A Herthától a Nagykőrösig, avagy futball és nyelvtudás

A Herthától a Nagykőrösig, avagy futball és nyelvtudás

, Zelei Dávid

A nyelvtudás haszontalanságát bizonygatni ugyanis nem csak azért káros, mert a butaságot és a lustaságot emeli piedesztálra egy tudásalapú világban, hanem, mert az emberi életet is a játékoskarrierre korlátozza. – Zelei Dávid írása a Kleinheisler-ügyről.



Amikor egyszer (sokszor) felvetettem egy sereg sportosztályosnak, mennyire hasznos is lehet a nyelvtudás, ha az embert leszerződteti a Real Madrid, a Liverpool vagy épp a Bayern München, egyikük azt találta mondani: „Ha már egyszer eljutok oda, akkor nyilván tolmácsra is futja”. Bár mindez elsőre briliáns okfejtésnek tűnik, a bon mot mögött siralmas valóság rejlik: egy minden alternatíva nélküli életpálya-modell, ami rögtön befullad, ha a Real Madridból III. Kerületi TVE, Csorna, vagy egy sérülés következtében mondjuk portáskodás lesz.

 

Az elmúlt hetekben két hír futott be nagyobb karriert a Trollfocin: Feczesin Róbert igékben szegény angol bemutatkozó nyilatkozata Dél-Koreában, és Kleinheisler László hazaigazolása a Fradiba. Mindkettő a hiányos nyelvtudás eposza, s mindkettő ékesen bizonyítja, milyen problémákat okozhat, ha valaki felkészületlenül vág bele egy külföldi kalandba: nemcsak azért, mert nem képes faék egyszerűségű kérdésekre válaszolni, ha meginterjúvolják (Simon Krisztián a Feyenoordban), hanem mert képtelen megérteni saját taktikai szerepét, leszűrni egy videóelemzés tanulságait, és egyáltalán, beilleszkedni egy számára új, idegen kultúrába.

 

Kleinheisler László hazaigazolása engem is borzalmasan csalódottá tesz, de az e köré szövődő diskurzusháló talán még inkább. Ennek egyik kulcsmomentuma ugyanis a játékos porrá alázása mellett annak hangsúlyozása: a nyelvtudás lényegtelen tényező a futballban, anélkül is el lehet boldogulni. E vélemény fő szószólója a magyar nyelvvel is hadilábon álló egykori Újpest-ikon, Urbán Flórián, aki szerint  „A labdarúgásban egy közös nyelv van, a labda és azzal hogyan tudsz bánni”. (sic!) Urbán szerint a nyelvtudás hiánya csak álérv, mely azt hivatott kitakarni, hogy Kleinheisler gyenge játékos, aki „nem üti meg a Bundesliga 2 szintjét sem”, de aki „egyszer eltalálta a kaput Oslóban”, ezért „azonnal rámentek a gyökér managerek, szerencsétlent gyorsan elsütötték Brémába és kaszáltak egy kis lét”. Mindez nemcsak azért szúrja a szemem, mert bárányosi magasságokba emeli a menedzserhibáztatást, hanem mert tele van féligazságokkal: Kleinheisler brémai félévével ellentétben idén nem epizodista volt, többé-kevésbé végigfocizta az őszt, 16 meccsből 12-n játszott, 10-szer kezdő volt, lőtt egy gólt és adott egy gólpasszt: ha gyenge lett volna a Darmstadtba, aligha játszatták volna akár egy percet is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nem volt jó félszezonja: bár a Wolfsburg ellen a meccs embere volt, ezen kívül nem tudott kiemelkedni, és legfőképp: nem tudott egyenletes teljesítményt nyújtani, amiben kétségtelen előre kell lépnie – csakhogy ehhez semmiképp sem lett volna szabad hazaszaladnia.

 

Itt lép be ugyanis a nyelvtudás tágabb kontextusa: ha valaki el is boldogul a pályán a kezdetleges nyelvtudásával, képtelen érdemi emberi kapcsolatokat építeni, barátokat szerezni, és egyáltalán: megtalálni a helyét egy idegen kultúrában, amitől magányos lesz, és hazavágyik; a másik oldalról pedig úgy látják, nem teper eléggé, hogy beilleszkedjen, és nem marasztalják. Nyilvánvaló, ha az ember Leo Messi, a nyelvtudás hiányán bármely klub szívesen túllép; csakhogy Magyarországon nincsenek Leo Messik, így nekünk a Dárdai-út jut: vagy hihetetlen szorgalommal és tanulni akarással németebbek leszünk a németeknél, vagy csodálkozva, értetlenül battyogunk haza 1-3-8 bajnoki után, hogy nem ismerték fel zseninket. Ez érvényes Urbánra, akinek Kleinheislertől eltérően soha nem sült el a lába Oslóban (pedig részese volt az ottani 0-3-nak), és mikor élete nagy lehetőségét megkapva az Anderlechthez került, összesen két meccsen játszott, és érvényes lehet Kleinheislerre is, ha képtelen megtalálni a vissza- vagy a kerülőutat álmai bajnokságába, amihez a megfelelő nyelvtudás is elengedhetetlen.

