2016.05.19., Kiss Tibor Noé

Idén tizenöt olyan párharcot láthattunk a BL vagy az EL kieséses körében, amelyen spanyol csapat nem spanyol csapattal találkozott. A bázeli EL-finálé után is a spanyol együttes örülhetett – tizennegyedszer. A spanyol klubfoci leigázta Európát, sorozatban harmadszor EL-győztes a Sevilla.

Ajax, Bilbao, Dortmund, Fiorentina, Inter, Juventus, Liverpool, Manchester United, Napoli, Porto, Roma, Tottenham, Valencia, Villarreal – többek között ilyen csapatok szerepeltek az előző három szezonban az Európa-liga kieséses körében, de végül mindig a Sevilla győzött. S bár az eredmény statisztikailag hihetetlennek tűnik, a szerda esti EL-döntőben látottak alapján nincs ebben olyan nagy meglepetés. A spanyol bajnokságban a top3 (Barca, Real, Atlético) mögött jócskán lemaradó Sevilla az európai színtéren ellenállhatatlan.

 

A bázeli finálé szereposztását tekinthettük akár álomdöntőnek is, hiszen egy angol győzelem esetén a Pool utolérte volna a Sevillát a sorozat legeredményesebb csapatainak ranglistáján (4-4 győzelem). A meccs is úgy indult, hogy a Liverpool megállíthatja a Sevillát. Klopp együttese kiváló első félidőt produkált, működtek a gyors kontrák, Daniel Sturridge parádés gólja mellett egy alkalommal nyilvánvalónak tűnő tizenegyestől fosztotta meg Eriksson játékvezető a Liverpoolt, Daniel Carriço előbb kezezett, majd testtel is akadályozta Roberto Firminót.

 

Emellett történt még két nagyon gyanús tizenhatoson belüli kezezés (Rami, Krychowiak), az angol szakértők mégsem a bírót hibáztatták a lefújás után (pedig lett volna rá okuk), hanem a Pool vezetőségét, valamint az előző menedzsert, Brendan Rodgerst. Bázelban egyértelműen csődöt mondott Alberto Moreno, a spanyol bekk olyan gyengén játszott, hogy nemcsak a liverpooli drukkerek „találták meg”, hanem a klub egykori legendája is. „Jürgen, és az átigazolásért felelősök, igazoljatok egy ***** balbekket” – írta ki Twitter-falára Jamie Carragher, aki túl későn tüntette el ezt a radikális bejegyzést (oh, fuck!). A Pool a vereséggel sokat veszített, mivel a csapat a Premier League-ben csak nyolcadik helyen végzett, így jövőre nem indulhat a nemzetközi porondon (ha nyert volna Svájcban, jövőre BL-csoportkörös lenne).

 

Így viszont ősszel a Sevilla várhatja a BL-csoportkört. Érdekes, hogy tavaly a Sevilla ugyancsak az EL-ből kvalifikálta magát a BL-be, s kevésen múlt, hogy a csoportkör végén ne essen ki. A Juventus ellen az utolsó fordulóban kiharcolt győzelem azt jelentette, hogy a spanyolok legalább a harmadik helyet elcsípték a csoportban, így jöhettek az EL-be, a kedvenc sorozatukba. Unai Emery tanítványai ott aztán ismét taroltak, a döntő második félidejében egyszerűen leiskolázták a Liverpoolt. A második félidőben mindössze 17 másodpercet kellett várni az egyenlítő góljukra, és ezután már csak a gólkülönbség volt kérdéses a két csapat között, a hajrában az angolok a labdával is alig találkoztak.

 

Az andalúz csapat ezzel sorozatban harmadik alkalommal győzött az Európa-ligában, így már öt győzelemmel vezeti a sorozat örökranglistáját, ráadásul beállított egy másik fantasztikus rekordot is. Ezt megelőzően a Bayern München volt képes arra, hogy zsinórban háromszor nyerje meg ugyanazt a nemzetközi kupatrófeát (a bajorok 1974 és 1976 között három BEK-serleget nyertek). A Sevilla sikere nem választható el a spanyol klubok nemzetközi tündöklésétől. Az Európa-liga legutóbbi tizenhárom kiírása közül nyolcszor spanyol együttes győzött, így az országnak már tíz első helye van a VVK/UEFA-kupa/El nyertesei között (Spanyolország a kilencszeres győztes Olaszországot utasította maga mögé). A spanyol klubok lassan verhetetlenek. Idén a BL és az El kieséses körében egyetlen alkalommal fordult elő, hogy más nemzet csapata kiüssön egy spanyol csapatot (a Liverpool a Villarrealt), a többi spanyol gárda „belháború” áldozata lett. A spanyol–nem spanyol csapatok párharcainak mérlege idén 14:1.

 

Már csak egy meccs van hátra a nemzetközi kupaidényből, a BL-döntő, természetesen ott is két spanyol csapatot láthatunk majd. A spanyol klubfoci leigázta Európát.