2012.09.25., focitipp.hu

Liverpool-MUFC 1-2, osztályozókönyv

Régen láttunk ilyen kilátástalanul gyenge játékot a Manchester Unitedtől, mint vasárnap az Anfielden. Az alábbiakban a játékosok értékelése következik. Figyelem: a műfaj szubjektív!

 

LIVERPOOL FC

 

Nemrég még Pepe Reina volt a Liverpool húzóembere. Ma már annak is lehet örülni, ha nem kap potyagólt, mint vasárnap. Hat pont.

Glen Johnsonnál sosem lehet tudni, hogy a szája szegletében bujkáló monalisás mosoly mire vonatkozik: az infantilizmus csalhatatlan jele-e, vagy pedig egy megvilágosodott bódhiszattvát tisztelhetünk személyében. A meccs végéig nem derült ki. Hat.

A dán Dani Aggert oda kellett volna adni az első arab sejknek, aki a nyáron benézett az ablakon. Mi szükség van egy agyontetovált porcelánbabára, aki állandóan leesik a polcról, reped, hasad, eltörik, s aztán hónapokig tart, míg újra összeragasztják? Négy. (Helyére Jamie Carragher ugrott be, őt egyenesen a liverpooli múzeumból hozták, tíz percre beállították a tizenhatosra bámészkodni, aztán visszavitték a vitrinbe.)

Martin Škrtel feladata lett volna kikapcsolni a játékból RvP-t, rátermettségét azonban nem bizonyíthatta, RvP ugyanis nem kért a szögletek előtti húsdarálóból, inkább kikapcsolta saját magát, s a 11-est leszámítva végig OFFLINE üzemmódban volt. Škrtel és RvP: a láthatatlan páros. Nulla.

„Rúgd és fuss, rúgd és fuss, rúgd és fuss.” Kiről van szó? Így van: Martin Kellyről. Kicsit monoton, kicsit unalmas, kicsit kiszámítható. De legalább becsületes. Hét.

S akkor jött Gerrard, mellel levette, ballal bevágta. Egy–null, emberhátrányban! Abban a másodpercben a boldog eufória ritka, ám annál hangosabb pillanatai következtek az Anfi elden. Ahogy az angol szurkolói szleng mondja: let’s go fuckin’ mental! Hölgyeim és Uraim, tisztelt jelenlévők: Steven Gerrard visszatért! Kilenc!

Ha Joe Allen nevét nem említi a riporter, az még nem azt jelenti, hogy Joe Allen nincs ott a pályán. Joe Allen igenis ott van: ő az a jelentéktelennek tűnő, alacsony fi gura, aki szó nélkül, feltűnésmentesen összeszedi a lecsorgó, kóbor labdákat. Begyűjt és újraoszt. Erős hetes.

A Liverpool legjobbja az idei szezonban egy 17 éves nyikhaj: Raheem Sterling, aki a The Sun szerint – most kapaszkodjanak meg – már három gyermek apja. Vasárnap csak villanásai voltak, ereje hamar elfogyott, lecserélték, négy pont. (A Sterlinget váltó Jordan Hendersonról köröz egy videó a neten, amin teniszlabdával dekázik - és legyőzi az arsenalos Oxlade-Chamberlaint -, de ettől nem fogunk beájulni, Henderson ugyanis teljesen alkalmatlan a futballra, nem is értékeljük.)

Egy éve még azt hittük, Jonjo Shelveyből lehet valaki. Hát, lehet is: egy Roy Keane-féle térd-roppantó bűnöző. A futballhoz ugyanis nem elég a kopacski, kedves Jonjo - intelligencia is kell hozzá. Mert lehet Zorróként cirkálni a pályán, nyújtott lábbal büntetni a csúnya ellenfelet, s lehet teli szájjal üvöltözni a ManU edzőjével, de egyrészt nem illik, másrészt pedig saját csapatodnak ártasz vele. Kettő.

Mit kezdjünk Luis Suárezzel? Zseniális focista lehetne, ha érdekelné a futball. De őt inkább a színészmesterség fortélyai érdeklik: megsértődik, provokál, széles gesztusokkal vitatja a játékvezetői ítéleteket, látványos műeséseket mutat be etc. S észre sem veszi, de közben úgy jár, mint a farkast kiáltó juhászfiú: a bírók már akkor sem hisznek neki, amikor igaza van. Három.

