2014.08.11., ktn

Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.

Volt minden a Fradi stadionjának megnyitóján. Röpültek a Gripenek és a fehér galambok, fantasztikus volt a show. Még az sem rondított bele, hogy a lelátók foghíjasak voltak, s kifütyülték Kubatovot (nagyon) meg Orbánt (kicsit), majd a hajrában Faragó kommentátor állt be az ujjongók sorába. Dicsőséges 111 napról beszélt (ennyi időn belül avatták fel a felcsúti, a debreceni és a ferencvárosi arénát), amiről nekünk rögtön beugrott a "dicsőséges 133 nap". Tudják, amikor Kun Béláék megnyitották a Margitszigetet a proletárok előtt. Tanácsköztársaság satöbbi. De ne politizáljunk, ez egy futballportál.

Van elég baj a futballal is, leginkább azzal, amit Magyarországon ma a magyar futballról gondolnak. A meccs utáni Mourinho-interjú egyszerűen tökéletes volt. A nívódíjas riporter, az egyébként felkészült és rokonszenves Fazekas Erzsébet kérdései mindent, de tényleg mindent elmondtak arról a szánalmas szellemi nihilről, ami a magyar futballt körülveszi. (A tolmácsot most hagyjuk, my league starts next week.)



Szóval a szokásos kezdés, fátyolos hangon, pátosszal, ugye, milyen szép a stadion. Tényleg szép, csodálatos, mondja José. Aztán hirtelen elképed, mert a riporternő váratlanul a Ferencváros játékosairól kezdi őt kérdezni. Mert ugye, nemcsak a Fradi stadion világraszóló, a világ közepe, mondhatni szívcsakrája, hanem mindig mi, mi vagyunk a világ közepei, a mi játékosaink a világ közepei, a mi Kukuruzovicunk és Nalepánk az alfa és az origó. Mourinho elmosolyodik, és közli Fazekas Erzsébettel, hogy ő a Chelsea játékosait figyelte. Mivel - tegyük hozzá - ő a Chelsea edzője. Hogy is fogalmazzunk: Mourinho magasról tesz arra, hogy milyenek a mi játékosaink. Ezt csak mi akarjuk folyton megtudni, nyilván, mert nagyon is jól tudjuk, hogy valójában milyenek.

És akkor fokozzuk, Fazekas Erzsébet következő kérdése még nagyobb ívű. Be kell másolni. "Magyarországon nagyon szeretnénk egy nagyszerű utánpótlást kialakítani. Az ő hazájában, Portugáliában ez sikerült. Mi lehet ennek a titka?" Mourinho a kandi kamerát keresi, de nincs, ez a valóság, ez egy magyar sportműsor, 2014, Hungary. Tényleg, a meccs kapcsán ezt a nemzeti neurózist (hogy a magyar foci még mindig milyen kilátástalan, pedig már több az akadémiánk, mint égen a csillag) éppen José Mourinho nyakába kell zúdítanunk? Miszter Mourinho, please help.

Mourinho szeme elkerekedik, aztán csak mosolyog. "2004 óta nem élek Portugáliában. Nem tudok erről beszélni."

Jobb helyeken ilyenkor lekeverik az adást, vagy gyorsan megköszönik a válaszokat, de Magyarország nem jobb hely, itt Fazekas Erzsébet trükkösen megismétli a kérdést, immár nem Portugáliára vonatkoztatva, hanem úgy általában. Nem hiszünk a fülünknek, mint ahogy José Mourinho sem.

Mou mond valami blődlit, aztán biccent, balra el. Látszik, hogy hülyének néz minket. De tényleg, mit vártak a Sport Televízió szerkesztői ettől a kérdéstől? Hogy José Mourinho elmondja nekünk a nagy titkot, amit hétvégén Nyilasi Tibor és Bognár György kielemezhet egy lejárt szavatosságú színésszel együtt? Hogy majd Farkas Norbert utánajár a megoldásnak "Luzitániában"? Miből gondolták, hogy José Mourinho majd elmondja ugyanazokat a baromságokat, amiket minden szakértő mantráz az "utánpótlásnevelés fontosságáról". Nem, Mourinho nem mond semmit erről, mert magasról tesz az utánpótlásnevelés problémáira. Neki ugyanis nem ez a dolga: ő egy vérprofi klub menedzsere, más pályán játszik. Nem kompetens ebben a kérdésben, s aki nem érti, hogy ezt a kérdést nem neki kell feltenni (s főleg nem a Fradi-Chelsea után), az nem érti a modern futball működését.

Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. Úgy tűnik, a magyar futball körül továbbra is ez jelenti az ún. "szellemi pezsgést", ez a hiperreflektív, mégis végtelenül hamis nyelvi-gondolati zárvány, amelyből a "fejlődésre vágyó" magyar futball leadja SOS-jelzéseit a nagyvilágnak. Mert nekünk ez (értsd: a futball) régóta nem megy, ezért szívesen látnánk külföldi szakembereket, akiktől végre tanulni lehet - de azért inkább Pintér Attilát nevezzük ki szövetségi kapitánynak. Kellenek nekünk az új módszerek, vágyunk az új megközelítésekre - de azért mégis csak itt vannak a nagy öregjeink, akik mindenkinél "jobban ismerik a magyarországi viszonyokat". Mindent félszívvel, hiúságunkban sértve, az "azért mi mégiscsak jobban tudjuk" attitűdjével.

José Mourinho és a Chelsea elrepült, mi pedig itt maradtunk. A dicsőséges 111 nappal, a vadiúj stadionokkal. Lehet örülni.

(ktn)

2015.08.02., kl

”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”

A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.

Tovább

2015.07.22., hb

Bepalizva

• Jegyzet

Dárdai ment, de az erkölcsi győzelem a miénk. Legalábbis papíron.

Tovább

2015.06.13., ktn

Idézzük fel az Egervári-korszakot!

A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.

Tovább

2015.01.17., ktn

Focira várva

Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?

Tovább

2014.10.10., ktn

Egy elpocsékolt évről

• Jegyzet

Eltelt egy év, és ismét a bukaresti román-magyar meccset várjuk.

Tovább

2014.10.09., hb

A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?

• Jegyzet

Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?

Tovább

2014.08.05., ktn

Calcio: itt a vége?

• Jegyzet

Augusztus 11-én elnököt választ az Olasz Labdarúgó-szövetség. A voksolásnak ezúttal tényleg komoly tétje van.

Tovább