2012.05.15., focitipp.hu

Két szintje volt a La Ligának. Egy felső, ahol a Real Madrid és a Barcelona futballozott a bajnoki címért. S egy alsó, ahol a többi 18 csapat marakodott a koncon. Szezonértékelő.

Idén valóban "királyi gárda" volt a Real Madrid. Télen még visszatetszőnek tűnhetett, ahogy a játékvezetők is igyekeztek tolni a madridi szekeret - lásd a Mallorca (2-1), a Rayo Vallecano (1-0) vagy a Betis (3-2) elleni meccset -, de ezt leszámítva csakis a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a Real által bemutatott futballról. 100 pont, 121 rúgott gól - a Real Madrid nevű ciklon végigsöpört a spanyol La Ligán. Gyorsaság, erő, lendület jellemezte a blancók játékát, s idén végre leomlott egy hatalmas kőfal is: legyőzték a Barcelonát, ráadásul idegenben. Érdekesség: Cristiano Ronaldo az első futballista a spanyol élvonal történetében, aki az adott szezonban mind a 19 ellenfélnek betalált legalább egyszer.

Várható volt, hogy a Barcelona királysága nem tart örökké. Decemberben még semmi sem utalt a lassú süllyedésre, a Barca egymás után kétszer is bevette a Bernabéut (3-1 a bajnokságban, 2-1 a kupában), megnyerte a klubvilágbajnokságot (a döntőben: Barca-Santos 4-0). Aztán jött a tavaszi fáradtság, a sok fejfájós meccs, azokkal a nyomasztó labdatartási fölényekkel. S amit a sors az előző három évben a madridiaknak osztott le, azt most a katalánok is megismerhették: hogy milyen érzés másodiknak lenni. Csak Messi maradt továbbra is első, 50 bajnoki góljával övé az európai Aranycipő. A csapatra ettől függetlenül ráfér a vérfrissítés: egyelőre Jordi Alba, Robin van Persie, Thiago Silva, Gareth Bale és Neymar került a Barca célkeresztjébe.

Harmadszor lett harmadik a Valencia. Siker? Kinek hogy: Unai Emery például távozik a kispadról. Ne feledjük: a bronzérmes Valencia 39 (!) ponttal kevesebbet szerzett, mint a bajnok Real.

A katari tulajdonos (Abdullah Al Thain sejk) talicskával tolta a pénzt a Málagába. BL-selejtezőt kapott érte. Ez a 4. hely történelmi siker: a Málaga még sosem végzett ilyen előkelő helyen. (Azt tudták, hogy 1978-ban Kalmár Jenő, 1988-ban pedig Kubala László volt a csapat edzője?)

Mélydepressziós ősz után tavasszal odatette magát az Atlético Madrid. Az eredmény: EL-győzelem, s hozzá bónusznak 5. hely a bajnokságban.

Üdvözöljük az élmezőnyben kedvencünket, a csóró Levantét, amelynek - a bukmékerek előzetes oddsai alapján - a kiesőzónában kellett volna végeznie, de a pénztelen csapat fütyült a papírformára, és úgy gondolta, nagyobb buli a dobogóért küzdeni, mint a bentmaradásért.

Aki kemény, hajtós meccsre - szinte már labdás verekedésre - vágyik, annak az Osasuna fightereit ajánljuk.

Erőn felül teljesített a Mallorca is: a szezon elején kiürült a klubkassza, lelépett az edző, minden eltörni látszott; a csapat mégis összekapta magát (utolsó hét mecscséből például ötöt megnyert).

Volt idő, amikor az FC Sevilla még Európát riogatta az UEFA-kupában, mára sajnos nyomokban sem idézi egykori önmagát, Jesús Navasból nem lett messiás, Frédéric Kanouté pedig bejelentette távozását (ideje volt).

Baszk futballforradalomról írtunk tavasszal, de a Bilbao nem bírta a terhelést: Bielsa tinédzserei két kupadöntőbe is bejutottak, a bajnokságban azonban eltévedtek, összevissza bolyongtak, s végül a 10. helyen kötöttek ki.

A Getafe a "masszív középcsapat" szinonimája, mégsem dicsérnénk őket, mert az utolsó fordulóban látványosan odaadták a 3 pontot a kiesés elől menekülő Zaragozának.

Különös galeri a Real Sociedad: sajátos felfogásban, furcsa szabályok szerint futballozik, ahol mintha a félpályáról szerzett találatok számítanának (lásd Inigo Martinez "hétmérföldes gólját" a Bilbao és a Betis ellen).

Látványos, sokpasszos focival próbálkozott a Betis Sevilla - a szándékot értékeljük, a kivitelezést inkább nem minősítenénk; jelest csak a szurkolók kapnak, a milliónyi pénztárgépszalagért.

Ez lehetett volna az Espanyol szezonja, amely télen még az 5. helyen állt, és a holdfényes januári éjjeleken a Bajnokok Ligájáról álmodott, egészen addig, amíg a Spanyol Kupa negyeddöntőjében kapott egy balegyenest a harmadik ligás Mirandéstól. Onnantól kezdve mindenki feltörölte vele a padlót.

Tíz mérkőzésen egyetlen győzelem - ilyen gyászos sorozattal várta az utolsó fordulót a Rayo Vallecano, hogy aztán a Granada elleni kiki meccsen Raul Tamudo a 91. percben befejelje (lesről) a bennmaradást érő gólt.

Megmenekült a Zaragoza is, amely az utolsó hat fordulóban a megszerezhető 18 pontból 15-öt begyűjtött.

Senkinek nem tűnt volna föl, ha kiesik a Granada - idén ez elmaradt, de ami késik, nem múlik.

Ősszel még BL-csoportmeccs a Bayern München ellen, tavasszal kiesés az élvonalból: ez a Villarreal gyors szezonleltára. Most már bevallhatjuk: 2007 őszén éppen a Villarreal miatt zarándokoltunk el Mladá Boleslavba. Emlékeznek még arra a csapatra? Capdevila, Godín, Senna, Cazorla, Matigol, Tomasson, Nihat Kahveci... A jelenlegi edző, Miguel Angel Lotina bizonyos értelemben rekorder: a Villarreal már az ötödik csapata, amellyel kiesett a spanyol élvonalból.

A Gijónnak utoljára akkor ment a játék, amikor Abelardo őrködött a 16-os vonalán, elöl pedig Milan Luhový és Luis Enrique cirkált - de ennek már 20 éve. Kiesése nem okoz helyrehozhatatlan károkat a La Ligában, s ugyanez elmondható a Santanderről is, amelyet az indiai tulajdonos olyannyira felvirágoztatott, hogy a csapat átlagban 0,7 gólt lőtt meccsenként.

Gazdag József

A cikk eredetileg az Új Szó futballmellékletében jelent meg.