Csúcsra járatott tiki-taka (passzból lesz a gól)
Passz, futás, passz, futás. Végig, megállás nélkül. Játszi könnyedséggel. Az El Clásico ismét a labdavirtuózokról szólt: Messiről, Xaviról, Iniestáról. Real Madrid-Barcelona 1-3.
A Real Madrid félelmetes formában futballozott ősszel, négyesével rugdosta a gólokat. Aki az útjába került, azt egyszerűen legyalulta, lehengerelte, miszlikbe aprította. Minden klappolt, minden szépnek és jónak tűnt, és zsinórban a tizenötödik győztes meccs után Madridban már-már elhitték, hogy ezúttal elkaphatják a Barcelonát. Csalfa, vak remény.
Pedig a meccs úgy kezdődött, hogy a Real Madrid már a 21. másodpercben megszerezte a vezetést, Victor Valdés hibája után. A barcelonai kapus egy hazaadás után megjátszhatta volna az üresen álló Puyolt (jobbra), esetleg az üresen álló Piquét (balra), ő azonban - pánikmegoldást választva - a takarásban lévő Abidalhoz akart passzolni. Vesztére.
Az El Clásico kapcsán az egyik fő kérdés az volt, vajon a Real Madrid felvállalja-e a "nyíltsisakos játékot" a Barca ellen. Felvállalta. Tavaly többször is Mourinho szemére vetették, hogy nem elég bátor, csak bekkel a Barcelona ellen, ahelyett, hogy támadna. Hát most megpróbált támadni, a Real Madrid azonnal nekiment a Barcának, ahogy kell. Nekiment, aztán koppant egy nagyot, és szomorúan összecsúszott.
Az hamar kiderült, hogy Benzema mögött három támadó felfogású középpályást (Cristiano Ronaldo, Mesut Özil, Angel di María) szerepeltetni több mint luxus, így ugyanis Messi szabadon, őrző nélkül forgolódhatott. Az első húsz perc mindazonáltal még a Real elképzelései szerint alakult: sok futás, pressing, az ellenfél labdafelhozatalának megzavarása. De már ekkor is megfigyelhető volt, hogy a madridiak nem támadtak, csak letámadtak. Építkezésre, összjátékra a percek múlásával egyre kevesebb erejük maradt. Ronaldo csak szenvedett a szélen, Özil pedig mintha ott sem lett volna.
A Barcelona a szokásos 4-3-3-mal nyitott, Piquével és Puyollal a védelem tengelyében (ha ők ketten kezdők, a Barcelona nem kap ki; eddig 55 ilyen meccs volt, a katalánok mérlege ezeken: 46-9-0). Pep Guardiola kihagyta Mascheranót és David Villát, hátrább vonta Fábregast, s volt benne elég kurázsi ahhoz, hogy meccs közben is bátran variáljon a csapat szerkezetével: az első negyedóra után például a Barca átállt háromvédős rendszerre (balszélen Abi, középütt Piqué, jobbra Puyol), Dani Alvés följebb lépett jobbszélsőnek, és minden támadásnál üresen kérte a labdát az oldalvonalnál (az ő beadásából született a harmadik barcelonai gól is). Guardiola rosálásaira a Real Madrid képtelen volt reagálni, Mourinho némán ült a kispadon, s mire Kakát és Khedirát behozta, addigra tulajdonképpen már eldőlt a meccs.
"A Barcelona győzelmében fontos szerepet játszott a szerencse is" - nyilatkozta a meccs után Mourinho, de semmi sem a szerencsén múlott, sokkal inkább a két edző taktikai felkészültségén (Guardiola mérlege a Real ellen: 8-3-1), s nem utolsó sorban a játékosok képzettségén. Az ellendrukkerek azzal gúnyolják a Barcát, hogy ezer passzra van szüksége egy gólhoz. Pedig az "ezer passz" azt jelenti, hogy náluk van a labda, ők alkotnak, ők diktálják a tempót, ők játszanak. Xavi, Messi, Iniesta, Cesc.
A meccsnek három tanulsága van.
Egy: a Barca ellen öngyilkosság nyíltan futballozni, eredményt legföljebb egy szélsőségesen destruktív, sündisznóállásra alapozó taktika hozhat (lásd még: Internazionale 2009/10).
Kettő: piros lapok, pofonok és szemkitolás nélkül is lejátszható egy El Clásico.
Három: ismét kiderült, hogy a Real Madrid a világ második legjobb csapata - a Barcelona után.
Gazdag József
(A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.)
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.
