A legjobb magyar futballista

A legjobb magyar futballista

, gj

Orth György

Akik látták játszani, állítják: minden idők legnagyobb magyar futballistája volt Orth György, pedig 24 évesen egy súlyos sérülés miatt kettétört a pályafutása.



Orth György 1901. április 30-án született, Budapesten. Szegénységben nőtt fel, mivel csak édesanyja nevelte, aki mosónőként dolgozott. Zsíros kenyér újságpapírba csomagolva - ez volt a fiatal Orth tízóraija, amikor iskolába indult.

Egy bögre kávé

Angyalföldi gyerekként alapító tagja volt egy grundcsapatnak, az SKI-nek (Sport Kedvelő Ifjak egyesülete). "Steiner, az Aradi utcai kávémérés tulajdonosa karolta fel ezt a grundcsapatot. Helyiséget adott nekik, a kalóriát és a prémiumot pedig tejeskávé és kalács formájában utalta ki." Előfordult, hogy a bögre kávé mellé meccsbelépőt kaptak Steinertől - 1912-ben így jutott ki Orth a magyar-osztrák válogatott mérkőzésre. Pályát azonban az SKI nem tudott bérelni, az edzéseket az akkor még beépítetlen Lehel piacon tartották.

Orth már ekkor kitűnt társai közül. 15 éves volt, amikor leigazolta a Vasas. Nem sokáig maradt piros-kékben, tehetségére ugyanis hamar felfigyelt a "nagy klubnak" számító MTK. Az Orth-család fellélegezhetett: az első világháború megpróbáltatásai során a jólétet jelentette a klub részéről rendszeresen juttatott liszt, cukor és néhány mázsa szén.

"Civil cipőben"

Azokban az években angol edzője volt az MTK-nak: Jimmy Hogan. Változatos edzéseket tartott, a sok labdagyakorlat mellett bokszoltak és birkóztak is a játékosok. Hogan kérlelhetetlen volt, nála egy futballistának kétlábasnak kellett lennie. Orthot különösképpen kedvelte, talán mert vele tolmács nélkül is megértette magát - Orth ugyanis jól beszélt angolul (később hat nyelven folytatott levelezést).

Akkoriban Magyarországon nem volt profizmus, a klubok nem fizettek játékosaiknak, akik "civil szakmát" voltak kénytelenek találni - így lett Orthból az érettségi után banktisztviselő. Az irodában dolgozott, onnan ment edzésre. Szerette a futballt, minél több meccset akart látni, ellesni a többiek titkát. Még az ifik mérkőzéseire is kijárt. "A meccsek után künn maradt velük, kapura rugdalt, csak úgy, civil-cipőben."

"Nem játék: művészet"

Ekkor már elismert futballista volt. Az MTK-val nyolc bajnoki aranyat szerzett, háromszor volt gólkirály (1920-ban 28, 1921-ben 21, 1922-ben pedig 26 góllal), a válogatottban pedig egészen fiatalon, 16 évesen debütált. Sokoldalúságát jelzi, hogy húszéves korára minden poszton szerepelt, a válogatottban hátvédként és csatárként is megállta a helyét - sőt előfordult olyan meccs is, amelyen a sérült Zsák kapust helyettesítette.

"Ha kedve a pályán magasra csapott, nem ismert határt a játékban, és látványos trükkök egész sorát mutatta be meglepő bravúrral. A szurkolók - még más klubok drukkerei is - kegyükbe fogadták. Ebben nagy része volt abszolút sportszerű játékának is, szánt szándékkal soha nem követett el szabálytalanságot, nem torolta meg a durvaságokat."

"Amit Orth produkál, az már nem játék, hanem művészet" - mondta egyszer róla Schönecker, a bécsi Rapid vezetője egy MTK-Rapid mérkőzés után, melyet a kék-fehérek 5-1-re megnyertek, Orth triplájával. "Orth mellett a huszonegy játékos csak a keretét adta a kilencven percnek" - ilyen megállapítás számtalan meccs után elhangzott. Volt olyan MTK-FTC örökrangadó (az 1924/25-ös szezonban), amelyen az MTK 11-2-re győzött (gólszerzők: Orth 5, Molnár 3, Opata, Jeny és Mandl) - máig ez a zöld-fehérek legnagyobb arányú bajnoki veresége.