 

De nem ez a fő bajom Urbán nyilatkozatával, hanem a mögötte megbúvó ethosz és ideológia. A nyelvtudás haszontalanságát bizonygatni ugyanis nem csak azért káros, mert a butaságot és a lustaságot emeli piedesztálra egy tudásalapú világban, hanem, mert az emberi életet is a játékoskarrierre korlátozza. Dárdai Pál, Petry Zsolt, Lőw Zsolt, vagy Bódog Tamás nem érte be azzal, hogy pályafutása befejezése után a sporttévék szakkommentátoraként ossza meg külföldi tapasztalatait (pl. hogy a pályán futkározó játékosok nevének megjegyzése felesleges): pályafutásuk alatt is tanulni akartak, nem voltak restek elsajátítani befogadó országuk nyelvét, s így futballkarrierjük befejezése után is marasztalták őket állomáshelyükön: ma a Hertha, a Hoffenheim és a Bröndby edzői gárdáit erősítik.

 

Másoknak ugyanakkor a REAC, a Csorna, a Nagykőrösi Kinizsi, a nosztalgia meg a menedzserezés marad.

 

Lehet választani.  

További cikkek a rovatban

"Az Európa Liga nem prioritás"

, Zelei Dávid

"Az Európa Liga nem prioritás"

A ’90-es, 2000-es években, egy mostaninál jóval szerényebben dotált, gyenge bajnokságban, ahol még önkormányzatok és szponzorok próbálták több-kevesebb sikerrel összedobni a következő szezonra valót, minden átigazolási időszak úgy kezdődött, hogy a kupaszereplést érő hel…

Tovább

Irapuato: 31 éve

, Somos Ákos

Irapuato: 31 éve

Hamis az a duma, hogy azok a felelősök, akik "szétverték" a máskülönben "világszínvonalú" magyar válogatottat. Annak a csapatnak a játékosai, saját utólagos állításaik ellenére, még évekig játszottak ilyen-olyan magyar válogatottakban, csak azt a "kegyelmi" állapotot már nem…

Tovább

Egy-két-há – MTK

, Kiss L. László

Egy-két-há – MTK

A napokban bevonatoztam Pestre, s ahogy minden bevonatozáskor, célba érés előtt most is fölpillantottam a Hungária körúti reflektorokra. A stadion szemei. Kiestek. Ki lesz a következő, mi jöhet még

Tovább

Arany

, Benedek Szabolcs

Arany

Pesszimista típus vagyok, aki a lehetséges szcenáriók közül rendre a rossz, netán a legrosszabb bekövetkeztére számít – de legalábbis nem a jóra. Persze az is lehet, hogy ez egyfajta sztoikus óvatosság, amely nyomán annál inkább lehet örülni a nem várt jónak. Ugyanakkor az, h…

Tovább

Bravó Honvéd! – de mi lesz a BL-ben?

, Kiss Tibor Noé

Bravó Honvéd! – de mi lesz a BL-ben?

Tele volt a Bozsik Stadion, a hangulat príma volt, a meccs már kevésbé. A Honvéd teljesen megérdemelten szerezte meg a győzelmet és a bajnoki címet a Videotonnal szemben.

Tovább

Puskás90 – A legszebb ajándék

, Nádudvari Péter

Puskás90 – A legszebb ajándék

Puskás Ferenc idén lenne 90 éves. Szeretett klubja szombaton a számára talán legszebb ,,utólagos” ajándékot adhatja neki.

Tovább

„Csodás stadionban nagyszerű meccs”

, Kiss Tibor Noé

„Csodás stadionban nagyszerű meccs”

Nem csodálkozunk azon, hogy úgy alakult, a jövő heti Honvéd–Videoton meccsen dől el a bajnoki cím sorsa. FUTBALLÜNNEP következik, hangolódjunk rá mi is.

Tovább

Hrepka Ádám, a magyar futball szomorú szimbóluma

, Kiss Tibor Noé

Hrepka Ádám, a magyar futball szomorú szimbóluma

Már csak három forduló van hátra az NB I-ből. A 30. forduló meccseiről az jutott eszünkbe: szerencsére már csak három.

Tovább

Davide, a Góliát

, Benedek Szabolcs

Davide, a Góliát

Davide Lanzafame. A múlt héten egy kihagyott tizenegyes, most viszont a győztes gól mellett végigzakatolta a pályát, vitte, hajtotta a csapatot, belekergette a győzelembe (az újrarúgatott büntetőt is megint ő harcolta ki).

Tovább

Tengely nélkül

, Zelei Dávid

Tengely nélkül

Padlón a Fradi, Thomas Doll pedig már nem bírózik, nem libalegelőzik, beismeri: itt minőségi problémák vannak. Megmondjuk, miért.

Tovább