2006.01.29., focitipp.hu

Topligák nézőszámai

Nyugaton a helyzet változatlan: az emberek szívesen járnak futballmeccsre, ha esik, ha fúj, ha ligakupa, ha bajnoki, ha tétje van, ha nincs, akkor is. Szeretik a focit.

Magyarország: a lelátók az ürességtől konganak

Magyarországon tíz évvel ezelőtt még mindenki lesajnálta az MTK-t, mondván néhány száz szurkoló jár a Hungária körútra megnézni a fiúkat. Ekkoriban még az sem ment ritkaságszámba, ha egy-egy Fradi-meccsen dugig teltek az Üllői úti lelátók, de a vidéki csapatok is tartották az öt-tízezres átlagot. 2005-ben a helyzet már-már kilátástalan, a patinás pesti és vidéki klubok nemhogy fejlődtek volna ezen a téren, hanem szép lassan lesüllyedtek az MTK mellé. Az őszi szezonban egyedül a Debrecen, az Újpest, a Fehérvár és a Diósgyőr meccseit nézték meg rendszeresen legalább négy-nyolcezren a helyszínen. A Ferencváros esete egy külön könyvet is megérne: öt évvel ezelőtt már az is botrányosnak számított, hogy alig tízezren járnak a "Nemzet Csapatának" előadásaira. Ma átlagosan kétezerötszázan, de érdekel ez még valakit rajtuk kívül? Az általános hazai futball-lózungok és siránkozások mellett szembetűnő, hogy a "kiemelkedő" nézettségű csapatok valóban nyújtanak is valamit a nagybetűs futballból. Vagyis a képlet továbbra sem fordított: ha van legalább egy kis igyekezet, törekvés a minőségű futballra, akkor a szurkolók honorálják is azt.

Fulham: 105 százalékos kihasználtság

A topligák nézettségi adatait persze nem igazságos összehasonlítani a magyarországi helyzettel, de ha másra nem, iránymutatásra jók lehetnek, és az egymáshoz való viszonyításuk is érdekes. Természetesen a nézettségi adatokat is többféleképpen lehet mérni, az objektivitás miatt ezért elsősorban a stadionok átlagos kihasználtsága tekinthető mérvadónak. Ebben a tekintetben egyértelműen Anglia vezet, nem véletlenül a szigetország a futball őshazája: az angol stadionok hétről hétre több mint 90 százalékban megtelnek.

Az önmagában is irigylésre méltó adat akkor válik igazán értékessé, ha a csapatonkénti lebontást is figyelembe vesszük: még a kapacitás-kihasználtsági listán 15. helyezett Everton meccseire is átlagosan 89 százalékban megtelik a Goodison Park. Az angolok átlagát két csapat "rontja le": az idén is gyalázatosan szereplő Sunderland (70 százalék), és a Blackburn (63 százalék).

Mohamed Al-Fayed csapata, a Fulham azonban minden szempontból kilóg a sorból. Az 1879-ben alapított londoni klub stadionja (a Craven Cottage) átlagosan 105 (!) százalékban telik meg. A kiscsapat jelenleg csak a 15. helyen szerénykedik a bajnokságban, a szurkolók mégis minden alkalommal összezsúfolódnak a lelátón, hogy megnézzék Radzinskiéket. A Fulhamen kívül egyébként még öt klub (Newcastle, Manchester United, Tottenham, Chelsea, Arsenal) büszkélkedhet legalább 99 százalékos átlagos kihasználtsággal - különösen a manchesteriek mérlege imponáló, hiszen esetükben egy 68 ezer férőhelyes stadion telik meg a hazai mérkőzéseken.

Az már csak hab a tortán, hogy az angol másodosztály meccseire is átlagban 18 ezer szurkoló kíváncsi; a harmadosztály Nottingham Forest pedig még mindig 20 ezer fölötti átlagnézőszámot produkál, legyen az ellenfél a Blackpool vagy a Gillingham. Az angol rendszer működését jelentősen befolyásolta a nyolcvanas évek két legnagyobb futballtragédiája (Irapuato után). Az 1985-ös Juventus-Liverpool BEK döntő előtti, 38 áldozatot követelő dráma a Heysel-stadionban, illetve az 1989 áprilisában Hillsboroughban lejátszott FA-kupa döntő (Liverpool�Nottingham), amikor a leszakadó lelátók alatt 95-en lelték halálukat. Utóbbi eset szomorú példát mutat arra is, hogy Angliában a futball milyen integráns része a brit társadalomnak. A hillsboroughi katasztrófa 96. áldozata az 1989-ben még 17 éves Anthony Bland volt, aki 2004-ig kómában feküdt. Felépülésére az orvosok nem láttak esélyt, a fiú szülei pedig évekig járták a bíróságokat, mivel Angliában az eutanázia bármilyen formája tiltott volt akkoriban. 1994-ben végül Anthony Bland ügyében precedens értékű bírósági döntés született: Angliában azóta engedélyezett a passzív eutanázia. Az események hatására Angliában igazi futballforradalmat hajtottak végre, a stadionokból örökre kitiltva a huligánokat, megszüntetve az állóhelyeket.