Fabio Borini dolgos, derék futballista, csak éppen méterekre pattan tőle a labda, ami meglehetősen zavaró körülmény ezen a szinten. A helyére érkező spanyol Suso egy testcsellel nyitott (Paul Scholes dőlt el), ígéretes hetes.

MANCHESTER UTD

 

A pókerarcú Anders Lindegaard remek védésekkel követelte ki magának a nyolcast, szó nélkül megadjuk!

Hasonló a helyzet Rafaellel, aki lőtt egy „brazil" gólt, és könnyedén eltakarította a pályáról Borink - ez már nyolc plusz! (Helyére Danny Welbeck állt be a 89. percben, időhúzó cseréért nem jár pont.)

Rio Ferdinand egykoron kőszikla volt, a védelem oszlopa, az utolsó bástya. Ma pedig? Már megbocsássanak: egy vén trotty, aki alig vonszolja magát. Fáj a térde, fáj a dereka, fáj a háta. Kínszenvedéseit rossz volt nézni. Alig három.

A világ egyik legnagyobb rejtélye, hogy mit keres egy Jonny Evans a Manchester Unitedben. Bárgyú, körülményes és alattomos, aki örülhetett, hogy megúszta piros nélkül a rangadót. Három.

Egyelőre nem érkezett hír arról, hogy Patrice Evra, az ismert manchesteri vamzer (de nevezhetjük besúgónak is) ezúttal is feljelentett-e valakit a liverpooli játékosok közül, mint tavaly. Akárhogy van is, ez a spicli remek balbekk, játékáért egy hetest megérdemel.

Antonio Valencia úgy sprintel, mint Ben Johnson, és úgy dobja föl magát, mint egy kubai magasugró. Vasárnap tévénézők millióit csapta be, amikor összecsuklott a liverpooli 16-oson belül - noha senki sem ért hozzá. Eredetileg hatos osztályzatot kapott volna, de a csalóknak maximum szégyenkettes jár.

Ryan Giggs? Várjunk csak: hát ő is ott volt? Egészen biztosak ebben? A jegyzőkönyvben valóban szerepel a neve. Fura. Pedig megesküdtem volna rá, hogy vasárnap nem játszott. Nem, tényleg nem rémlik, hogy láttam volna. Nulla.

Hol volt Giggs? S hol volt a manchesteri középpálya? Erre akár Michael Carrick is válaszolhatna. Elmondhatná, milyen érzés létszámfölényben is csak keresni a labdát. Élménybeszámolója a következő címet kapná: „Statisztaként az Anfielden." Három.

Nani? Na, ne! Nani nem kap egy pontot sem. Szájtátva ácsorgott a jobbszélen, Fergie egy félidő után lezavarta. Nullánál is kevesebb. (Nani ment, Paul Scholes jött, és sorra nyelte be a megalázó cseleket Sterlingtől meg Susótól; ami így, majdnem negyvenévesen - vagy hetvenévesen? - már nem is olyan vérciki.)

Szegény Shinji Kagawa: vajon mikor döbben rá, hogy ő csupán egy marketingfogás, amelyből a ManUnited nevű részvénytársaság profitál? Ha nem állna mögötte a hatalmas ázsiai piac, vajon akkor is bekerülne a kezdőbe? Mert ez így három mínusz. (Kagawát a mexikói Javier Hemández váltotta, aki alapból egy ígéretes nyolcas, de vasárnap nem volt értékelhető megmozdulása.)

Robin van Persie-ről már leírtuk a véleményünket Skrtel kapcsán. A büntetőt belőtte, igen. S azon kívül hányszor ért labdához? Háromszor? Ne túlozzunk! Melyik volt a harmadik labdaérintés? Ugye-ugye. Gyönge kettes.

Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor a manchesteriek között említjük Mark Halsey játékvezetőt is, aki nem is igyekezett titkolni klubszimpátiáját. Leszedhetnénk róla a keresztvizet, de minek: megtették ezt helyettünk az angol lapok. Ha Shelveyt kiállította, akkor a nyújtott páros lábbal érkező Evansnek is piros járt volna, akárcsak Robin van Persie-nek. Befújt egy büntetőt a ManU javára (holott nem történt szabálytalanság), és nem fújt be egy büntetőt a Liverpool javára (holott szabálytalanság történt). Ahogy egy olvasói hozzászólásban szerepelt a BBC-n: eddig Mark Halsey a ManU legjobb nyári igazolása...

 

 

Gazdag József

(A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.)