Az ösztönfoci és a spanyol futballköltők
, gj
Eb-döntő
Németország-Spanyolország 0-1
Szidtuk a bírókat, az esős időt, a horribilis jegyárakat, az áramkiesést, szidtuk az UEFA cenzúráját és a lejárt szavatosságú görög futballt, de mégiscsak ez volt az eddigi legjobb Európa-bajnokság. Ez vitán felül áll.
A legjobb Eb legjobbja pedig a spanyol válogatott volt. Ez is vitán felül áll.
Hogy miért éppen ők nyertek?
Mert olyan félelmetesen erős csapatuk van, hogy Reina, Fabregas vagy az európai ezüstcipőt megszerző Güiza csak a kispadra fér, Raúl, Guti vagy Joaquín pedig még oda sem.
S mert volt egy olyan középpályájuk, amely elnyeli a labdát. Senki annyi megelőző szerelést és labdaszerzést nem mutatott be egy meccsen, mint Marcos Senna tíz perc alatt. Kétszer láttuk élőben a spanyol válogatottat ezen az Eb-n, mindkétszer ez volt a legerősebb benyomás: ilyen sűrű és ennyire mozgékony középpályás sora utoljára talán a Barcelonának volt a kilencvenes évek elején.
Spanyolország-Görögország 2-1 (helyszíni riport)
Spanyolország-Oroszország 3-0 (helyszíni riport)
Rendkívül szimpatikus volt a spanyol spílerek részéről az is, hogy úgy döntöttek, megtisztítják a futballt a nyers erőtől, visszaemelik úgymond a művészet rangjára, maradjon csak sportnak a jéghoki meg a tenisz. A spanyol futballköltők társasága a szecesszió lelkes híveként szerzett világhírt magának: kiszámíthatatlan cselek, hullámzó mozgás, gyors egyérintők, burjánzó színek, semmi unalom.
A fizika törvényei ellenében fociztak ők, csúfot űzve az izomkolosszus védőkből, hagyták az ösztönt, hadd élje ki magát. Az ösztönnek pedig nem kellett kétszer mondani: láthattuk teljes pompájában. Ezért nem talált fogást a spanyolokon a funkcionalista orosz futball, sem a nézhetővé érlelt német "rúgd-és-fuss" irányzat.
Hogy volt-e spanyol trükk? Hogyne. Sok passz, még több futás. Ennyi.
Most majd spanyol éra jön? Elképzelhető. Hiszen Fabregas csupán 21, Sergio Ramos és David Silva 22, Santi Cazorla 23, Fernando Torres és Iniesta pedig 24 éves, s van még talonban egy 17 éves Bojan Krkicük is.
Spanyolország 44 éven át tartó frusztrált várakozás után győzött világversenyen. Bármilyen furcsa, erre a hírre az angolok arca is felderül: a 2010-es világbajnokság idején lesz 44 éve, hogy utoljára trófeát nyertek.
Erre még visszatérünk. Most azonban nézzük meg a spanyol meccsek ismétléseit.
(gj)
*****
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
