Fordult a kocka?
Három tanulság az albán-magyarról
Megírtuk már: sokkal jobb csúszva-mászva, vért izzadva három pontot szerezni (tiranai példa), mint tetszetős, bátor játékkal nullát (stockholmi példa).
A tiranai győzelem szolgált néhány tanulsággal. Az első: a magyar szurkoló kevéssel is beéri, és hálás már azért is, ha csapatát küzdeni látja. Ilyenkor elnézi az olyan nyilvánvaló hiányosságokat is, mint Vaskó esetlensége, Vanczák lassúsága vagy Torghelle körülményessége. Utóbbi zsinórban harmadik válogatott meccsén is eredményes volt, a portugálok vagy a svédek ellen azonban Sanyikánk aligha engedheti meg magának azt a luxust, hogy elszórakozza a ziccereket, mint Tiranában (gól helyett tizenegyesre hajtott, műeséssel).
A második tanulság: a taktika az edző dolga. Nem emeljük piedesztálra Erwin Koemant, ahhoz még korán van. Meglepett bennünket a dánok elleni "csatár nélküli" játékkal, a svédországi "háromvédős" szerkezettel, most pedig azzal, hogy bátran kihagyta a kezdőcsapatból Gerát és Dzsudzsákot. Van víziója, ahhoz tartja magát, és ez jó. Más kérdés, hogy eddig "csupán" Albániát és Máltát győztük le (a világranglista 80. és 146. helyezettjét), s hogy tulajdonképpen csak a svédek ellen játszottunk jól. De ez most a legkevésbé sem számít. Ami számít, az a három pont. Azt pedig Tiranában megszereztük.
A harmadik tanulság: örökös frusztrációnk remélhetőleg a múlté. Számtalan olyan meccsre emlékszünk, amikor gyáva játékosaink összecsinálták magukat a pályán, ha az ellenfél kicsit bekeményített. Amikor lecsorgó labdákból szerzett "hülye gólokkal" vertek meg bennünket. Amikor az utolsó pillanatokban mindig mi maradtunk le, mi csúsztunk el, mi nyúltunk mellé, mi bámultunk a partjelzőre, hogy miért nem lengette be a lest. Így vertek meg minket a románok, a szlovákok, a lengyelek, a horvátok, a grúzok... Pontosan olyan nyeszlett gólokkal, mint amilyet Torghelle lőtt. Egy agresszív, kemény focit játszó ellenfelet győztünk le, és nem szartuk össze magunkat. Fordult a kocka? Reméljük.
Ha legyőzzük Máltát, akkor őszig futball-láz lesz Magyarországon. Zsinórban négy selejtező-mérkőzést utoljára Mezey Györggyel, 1985-ben nyert a magyar válogatott, s végül csoportelsőként jutott ki a világbajnokságra. Azóta várunk hasonló sikerre. Huszonhárom éve.
(focitipp.gj)
*****
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
