2012.02.27., gj

"Ha tehetném, megint vasárnapra ébrednék. Régen volt ennyi izgalom az angol futballban" - írta egy kommentelő a BBC-n. Véleményével nincs egyedül. Micsoda vasárnap volt!

Azzal kezdődött, hogy az Arsenal egy szenzációs derbin szétlőtte a Tottenhamet. Nem akárhogy. Kétgólos hátrányból. Az Ágyúsok 28 perc alatt öt gólt lőttek ősi riválisuknak (s lett 0-2-ről 5-2). Égszakadás, földindulás. A közönség tombolt. "A Milan elleni vereség után sokan azt mondták, hogy képtelenek leszünk feltámadni. Hát tessék, itt a bizonyíték. Soha nem voltunk még ennyire elevenek, mint most" - nyilatkozta mosolyogva Arséne Wenger a meccs után.

Szó mi szó, az Arsenalra ráfért némi sikerélmény. Azok után, hogy az idei szezonja néhány nap alatt bedőlt (rekordvereség Milánóban, kiesés az FA-kupából), most végre azt játszotta, amit az aranykorban megszokhattunk tőle. Gyors, szellemes, kreatív futballt. Ki volt a főszereplő? Tomáš Rosický. A cseh irányító még sosem focizott ilyen ötletesen az Arsenalban, mint ezen a vasárnap délutánon. Formáját a legjobbkor találta meg: a szürke iparosokból álló cseh válogatottnak a nyári Európa-bajnokságon nagy szüksége lesz egy ilyen agytrösztre, aki színt visz a játékba, és váratlan passzaival helyzetbe hozza a társakat.

Ha a hétvége egyik nagy kérdése az volt, hogy a Tottenham bele tud-e szólni a bajnoki címért folytatott harcba, akkor a válasz egyértelmű: nem! A Spurs lazán belealudt a kétgólos előnybe, s mire felébredt, már minden véget ért. A tottenhami álom mindenképp. Sokáig azonban nem lógathatják az orrukat, mert vasárnap ismét egy zúzós meccs vár a Spursre (otthon a Manchester United ellen), és Harry Redknapp már most gondban van: a válogatott meccsek miatt egyik játékosa Mexikóba, egy másik Új-Zélandra utazik, vagyis az ideális felkészülésnek lőttek (ráadásul a ManUtd ellen eltiltás miatt nem játszhat Scott Parker, aki vasárnap piros lapot kapott).

Lehet-e überelni egy ilyen 5-2-es gálaelőadást? A Liverpoolnak és a Cardiffnak ez majdnem sikerült. A Ligakupa döntője nem volt óriási meccs - nem is lehetett volna, hiszen az outsidernek tartott Cardiff (amelyben csereként pályára lépett a dunaszerdahelyi születésű, ám magát szlováknak valló Filip Kiss) végigbekkelte a 120 percet. De az utolsó sípszóig ún. hősies küzdelem zajlott a pályán (sajnos a meccs előtt a stadionnál is), s a Liverpool csak mázlival, büntetőpárbajban nyomta le második ligás ellenfelét.

Láthattuk, hogy jobb helyeken a Ligakupának van létjogosultsága, nem mindenütt számít a bundamaffia fejőstehenének és kisstílű bűnözők gyakorlóterepének. Angliában a csapatok komolyan veszik ezt a sorozatot, és komolyan veszik a szurkolók is: a döntőt 89 ezren látták a Wembley-ben.

"Ez még csak a kezdet. Egy új liverpooli éra kezdete" - nyilatkozta a lefújás után Kenny Dalglish. Túlzott? Nem biztos. Tavaly épp az Arsenal példáján látszott, mit okozhat egy elveszített Ligakupa-döntő (depressziót, összeomlást, morális csődöt). A Liverpool azonban, ha kínkeservesen is, de nyert, így három fő célkitűzéséből egyet már kipipálhat. A további kettő: megnyerni az FA-kupát (a Vörösök a negyeddöntőben a Stoke Cityt fogadják), a bajnokságban pedig odaérni a BL-selejtezőt érő 4. helyre, megelőzve az Arsenalt, a Chelsea-t és a Newcastle-t.

Mindez leírva egyszerűnek tűnik, de a megvalósítása komoly akadályokba ütközhet. Az egyik akadályt Jordan Hendersonnak hívják. A Telegraph szerint a döntő leggyengébbje éppen a liverpooli középpályás volt. Szerintünk is. Henderson, Spearing, Enrique, Adam, Carroll: egyikőjük sem Liverpool-szintű játékos. Egyelőre nagy talány a húszmilliós Downing is, aki az egész szezonban alulteljesített, a Cardiff ellen viszont a meccs legjobbja volt. Akárcsak Škrtel: a szlovák középhátvéd december óta három gólt szerzett tétmeccsen - vagyis éppen hárommal többet, mint Fernando Torres...

(gj)

A cikk a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.