren is – újra – letette névjegyét. Nem is akárhogy! –…
Kőrösi Zoli halálára
Tegnap meghalt egy magyar író, aki szeretett focizni, és tudott is írni a fociról. A logikai láncolatból ne maradjon ki az se, hogy tudott is focizni, és szeretett is írni. Szegő János búcsúzik tőle.
Nyerjen könyveket a Focitippel!
Itt a Focitipp nagy könyvnyeremény-akciója. Hat nyertes összesen 18 könyvet nyerhet meg a játékban, amely a Facebookon zajlik.
A Professzor visszaemlékezései
Mit tudhatunk meg Andrea Pirlóról a Gondolkodom, tehát játszom című önéletrajzi könyve alapján? Rengeteg mindent – de azért várjuk a folytatást. Könyvkritika.
Egy Dózsa-regény vége
Szusza, Bene és Törőcsik – három egykori futballsztár egy fotón. Szegő János új sorozata a kultúrszekcióban: "egy kép alá".