Németország: rekordok földje

Mostanában a németek is inkább csak a futball minősége miatt panaszkodhatnak - a nézőszámok rekordokat döngetnek. A stadionok átlagos kihasználtsága valamivel kisebb (83 százalék), mint a Premiershipben, de a nagyobb befogadóképességű stadionok miatt a mérkőzésenkénti átlagos nézőszám (39767) hatezerrel több, mint Angliában. A németeknél minden szempontból a Schalke vezet (99 százalékos kihasználtság a 61 ezres befogadóképességű AufSchalke Arenában), de a gelsenkirchenieken kívül még hat csapat büszkélkedhet legalább 90 százalékos kihasználtsággal. Talán az sem véletlen, hogy a lista végén a leggyengébben teljesítő csapatokat találjuk (Wolfsburg, Nürnberg, Duisburg) - mégiscsak van valódi összefüggés a pályán nyújtott produkció színvonala, és a nézők mennyisége között. A németeket a spanyolok követik a maguk 72,5 százalékos kihasználtsági mutatójukkal. A Primera División listáját a Valencia és a Sevilla vezeti.

Olasz Kupa: 237 nézőtől hatvanezerig
A topligák leggyengébb mutatóival az olaszok rendelkeznek, gyakorlatilag félház (53 százalék) előtt zajlanak a Serie A fordulói. Olaszországban leginkább az Artemio Franchi stadiont töltik meg a nézők Firenzében, de a Fiorentina a maga 76 százalékos kihasználtságával is csak a sereghajtók között lenne az angol bajnokságban.

Az adatokat Olaszországban több dolog is magyarázhatja. Egyrészt az, hogy az olasz csapatok stadionjai a legnagyobbak Európában: ha minden meccset telt ház előtt játszanának a Serie A-ban, az hetente közel félmilliónyi nézőt jelentene. Másfelől az olasz futballszurkolók mindenkinél érzékenyebben reagálnak a csapat szereplésére. A 2002-ben kieső Fiorentina meccseit például abban a szezonban átlagosan 15-20 ezer szurkoló "szenvedte" végig, hiába játszott a csapatban a Nuno Gomes-Adriano csatárkettős. Toniék idén menetelnek, és ez a nézőszám megkétszereződését hozta magával (mostanában átlagosan 36 ezren ünneplik Prandelli bandáját). A Parma kilencvenes évekbeli szupercsapata is átlagosan 10 ezerrel több szurkoló előtt mutatta be bravúrjait, mint ahányan mostanában kijárnak a kék-sárgák meccseire.

Olaszországban az sem mindegy, hogy milyen presztízsű meccset játszik a csapat, vagy, hogy ki az ellenfél: hiába a világ egyik legnépszerűbb klubja a Juventus, ha előfordult már, hogy Olasz Kupa mérkőzésen 237 néző lézengett a hetvenezer férőhelyes Delle Alpiban (2002-ben, a Sampdoria ellen). Nem véletlenül tervezik a torinóiak évek óta, hogy egy kisebb, hangulatosabb stadiont építenek; vagy elköltöznek egy másik városba, hiszen Torinón kívül szinte mindenütt több Juve-szurkolót találnának. Harmadrészt az sem lényegtelen, hogy a Serie A jelenlegi mezőnyében több olyan kiscsapat van (Messina, Chievo, Cagliari), amelyik soha nem rendelkezett népes rajongótáborral. A B-ligában viszont olyan nagy hagyományú, komoly szurkolótáborral rendelkező csapatokat találunk, mint a Bologna, az Atalanta, a Torino vagy a Verona.

Mindenesetre az olaszok futballőrülete egész más, mint az angoloké. Példa erre a 2005. december 8-án lejátszott Napoli-Roma Olasz Kupa-mérkőzés. A csütörtöki, délután három órás kezdés ellenére a harmadosztályú nápolyiak stadionjában 60 ezren nézték végig, amint a vendégek 3:0-ra verik el kedvenceiket.

(ktn.focitipp.hu)


*****