Köszönet Dárdainak és a francia bírónak
, ktn
Magyarország-Finnország 1:0. Mielőtt azonban túlünnepelnénk magunkat, lássuk be, a finnek ellen a magyar válogatott nem mutatott sokkal többet annál, mint amit az északírek ellen. Mégis nyert, és ez nagy különbség. Hatalmas. Öt pontban a győzelemről.
1. Finnország ellen a válogatott teljes védősora magyar klubokból érkezett, a mezőnyjátékosok közül csupán hárman (Tőzsér, Dzsudzsák, Szalai) játszanak külföldi klubokban - vagyis az arány nagyjából hasonló, mint a Pintér-időszakban volt. Dárdai is az NB I-ből kénytelen főzni, csakhogy neki legalább vannak receptjei. A finnek elleni recept egyszerű volt: kőkemény védekezés, a szélsőjátékra kihegyezett támadófoci. S ez végül bejött, a finnek lőhettek volna ugyan két gólt is, de a hajrában mégis nekünk sikerült betalálnunk. Egy szélről érkező beadás nyomán Gera csúsztatott pazar mozdulattal a kapuba. Nem kell a dolgokat túlbonyolítani.
2. A receptnél is fontosabb, hogy Dárdai (mert ezt csak az ő személyével lehet magyarázni) tartást adott a válogatottnak. Rémes volt látni a sok technikai hibát - ha véletlenül sikerült egymás után háromszor egy érintés után csapattárshoz passzolnunk, máris a finn kapu előtt termettünk (nem sokszor). A finnek mélységi passzaival szemben nem volt ellenszerünk, a kiválóan képzett, de nem túl gyors karmestert (Eremenko) pedig - aki sokszor élményszámba menő átadásokkal szöktette társait - rendre egyedül hagytuk, olykor tíz méterről bámulták a trükkjeit a magyar focisták. A finnek frissebbnek, gyorsabbnak, labdabiztosabbnak tűntek a mieinknél, tudatos, intelligens focit mutattak. Mégis az volt az ember érzése, hogy a magyar játékosok csapatként viselkednek a pályán, nem fognank összeomlani. A hajrában senki sem rúg luftot a gólvonalon, és még csak nem is szaladnak egymásba a fiúk a tizenhatoson belül. Ez is valami.
3. Dicsérjük Gerát, akiben nem véletlenül bízott Dárdai Pál. Gera még mindig nagyformátumú futballista (mint a Romának Totti), egy villanással eldöntötte a meccset. Tény, hogy a mezőnyben már nem adott hozzá annyit a meccshez, mint amennyit öt vagy tíz évvel ezelőtt, de az a fejesgól nem volt semmi!
4. Kellemes meglepetést okozott a paksi Fiola Attila játéka, különösen azok után, hogy a kényszerűségből jobbhátvédként szerepeltetett Varga Józsefről mérkőzésről mérkőzésre bebizonyosodik, hogy valójában védekező középpályás (Varga utoljára Bukarestben hozta ránk a frászt azzal, hogy helyezkedési hibák sorát vétette). Ezzel szemben Fiola hátul hiba nélkül játszott, a magyar gól előtt pedig hatalmasat küzdve szerezte vissza a labdát (a gólpasszt Lovrencsics adta, érthetetlen, hogy miért nem ő kezdett). Fiola nem Cafú, de a magyar válogatott jobbhátvédjeivel eddig sem az volt a fő baj, hogy nem segítik eléggé a támadásokat, hanem az, hogy a védekező feladataikat sem voltak képesek megfelelő szinten ellátni. (itt jegyezzük meg: Eleknek sok jó szerelése volt, Kádár belső védőként - Juhász lecserélése után - stabilabban futballozott, s a csereként beállt Forróban is van dinamit. A finnek ellen még túl hevesnek tűnt, de az irány jó: gyors, vagány focistának tűnik.)
5. Turpin bíró, kösz! A hajrában, 0:0-nál Forró gyanús körülmények között tüntetett el egy finn támadót az ötös vonalának környékén. Ha a francia tizenegyest ad, az sem lett volna meglepetés. S akkor most nem követelné mindenki Dárdai Pál maradását.
(ktn)
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
