Mertens most sem lett center

Mertens most sem lett center

, Purosz Leonidasz

Az Udinese–Napoli apropóján

Átalakulóban az Udinese, gödörben a center nélküli Napoli, mégsem lett rossz meccs kettejük csatája. Olasz bajnoki-elemzés.



Néhány évvel ezelőtt, amikor az Udinese sorozatban gyűjtötte be a nemzetközi kupaszereplést érő helyezéseket, a még formálódó Napoli pedig hozzájuk hasonló játékerőt képviselt, komoly felsőházi rangadóról beszélhettünk volna, bár a mostani sem ígérkezett rossz mérkőzésnek. A hazaiak mellett szólt az egymás elleni mérleg: pályaválasztóként eddigi 34 meccsükből csupán négyet vesztettek el a Napoli ellen – erre legutóbb 2007-ben volt példa; a Napoli pedig abban bízhatott, hogy végre megtöri a három meccses nyeretlenségi szériáját, hátha Sarri mester kifőz végre valamit.

 

Apropó Sarri: az Empolitól tavaly nyáron érkező tréner – az élvonalbeli klubok edzői közül az egyetlen, aki nem rendelkezik profi játékoskarrierrel – keze alatt a nápolyi csapat kifejezetten jó, szemre is tetszetős futballt játszik; a Benítez-éra 4-2-3-1-ét váltó 4-3-3 láthatóan jobban fekszik a csapatnak, a csapatkapitány Hamsik pedig valósággal lubickol az előretölt irányító középpályás szerepében – a legutóbbi két meccsen éppen az ő egy-egy góljával mentett pontot az október óta hullámvölgybe került Napoli. Sokak szerint tavaly a rövid kispad miatt fogyott el a csapat a bajnokság végére (Sarri szinte egyáltalán nem is rotált), idén azonban erre sem lehet panasz: az Albiol–Koulibaly–Tonelli–Chiriches–Maksimovic belsővédő-választék kifejezetten impozáns, a középpálya (Allan, Diawara, Jorginho, Zielinski, Hamsik, és az egyelőre lehetőséget nem kapó, a horvátok színeiben a vb-n is bemutatkozó Rog) talán a legjobb a Serie A-ban. Szélsők terén szintén kiválóan áll a Napoli: a Callejón–Insigne–Mertens–Giaccherini–El-Kaddouri ötöst sok csapat elfogadná. Egyedül szélsővédők terén vékony a csapat: Ghoulamban sokszor benne van a hiba, Hysaj pedig egyelőre nem az utóbbi években mutatott formáját hozza; Sarri viszont láthatólag nem szívesen játszatja alternatíváikat: Strinicet és a rangidős Maggiót. A nápolyiak gyenge pontja egyértelműen a középcsatár poszt: bár a Higuainért kapott pénzt okosan forgatták vissza, a helyére érkező Milik a biztató kezdés után komoly sérülést szenvedett, Gabbiadini pedig úgy néz ki, nem tud felnőni a lehetőséghez, sőt gyatra teljesítményének köszönhetően az utóbbi időben már inkább valamelyik szélső, Insigne vagy Mertens játszik a helyén.

 

A túloldalon a Delneri vezette udineiek a csodaszámba menő 4., 3. és 5. helyezések után három nagyon gyenge szezonon vannak túl, amelyekben sokkal közelebb kerültek a kieséshez, mint a nemzetközi kupaindulást jelentő helyezésekhez. Stramaccioni, Colantuono, Di Canio és Iachini egyaránt megbuktak a csapat menedzsereként, a ragyogó érzékkel beépített fiatal tehetségek mellett pedig nem tudott kialakulni egy rutinos, minőségi játékosokból álló mag. Domizzi, Pasquale és – főleg – Di Natale tavaszi búcsúmeccsével végleg lezárult egy korszak. A hét meccs után menesztett Ianchini helyére érkező Delneri az Udinese hagyományos háromvédős rendszerét 4-3-2-1-re cserélte, illetve érezhetően sokat javított a csapat mentalitásán, amely azóta jóval bátrabb, magabiztosabb futballt játszik – a kontrák mellett az eddig alig-alig előforduló labdatartás is jellemzővé vált. Fiatal tehetségekben most sincs hiány: bevetésre vár a horvát csodagyereknek kikiáltott Balic, epizódszerepet kap a brazil U-20-as válogatott alapembere, Lucas Evangelista és a 19 évesen már 23 La Liga-meccsel rendelkező Penaranda, valamivel többet a cseh Jankto és a horvát Perica, a Manchester Citytől vásárolt Fofana pedig Widmerhez és De Paulhoz hasonlóan máris kulcsjátékossá nőtte ki magát – ő az a labdarúgó, akit magyarországi előadása során a csapat ex-scoutja, Riccardo Guffanti pozitív példaként hozott fel Nagy Ádám számára. Az rutinosabbak között sok a megbízható játékos (Danilo, Felipe, Kums, Hallferdsson, Koné), de talán egyedül a már idősödő Théreau – és néha Zapata – az, aki képes különbséget jelenteni a hasonló erősségű ellenfelek ellen. Összességében így is az utóbbi három-négy év legerősebb Udinese-kerete a mostani.

