2012.05.15., focitipp.hu

Itt a vége, fuss el véle: drámai hajrában szerezte meg bajnoki címét a Manchester City. Új éra kezdődik a Premier League-ben?

Negyvennégy évet kellett várniuk a Manchester City szurkolóinak a bajnoki címre. Hogy kisebbrendűségi érzésük, az évtizedek során felhalmozódott frusztrációjuk, és a sikeres szomszéddal szemben táplált töretlen gyűlöletük milyen erős volt, az vasárnap délután látszott igazán, amikor a "kékek" acsarkodva, torz gesztusokkal, szinte "dühből örültek" annak, hogy végre megelőzték a Manchester Unitedet. Az első hely sorsa az utolsó forduló utolsó másodperceiben dőlt el, az erőviszonyok azonban sokkal korábban kirajzolódtak.

Vajon megérdemelte volna-e a bajnoki címet a Manchester United? Nem, nem érdemelte volna meg, hiszen amikor a bajnokságban szemtől szemben állt a Manchester Cityvel, mindkétszer kikapott (1-6, 0-1).

Rémálomszerűen kezdődött a szezon az Arsenal számára. Cesc, Nasri és Clichy még nyáron lelépett, s amikor a csapat 8-2-re kikapott az Old Traffordon, egészen mély szakadék képe sejlett föl az Arsenal előtt. Wenger kézrátétellel próbált gyógyítani, és bejött a trükkje: a csapat emlékezetes BL-meccset játszott az AC Milannal, a bajnokságban pedig odaért a 3. helyre (s egy rövid haknira feltűnt a színen Thierry Henry is).

Eleinte úgy tűnt, a bajnoki címért küzdhet a Tottenham, Harry Redknappből pedig angol szövetségi kapitány lesz. Nos, nem. Se pénz, se posztó: a Spurs viszszaesett, Redknapp helyett pedig Hodgsont nevezték ki a válogatott élére. Van ilyen.

A "zsűri különdíját" a Newcastle United kapja, a "Hogyan kell a semmiből ütőképes csapatot csinálni?" című oktatófilmjéért. Rendezte: Alan Pardew. Főbb szerepekben: Fabricio Coloccini, Hatem Ben Arfa, Demba Ba és Papiss Cissé.

Egyelőre korai lenne véleményt mondani a Chelsea-ről, egy szombati BL-győzelem ugyanis "mindent visz", de azt már talán Abramovics is látja, hogy nem kellene Guardiola meg Mourinho után koslatnia: Di Matteo ideális edzőnek tűnik.

David Moyes pedig olyan varázslónak, akit a legkevésbé sem zavar a nullás büdzsé, és évről évre előhúz a kalapból egy "átlagon felüli" Evertont. Hogyan? Miből? Rejtély.

Van egy jó hírünk a Liverpool drukkerek számára: nem esett ki a csapat! S ezt most nem viccnek szántuk. A Dalglish-projekt befagyott, a klubvezetésnek remélhetőleg lesz mersze meneszteni (vagy legalább sportigazgatóvá átkvalifikálni) King Kennyt, mert ahogy a Liverpool játszott ebben a szezonban, az egészen tragikus volt.

Kellemesen unalmas, langyos vasárnap délutánok, s hozzá a Craven Cottage retrós tribünje: a Fulham évek óta a szürke középszert jelenti a Premier League-ben.

A West Bromwich pozíciója (10. hely) bravúr, kár, hogy Fülöp Márton a szezon utolsó meccsén belerondított az összképbe (amikor két gólt ajándékozott az Arsenalnak).

Kitett magáért a Swansea és a Norwich City is: újonc létükre remekül bírták a gyűrődést, a walesi Swansea például hazai pályán legyalulta az Arsenalt, a Liverpoolt és a Manchester Cityt is.

Egy régi kínai közmondás szerint "nehéz sötét szobában fekete macskát keresni, főleg akkor, ha nincs is ott". Mi is így voltunk a Sunderlanddel: kerestük a Fekete Macskákat (Black Cats), de nyomukat sem találtuk.

Többet vártunk a Stoke Citytől is, amely láthatólag megroppant a dupla teher (nemzetközi kupa, bajnokság) alatt, és a tavalyi kitörés után megadóan visszacsúszott a 14. helyre.

Akinek még nincs kedvenc csapata, annak szíves figyelmébe ajánljuk az árva (úgy értve: komoly szurkolóbázissal nem rendelkező) Wigan Athleticet. Azt a Wigant, amely még márciusban is tuti kiesőnek tűnt, de aztán Don Quijoteként, minden mindegy alapon nekirohant a hatalmas ellenfeleknek - és győzött! Győzött a Liverpool ellen (idegenben), győzött az Arsenal ellen (idegenben), győzött a ManUnited és a Newcastle ellen. Brit tudósok azóta is elemzik ezeket a meccseket, de máig nem találtak racionális magyarázatot a Wigan jelenségre.

Éppen csak bent maradt az Aston Villa, amely a szezon közben elveszítette csapatkapitányát (Sztilian Petrovnál leukémiát diagnosztizáltak, ezért befejezte pályafutását), és nem lehetnek büszkék magukra a QPR játékosai sem, akik a labda helyett általában az ellenfelet rúgták (kilenc piros lapot kaptak).

Fabrice Muamba márciusban összeesett a pályán, s ettől a sokktól már nem is tért magához a Bolton. Kár, mert Bogdán Ádámnak több remek meccse is volt.

A nagy blöff - így lehetne jellemezni a Venky's cég szerepvállalását a Blackburn Roversben. Az indiai tulajdonosok aranyat ígértek nagy zsákkal (de legalábbis Ronaldinhót, Beckhamet, s hozzá BL-indulást). Ez lett belőle, egy csúnya 19. hely. Ej-ej.

Tévedésből rajthoz állt még a Wolverhampton is, de hamar belátta, hogy ezt az iramot nem neki találták ki. Begubózott hát, és befészkelte magát a tabella aljára. Ott szuszog most is, vacka mélyén. Valaki majd szóljon neki, hogy hahó, ébresztő, "the end".

Gazdag József

A cikk eredetileg az Új Szó futballmellékletében jelent meg.