Az egyiptomi csapás

Az 1924-es párizsi olimpia Orth kedélyállapotára is kihatott. Az Egyiptomtól elszenvedett kínos vereség (0-3) után az addig ünnepelt játékosok kaptak hideget-meleget. Arról azonban nem cikkeztek a lapok, hogy az MLSZ vezetősége "szűkmarkúan" bánt a pénzzel. Nem engedte például, hogy az olimpiára vonattal utazó csapat hálókocsiba váltson jegyet - Orthék a fapados III. osztályon utaztak, Párizsban pedig egy harmadrangú panzióban kaptak szállást, ahol még szekrény sem volt a szobákban, s előfordult, hogy ketten aludtak egy ágyon - miközben a vezetők a legfényesebb szállodákban szálltak meg.

Orth azonban visszatért, még nagyobb elánnal focizott, mint előtte. Pályafutása csúcsán volt. Ha a gyerekeket az iskolában megkérdezték, ismerik-e Napóleont, nem biztos, hogy igennel válaszoltak volna. Orthot viszont mindenki ismerte. Jimmy Hogan miatta tért vissza Angliából. Az MTK egyeduralkodó volt - 1917 és 1925 között zsinórban kilenc bajnoki címet szerzett, Orth pedig szárnyalt. És akkor jött Tandler.

Tragikus sérülés

"1925 szeptemberében az MTK Bécsben az Amateure-ök csapatával játszott barátságos mérkőzést. A II. félidő 35. percéig 2-2-re állt az eredmény, Orth játékával elkápráztatta a bécsi szakembereket is. A bécsi csapat kíméletlenségéről hírhedt balhátvédje, Tandler ekkor ráfutott Orthra..."

Ráfutott? Valósággal szétrúgta a támaszkodó láb térdkalácsát. A mérkőzés félbeszakadt, az MTK játékosai zokogtak. Az orvosi diagnózis: deformált térd, teljes térdficam, tokszalagszakadás.

"A szerda esti bécsi gyorsvonatot a Keleti pályaudvaron olyan tömeg fogadta, mint annak idején, amikor Orth valamelyik diadalmas mérkőzéséről jött haza a válogatott csapattal. Az egyik első osztályú fülkében feküdt Orth, plédekkel letakarva. A mentők emelték ki a kocsiból és robogtak vele a szanatóriumba."


A világutazó

Felépült ugyan, de már nem volt a régi. A krónikák szerint még egyszer ragyogott fel csillaga, az 1927-es magyar-francia mérkőzésen, amelyet 13-1-re nyert meg a magyar csapat. "Briliáns Orth" - zengték a lapok. Hiába. Orth visszavonulót fújt. Jelentkezett a Bírói Testületnél, játékvezető szeretett volna lenni, mert úgy gondolta, egy tapasztalt futballista jobban vezetné a meccset, mint az a bíró, aki sohasem focizott. Elutasították. Ekkor kereste meg a Budai 33 FC, amelynek színeiben még megpróbálkozott a játékkal, de aztán be kellett látnia: nem megy tovább. 29 évesen úgy döntött, külföldre utazik, és futballtréner lesz belőle. Vagy ahogy ő nevezte ezt a szakmát: futballtanító.


Így került Dél-Amerikába. Chile válogatottjával az 5. helyet szerezte meg az 1930-as világbajnokságon, Peruval pedig csodákat művelt: 1957-ben Peru az ő irányítása alatt győzte le először Argentínát, két évre rá, 1959-ben pedig Angliát is (4-1-re). Korábban megfordult Olaszországban is, volt a Messina, a Genoa és a Catania trénere, Argentínában pedig a Boca Juniors szerződtette edzőnek, de dolgozott a mexikói válogatott szövetségi kapitányaként is. A világutazó Orth 1961-ben a Porto edzője lett. Hazatérését tervezte, de erre már nem került sor. 1962. január 11-én szívrohamban elhunyt.