 

A két csapat óvatos első félidővel nyitott, a magyar nyelvű tudósítások szerint borzasztóan unalmassal – nézőpont kérdése, taktikailag szempontból kifejezetten izgalmas csata zajlott a felek között. Labdabirtoklásban némi Napoli-fölény jelentkezett, a kapu előtt azonban valamivel veszélyesebbek voltak a hazaiak – Sarri azon húzása, hogy Mertenst a középcsatár pozíciójában játszatta, most sem bizonyult sikeresnek. Ezzel szemben a túloldalon az irdatlan fizikumú Zapata egy az egyben rendre megverte az Albiolt helyettesíthető Chirichest, igaz, Koulibalyval ő sem tudott mit kezdeni – a szenegáli védő az egész mérkőzésen tanárian játszott. A fordulás után aztán két perc sem telt el, Callejón beadására tökéletesen érkezett Insigne, és megszerezte szezonbeli első gólját – korábban 34 lövéséből egy sem akadt be, az öt európai topligában egyedül Christian Eriksen előzte meg 35 kísérlettel. A következő tíz percben Insigne lőtt még egy óriási kapufát – Karnezis bravúrja kellett hozzá – kihagyott egy kihagyhatatlan ziccert, majd végül csak megduplázta góljainak számát: az udinei jobbhátvéd, Widmer saját ötösén eladott labdáját vágta a kapuba. Újabb két perc elteltével a csereként beálló Perica gyönyörű fejessel szépített, kialakítva ezzel az 1:2-es végeredményt. Bár az Udinese próbált agresszíven letámadni a hajrában, a nápolyiak a félelmetesen labdabiztos Diawara vezetésével könnyedén tartották meg a labdát. Szoros meccsen, de gond nélkül, nagycsapathoz méltó módon nyert a Napoli.

 

A mérkőzés kiválóan rámutatott a két csapat előnyeire és hátrányaira: az Udinese nagyon gyors és jó fizikumú csapat, azonban a kapu előtt gyakran körülményes, pontatlan, a védekezésben pedig szervezett, de egyéni hibákra hajlamos; érezhetően hiányzik továbbá egy balhátvéd – ezúttal kényszerűségből Felipe játszott a poszton. Delneri irányításával felkapaszkodhatnak a tizedik hely környékéig, de a nagy áttörés valószínűleg nem ebben a szezonban jön el. A Napoli szintén gyors, szervezett és kulturált futballra képes, de a friuliakhoz képest jóval több olyan játékossal rendelkezik, aki kiemelkedő egyéni teljesítményre képes. Egy jó középcsatárral – az udinei kölcsönben lévő Zapata visszarendeléséről is pletykálnak – akár a bajnoki cím is lehetett volna az elvárás, Milik sérülése óta azonban a Napoli kilenc pont előnyt adott a Juventusnak, ami nagyon sok.

További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képvi…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább

Tabellák

Olaszország I.
1. Napoli 20 +31 51
2. Juventus 20 +34 50
3. Internazionale 20 +20 42
4. Lazio 19 +24 40
5. AS Roma 19 +16 39
6. Sampdoria 19 +7 30
7. Atalanta 20 +5 30
8. Fiorentina 20 +8 28
9. Udinese 19 +6 28
10. Torino 20 +1 28
11. AC Milan 20 -2 28
12. Bologna 20 -7 24
13. Chievo 20 -12 22
14. Genoa 20 -6 21
15. Sassuolo 20 -17 21
16. Cagliari 20 -13 20
17. SPAL 20 -17 15
18. Crotone 20 -25 15
19. Hellas Verona 20 -23 13
20. Benevento 20 -30 7

Ugrás a részletekre

További tabellák

Olaszország I.
1. Napoli 20 +31 51
2. Juventus 20 +34 50
3. Internazionale 20 +20 42
4. Lazio 19 +24 40
5. AS Roma 19 +16 39
6. Sampdoria 19 +7 30
7. Atalanta 20 +5 30
8. Fiorentina 20 +8 28
9. Udinese 19 +6 28
10. Torino 20 +1 28
11. AC Milan 20 -2 28
12. Bologna 20 -7 24
13. Chievo 20 -12 22
14. Genoa 20 -6 21
15. Sassuolo 20 -17 21
16. Cagliari 20 -13 20
17. SPAL 20 -17 15
18. Crotone 20 -25 15
19. Hellas Verona 20 -23 13
20. Benevento 20 -30 7

Ugrás a részletekre

További tabellák