2005.12.19., focitipp.hu

Kevesen emlékeznek arra, hogy a délszláv háborúk a focipályákon kezdődtek el. Történetesen 1990. május 13-án, egy Dinamo-Crvena Zvezda meccsen. Arkan a lelátón, vállról indítható rakéták, rendőrverő Boban. Olvasson tovább.

Az UEFA tavaly úgy döntött, megbünteti azon ország szövetségét, melynek szurkolótábora kifütyüli az ellenfél himnuszát. A bölcs öregurak azonban elfeledték kidolgozni azt az eshetőséget, amikor a szurkolók saját országuk himnuszát fütyülik ki. Ugyanis ma ez történik, ha Szerbia és Montenegró Államközösségének válogatottja játszik.

Kevesen emlékeznek arra, hogy a délszláv háborúk a focipályákon kezdődtek el. A régi Jugoszláviában az számított örökrangadónak, ha a belgrádi Crvena Zvezda vagy a Partizan találkozott a két legnevesebb horvát csapat (Dinamo Zagreb és Hajduk Split) valamelyikével. A nyolcvanas években persze már összecsaptak a huligánok, de az etnikai dimenzió 1988 tájékán vált meghatározóvá.

***

Felszínesen azt is mondhatnánk, hogy a délszláv háború 1990. május 13-án tört ki Zágrábban a Dinamo-Crvena Zvezda meccsen. Ez volt a Zvezda nagy csapata, mely 1991-ben megnyerte a BEK-et is - a csapat gerincét a szerb Stojkoviæ, a horvát Prosineèki, a montenegrói Savièeviæ, a macedón Panèev és a Romániából átszökött, magát most szerbnek valló Belodediæ képezte, a Dinamóban pedig olyan ászok szerepeltek, mint Boban, Suker vagy Ladiæ, akik a '98-as vébé harmadik helyezett horvát válogatottjának frontemberei lettek. A zágrábiak a szerbek karóbahúzását követelték, a zvezdások viszont kezdetben még Titót, a jugoszláv diktátort éltették, de aztán rágyújtottak a szerb nacionalista nótákra. A horvátok erre lecigányozták a belgrádiakat, akik azzal vágtak vissza, hogy nekik már van McDonald's-uk (később ők maguk gyújtották fel ezt Amerika-ellenességükben). A horvát rendőrség előbb a hazai szurkolókat kezdte el verni, a küzdelembe beavatkozott Zvonimir Boban, a Milan későbbi sztárja is.

***

A korábban egységesnek mondható antinacionalista jugoszláv szurkolói folklórt felváltotta a nacionalista hőzöngés. A Zvezda szurkolóinak vezére Arkan lett, a későbbi szabadcsapatos vezér, háborús bűnös, aki belgrádi Obiliæ csapatát is megvette � szerbiai bajnokok is lettek, de ez nem volt nehéz: az összerabolt pénzen bárkit megvehetett, az ellenfél játékosai meg nemigen mertek a kapura törni, hisz életükkel játszottak volna. Akár Arkan, akit 2000-ben gyilkoltak meg. Arkan amúgy a titkosszolgálatnak is dolgozott, Zágrábban 1990-ben le is tartóztatták egy meccs után. Daliái már a nyolcvanas évek végén Slobodan Miloseviæ mellé álltak.

***

A Zvezda nemzetközi menetelése a szerbek mindenhatóságát bizonyította, a sportsajtó kezdte el a médiaháborút is, a szurkolói jelszavak felerősítésével. Gyűlölködő hangnemben szidták a stadionokban az albánokat, és a szerb fajt éltették. Míg a nyolcvanas években az angol és olasz minták nyomán a drog, a szex és az erőszak dicsőítése folyt szurkolói körökben, utána már az etnikai jelleg dominált. A szurkolói folklór átalakulását kutatva Ivan Èoloviæ belgrádi antropológus kimutatta, hogy a lelátói dalok milyen eredetűek: az egykori szerb és horvát népdalokból lettek a partizán-, illetve csetnikdalok a II. világháborúban, a szocializmusban ezek természetesen jugoszláv felhangot kaptak, majd 1990 tájékán nacionalista szöveget komponáltak alájuk. Mivel e folklór lényege a kihívó hangnem és az ellenfél sértegetése, a csetnik dalok szurkolói változataiban több vér és mészárlás van, mint az eredeti szövegekben: Készüljetek, készüljetek, Sírásók, kemény harc vár ránk, hullnak majd a hős fejek, mészároljuk le az usztasa (más verzióban: a cigány) testvéreket.

***

Érdekes, hogy Franjo Tudjman egykoron a jugoszláv hadsereg tábornokaként a belgrádi Partizán elnöke volt, horvát elnökként viszont a zágrábi Dinamóra tette rá a kezét, új nevet is adott neki (Croatia Zagreb), de a szurkolók ezt sohasem fogadták el. Tudjman szerint a horvátok 98-as bronzérme a horvát nemzet nemzetközi elfogadása terén éppen olyan fontos volt, mint a németek 54-es diadala. Amint meghalt, a Dinamo visszakapta nevét.

***

1991 tavaszán dörögni kezdenek a fegyverek Horvátországban. Arkan a Zvezda keménymagjából szervezi meg hírhedt szabadcsapatát, a Tigriseket. Akár a totalitarizmusban, a sport tehát itt is mobilizáló erejű: a huligánok kemény kiképzést kapnak, és a szurkolói dalokat énekelve indulnak népirtani. A futball pedig a nemzeti legitimáció kiváló eszközévé válik: a mai napig az adott nemzet felsőbbrendűségét bizonyítja. Eközben aztán városokat lőttek szőt, százezrek halltak meg - Boszniában pedig a legtöbb focipályából temető lett.

***

S noha a háborúnak vége, a fegyvereknek ma is van szerepe. Ősszel egy montenegrói rangadó után a hazai csapat edzőjét reggelig zaklatták a rendőrség cellájában, mert nem úgy cserélt, ahogy a rohamrendőrök parancsnoka a helyszínen követelte. Az UEFA-selejtezőre Zágrábba látogató Crvena Zvezda szurkolói biztonsági okokból csak a 2. félidőt láthatták, utóbb kiderült, az út mentén vállról indítható rakétákat (!) is talált a horvát rendőrség, a kövekről nem is beszélve. A bosznia-hercegovinai ligában pedig szerepel egy etnikailag tiszta horvát csapat is, a Siroki Brijeg, melyben szerbek vagy muzulmánok nem játszanak (ám brazilok igen, ők nem ellenségek). A klub irodahelységeiben a horvát háborús bűnösök képei virítanak.

Szerbhorváth György
(a szerző vajdasági szociológus)


*****