Egyszer Barcs Sándor egykori MLSZ-elnök megkérdezte Peco Bauwanst, a már visszavonult világhírű német játékvezetőt, hogy hosszú pályafutása alatt ki volt a legjobb futballista. Bauwens így válaszolt: "Der Orth, der Djuri Orth!"


Idézetek: Fekete Pál: Orth és társai (Budapest, 1963)


(gj)


*****

További cikkek a rovatban

Az utolsó jedi

, Baumstark Tibor

Az utolsó jedi

Zdenek Zeman két periódusban is volt a Roma trénere. Most visszatér az Olimpicóba, s könnyen lehet, hogy csapata, a Pescara ott fog kiesni idén a Serie A-ból.

Tovább

Mondok egy nevet: Juhász István

, Máté Gábor

Mondok egy nevet: Juhász István

A feladat az, hogy írjunk egy nekünk kedves játékosról. Ráadásul úgy, hogy ha évek múlva olvassa valaki, akkor is érvényes legyen a szöveg. Akkor én visszanyúlok a múltba, hátha érvényes lesz ez most ebben a jelenben, pedig az egész olyan régen volt, hogy én is alig emlékszem…

Tovább

A kapuslegenda, akit jeltelen sírba temettek

, Horváth Béla

A kapuslegenda, akit jeltelen sírba temettek

Az első profi színes bőrű futballista, Arthur Wharton neve egyszer már feledésbe merült, a rasszizmusellenes kampányok azonban nemrég újra felfedezték maguknak a zseniális atlétát.

Tovább

A legjobb afrikai, aki sosem volt Afrika legjobbja

, hb

A legjobb afrikai, aki sosem volt Afrika legjobbja

Angliában zseninek tartották, Nigériában még aktív korában stadiont neveztek el róla, és Ronaldinho tőle lopta a trükkjeit. A focista, aki annyira jó volt, hogy nagyon-nagyon: Augustine "Jay-Jay" Okocha.

Tovább

A Keselyű, akiről számítógépes játékot neveztek el

, hb

A Keselyű, akiről számítógépes játékot neveztek el

1984-ben üstökösként robbant be a spanyol fociba, négy évvel később már számítógépes játékot neveztek el róla. Ő Emilio Butragueno, minden idők egyik legjobb és legintelligensebb spanyol csatára.

Tovább

'Meguntam az edzéseket' - Anderton góllal búcsúzott a futballtól

, gj

'Meguntam az edzéseket' - Anderton góllal búcsúzott a futballtól

Szombaton játszotta utolsó bajnoki mérkőzését Angliában a kilencvenes évek egyik legszorgalmasabb középpályása: Darren Anderton.

Tovább

Az AS Roma tragikus sorsú kapitánya

, gj

Az AS Roma tragikus sorsú kapitánya

Voltak tragikus sorsú futballistái az AS Romának. Például Signorini, akit a Lou Gehrig-kór vitt el, vagy Di Bartolomei, aki 1994 májusában szíven lőtte magát.

Tovább

A világ legjobb középhátvédje: a gentleman, akit letartóztattak

, focitipp.hu

A világ legjobb középhátvédje: a gentleman, akit letartóztattak

"A barátom volt. A legjobb hátvéd, akit valaha is láttam a pályán" - mondta róla Pelé. Bobby Moore április 12-én lett volna 67 éves.

Tovább

Az aranylabdás csatár, akiből majdnem államelnök lett

, anfield

Az aranylabdás csatár, akiből majdnem államelnök lett

A telefonközpontos, akiből aranylabdás futballista lett. A futballista, akiből majdnem államelnök lett. A doktor, akinek két diplomája van, s akit a 20. század legjobb afrikai futballistájává választottak. George Weah.

Tovább

Aki harmincról lőtte a gólokat

, anfield

Aki harmincról lőtte a gólokat

Számunkra ő volt A FUTBALLISTA. Nem voltak sztárallűrjei, a meccsek után szégyenlősen mosolygott, elutasította az AC Milan és a Chelsea ajánlatát, s közben harminc méterről rúgta a gólokat a Southampton mezében - hűségesen, alázattal, 16 hosszú szezonon át.

Tovább