2012.01.16., gj

Premier League, 21. forduló

Kenny Dalglish egy évvel ezelőtt, 2011 januárjában vette át a Liverpool irányítását. Mi változott azóta az Anfield Roadon? S változott-e egyáltalán valami?

A király visszatért, de a királyság egyelőre nincs sehol. Ugyanazok a reménytelen ikszek, ugyanolyan döcögős játék, ugyanaz a lehangoló hangulat. A Liverpool hétvégén 0-0-s döntetlent játszott a Stoke Cityvel (ez már a hetedik hazai iksz volt!), s lecsúszott a tabella 7. helyére.

Évtizedeken át a Liverpool számított a bajnoki cím legfőbb esélyesének Angliában. Volt olyan húsz év (1971-1991), amikor tizenkilencszer (!) a dobogó első vagy második fokán végzett. Ma már az is bravúr lenne, ha a csapat visszaverekedné magát a top fourba.

Tavaly úgy tűnt, minden jóra fordul az Anfield Roadon. Új tulajdonos érkezett (az amerikai Fenway Sport Group), a kispadra pedig visszatért a szurkolók bálványa, minden idők legjobb liverpooli futballistája, Kenny Dalglish. Azóta eltelt egy év, s a Liverpool ma nagyjából ugyanott tart, mint akkor.

Pedig most van pénz az Anfielden, de sajnos van egy sportigazgató is, Damien Comolli, aki ezt a pénzt nagy szakértelemmel kidobja az ablakon. Comolli egyszer már megbukott a Premier League-ben (a Spursnél), s nem jósolunk neki fényes jövőt Liverpoolban sem. Az elmúlt egy évben sikerült néhány méregdrága cserejátékost szerződtetnie; zsákbamacskákat tíz- meg húszmilliókért.

Stewart Downing? Ha így folytatja, kijátssza magát a válogatottból. Charlie Adam? Soha nem lesz belőle még Danny Murphy-szintű osztogató sem. José Enrique? Fájdalmasan egylábas balbekk, nem látja át a játékot, olyan, mint a norvég Riise volt egykoron, csak Riisével ellentétben Enrique képtelen eltalálni a kaput. Coates? Henderson? Talán még a Csank-féle váci csapatba sem fértek volna be (Váci Izzó-Dinamo Moszkva 1-0 az UEFA-kupában, gólszerző: Hahn Árpád).

A legszebb mégis Andy Carroll esete. Vele rekordot döntött a Liverpool, 35 millió fontot addig senki sem fizetett angol focistáért. Mesébe illő történetnek indult, de aztán Carrollról kiderült, hogy a futball, sajnos, nem az erőssége. A cserepadon ülve (ahogy elszánt arccal rágózik) még egészen félelmetes csatárnak tűnik, a gondok mindig akkor kezdődnek, amikor pályára lép. Úgy hírlik, a Newcastle 10 millióért visszavenné. Ez lenne ám a liverpooli üzlet: 35-ért venni, a kispadon pihentetni egy évig, aztán 10-ért eladni. Volt már ilyesmire példa az Anfielden, nem is olyan régen: Robbie Keane-ért 19 milliót fizettek a Tottenhamnek, fél évvel később pedig 12 milláért visszapasszolták. A közgazdaságtanban ezt nevezik remek üzleti érzéknek.

Dalglishnak mázlija van, mert ellene soha nem fognak tüntetni a szurkolók (mint ahogy Roy Hodgson ellen tüntettek). Pedig a helyzet ma sem rózsás, ez a Liverpool például meg sem közelíti a Benítez-féle csapatot. Mit nem adnának ma az Anfielden egy BL-döntőért, vagy egy bajnoki ezüstéremért!

Persze, Beníteznek is volt néhány különös hóbortja, ő is előszeretettel hozott egészen tragikus kétballábas nímandokat az Anfieldre (például Dossenát, Degent, Kirjakoszt, Voronyint…), s képes volt a káoszig fokozni a rotálásait, de ő legalább a taktika nagymestere volt: irányításával a Liverpool könnyedén összeroppantotta Európa legnagyobb csapatait (Barca, Real, Inter, Juventus), otthon és idegenben egyaránt.

Három évvel ezelőtt a bajnokságban egészen az utolsó fordulókig versenyben álltak a bajnoki címért, oda-vissza verték a Manchester Unitedet (2-1, 4-1) és a Chelsea-t (2-0, 1-0), a BL-ben pedig megleckéztették a Real Madridot (4-0, 1-0). Hogyan nézne ki ma egy Real Madrid-Liverpool párharc? A kérdés költői. Ehhez először az kellene, hogy a Liverpool bejusson a BL-be.

Akadnak azért pozitívumok is. Az első: a Ligakupa-menetelés. Vagy a klub egyre erélyesebb fellépése a rasszizmus ellen. A négerező Suárez ügyében még mindenki sumákolt és igyekezett elbagatellizálni a történteket, de az Oldham elleni balhé után már (szerencsére) nem volt pardon. Amikor egy liverpooli drukker rasszista megjegyzésekkel provokálta az Oldham Athletic sötétbőrű játékosát, Tom Adeyemit, a klub azonnal lépett. A rasszista drukkert beazonosította, átadta a rendőrségnek, és örökre kitiltotta az Anfield Roadról.

"Soha nem fogjuk tolerálni sem a rasszizmust, sem más diszkriminációt. Mi büszkék vagyunk arra, hogy szerte a világon óriási szurkolói bázisunk van, s hogy ezek a szurkolók különböző nemzetiségűek, és más-más kultúrákhoz tartoznak. Mert együtt mind egy nagy liverpooli családot alkotunk!" - írta a klub nevében Kenny Dalglish a Stoke elleni meccs műsorfüzetében.

(gj)

(A cikk a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.)