Egy futballfüggő naplójából (bukaresti este)

Egy futballfüggő naplójából (bukaresti este)

, focitipp.hu

"Aki fél, az ne jöjjön Bukarestbe" - mondta Egervári Sándor a román-magyar előtt. Nem féltünk, elmentünk. Ott aztán lőttünk egy gólt a román újságíró-válogatottnak, letüdőztünk némi könnygázt, a meccsen pedig mély letargiába estünk a látottaktól. Azóta sem tértünk magunkhoz.



A patkány a hátán fekszik, közvetlenül a hírlapárus bódé mellett. Egy falevél szorult a lába alá. Járókelők jönnek-mennek. Átlépik, kikerülik. Nem foglalkoznak vele. A patkány döglött. Több napja heverhet így. A helyiek rá se hederítenek. Hozzátartozik a bukaresti utcaképhez. A couleur locale-hoz.

Itt még nyár van, majdnem harminc fok. Hétágra süt a nap. A fű kifakul, a beton átforrósodik, az aszfalt megolvad, a falkákba verődött kóbor kutyák pedig a lerobbant gyárépületek raktáraiba és árnyas hangáraiba húzódnak a meleg elől. A bedekkerek szerint Bukarest a "kis Párizs". A helyiek inkább úgy mondanák: a kóbor kutyák városa. Tavaly 13 ezer kutyaharapásos esetet láttak el a bukaresti járványügyi kórházakban; egy hete egy négyéves gyereket téptek szét az elvadult ebek.


"Szociopata vagyok - mondja a taxisofőr. - A kutyákat jobban szeretem, mint az embereket. Nem a kutya tehet arról, ha kilökik az utcára, hanem a felelőtlen gazdája. Nincs igazam? Őt kellene elvitetni a sintérrel." Szimpatikus csávó. Egészen elérzékenyül, amikor megtudja, hogy Szlovákiából jöttünk. Élete nagy szerelme egy privigyei lány, húsz éve nem látta. Nagyokat sóhajt. "Gyönyörű volt - mondja. - Mint valami festmény."


Bukarest olyan, akár egy időutazás. Mintha a tíz évvel ezelőtti Közép-Európába érkeztünk volna. Szép utcák, szép házak, de minden fakó. Koszos, kormos, kopott. S persze kóbor kutyák mindenütt. A padokon, a parkokban, a kapualjakban. Így fest a belváros. Lusta, rest állatok kóstolgatnak egy papírtasakot a füstös falú bukaresti posta sötét előcsarnokában.


Az Egyetem téren hatalmas reprókból dübörög a Gorillaz, I am happy, I'm feeling glad, I got sunshine in a bag, a romániai tanuló ifjúság a Verespatakra tervezett kanadai aranybányák ellen tüntet ("Salvati Rosia Montana!"), nem kérnek a ciánszennyezésből, szimpatikus punkok és freestyler-figurák réveteg mosollyal táncikálnak a vadkender-felhőben, the future is coming on...


Péntek délelőtt a román újságíró-válogatottal meccselünk. Harminc évig vártam erre a pillanatra, s nem vártam hiába: magyar válogatott vagyok. Életemben először. Piros mez, fehér nadrág, zöld sportszár. Szívem a torkomban dobog. Csereként állok be, fél számmal kisebb, kölcsönkért cipőben (köszi, Barna!), és megszerzem a magyarok első gólját! Eszembe jutnak az idétlen sportriporterek, akik a meccs után odasomfordálnak a futballistához, és fontoskodva megkérdezik tőle, milyen érzés volt gólt lőni. Kedves riporterek: kurva jó rendkívüli érzés! Olyan, mintha felrobbanna benned egy adrenalin-bomba, s onnantól kezdve nem is rohangálsz, hanem szárnyalsz a pályán, eufórikus tudatállapotban. Mintha Duracell-elemre működnél. Mindez persze mit sem ér, a románok sokkal profibbak, a legutóbbi újságíró-olimpiát is ők nyerték, bennünket is kitömnek, a végeredmény 6-2 oda.


Délután négykor már az Északi pályaudvaron (Gare du Nord) várjuk a magyar szurkolókat szállító különvonatot. A szerelvény görögtüzek füstjébe burkolózva gördül be az állomásra. Viszonylag hamar kiderül, hogy a rendőrkordon mögül mutogató románok és a vonatról leszálló, néhány üveg tokaji hárslevelű által megtámogatott magyarok eltérően értelmezik a Kárpát-medence történelmét, különös tekintettel a trianoni békeszerződésre. Az érvként bevetett pénzérmék, öngyújtók és egyéb, ún. azonosítatlan repülő tárgyak csak az előjáték (szakszóval: petting) kellékei. A magyarok ugyanis szemtől szembe szeretnék megvitatni a közös múlt problémás kérdéseit, ezért a csendőrség ("jandarmeria") kényszerintézkedés gyanánt paprika-alapú könnygázzal permetezi le a közeledni vágyó feleket, minek hatására mindenki elszédeleg a peronról (mi is), szaporán könnyezve, élénk szem-, orr- és nyálkahártya-irritáció közepette.


A stadion bejáratánál figyelek fel Gáborra. Autóbusszal érkezett, kezében Dunaszerdahely feliratú magyar zászló. Egy percig motozzák. A National Arénába tilos bevinni közbiztonságot veszélyeztető eszközöket: kést, botot, viperát, boxert. "Semmi rosszat nem akarok, biztos úr! Csak szórakozni jöttem" - magyarázza hamiskás mosollyal egy Gábor mögött sorakozó, nagydarab magyar drukker. Hát persze. Csak szórakozni. Haverok, buli, Fanta. Nem túl meggyőző a srác, ahogy egyik kezében dobozos sörrel, másikban egy gyanús flakonnal egyensúlyoz. Mi az? - kérdezi a steward. - Kontaktlencse-folyadék - vigyorog tovább a drukker. Félreállítják.


Körútra indulnánk a stadionban, de a biztonságiak lekapcsolnak. Hiába a "PRESS" feliratú fityegő, szerintük kockázatos dolog a román szektorok körül kószálni, s azt tanácsolják, saját biztonságunk érdekében ne szólaljunk meg magyarul. "Afara, afara, ungurii di tara!" (Kifelé, kifelé a magyarokkal az országból!) - skandálja negyvenezer dühös román a magyar himnusz alatt. Ami utána jön, az még tragikusabb. Tragikusabb, kínosabb, megalázóbb. Az év legfontosabb meccsén: Románia-Magyarország 3-0.


Éjjel egy óra. A stadion körüli utcák üresek, csak a kereszteződésekben látni még egy-két rendőrt; nagyokat ásítva várják a műszak végét. A sövény mögül egy kóbor kutya bukkan elő. Megáll, körülnéz, trappol tovább. Máskülönben csönd van és sötét. És mély letargia. Olyan mély, mint a Marianna-árok. Így ér véget - ilyen reménytelenül szomorúan - a bukaresti este.


(Gazdag József)


A cikk a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg


További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább