Tengely nélkül

Tengely nélkül

, Zelei Dávid

Padlón a Fradi, Thomas Doll pedig már nem bírózik, nem libalegelőzik, hanem beismeri: itt minőségi problémák vannak. Mi viszont azt is megmondjuk, miért.



27 forduló kellett hozzá, hogy Thomas Doll beismerje: ez a tavaszi Fradi úgy szar, ahogy van, az idei szezont már le lehet húzni a vécén. Mindeddig biztosak lehettünk benne, hogy a hiba csakis a ferencvárosiak ellen összeesküvő bírókban, a pocsék munkát végző pályámunkásokban, vagy a taktikát végre nem hajtó játékosokban rejtőzhet, ez a hét ugyanakkor újat hozott: Doll elismerte, ez a csapat ennyit tud. Hogy erről ki tehet, az nyilván jó kérdés: a német az egyik legrégebbi bútordarab ugyanannál a csapatnál az NB1-ben, hátrafelé így aligha mutogathat – marad a vezetőség, és ő maga. Nem teszek úgy, mintha mindez nem lenne a napnál is világosabb legalább húsz forduló óta, mert elemeztem eleget, mégis, talán érdemes szétszálazni a problémákat a kezdőcsapat tükrében.

 

Az első, ami feltűnik az elmúlt fordulók kezdőcsapatait végignézve, az állandóság hiánya. Nem volt mostanság két egymást követő meccs, amelyen a Fradi csak megközelítőleg ugyanúgy állt volna föl, és ami rosszabb, a rossz egyéni teljesítmények büntetése legfeljebb egy-egy kényszermegoldás lehetett. Nalepa gyengén teljesít centerhalfban? Sebaj, majd berakom a helyére az echte jobbhátvéd Dilavert. No de akkor kit rakok be Gera mellé védekező középpályásnak, ahova eddig a bosnyák jobbhátvédet kényszerítettem? Nincs is jobb az ütközőszerepre a 167 centi magas, üveglábú irányítónál, Hajnal Tamásnál! (eredmény: Paks-Ferencváros 3-1)

 

Mindez elsőre érthetetlen edzői húzások sorozatának tűnik, de én nem egyedül Dollon verném el a port. Arról van ugyanis szó, hogy az elmúlt években a Ferencváros átigazolási politikája oda vezetett, hogy egész posztok ürültek ki: legfeltűnőbb ezek közül a középhátvédé és a védekező középpályásé. Előbbi posztról sorra távozott Besic, Pavlovic és Mateos, utóbbiról pedig Somália, Nagy Ádám és az elutált Pintér Ádám, Gyömbér Gábor duó. Így a mostani felhozatal meglehetősen siralmas: középhátvédnek (4 db) ott van Nalepa (aki a szezon végén eligazol), Hüsing (aki ugyan a Premier League-ről álmodik, teljesítményét azonban inkább a Partizani és a Vasas elleni szarvashibái árazzák be), Leandro (aki, amellett, hogy 35 éves, alapvetően balszélső) és Batik (aki legutóbb a 2014/15-ös szezonban játszott tétmeccset); védekező középpályásnak (2 db) meg Gera (38 éves) és Julian Koch (eddig két meccsen 137 perc). Kényszerből mindkét poszton megfordult már az egyszer már visszavonult Csukics (idén 37 lesz), és Dilaver – utóbbi saját posztján idén még nem is igen játszott. Csak a vak nem látja, mennyire nem ugyanaz a kávéház egy Dilaver, Mateos, Pavlovic, Ramírez  hátvédnégyes (2015 március, FTC-Győr 3-0), mint egy  Lovrencsics, Nalepa, Hüsing, Sternberg kvartett (2017 árpilis, FTC-Vasas 1-2); ugyanígy nem mindegy, hogy négy középpályás mögött Nagy Ádám, Pintér vagy Dilaver biztosít.

 

Arról van tehát szó, hogy a Fradi tengelye teljesen kiüresedett: a két említett csapatrészt gyenge, Bundesliga 2 szintjét sem megütő (Hüsing), középszerű, távozófélben lévő (Nalepa), vagy veterán (Gera, Leandro, Hajnal, Csukics), nem ritkán sérülékeny játékosok alkotják: mostanára odáig jutottunk, hogy két középhátvéd és két védekező középpályás igazolása nélkül a Fradi jövőre beleolvad a középmezőnybe, ez prognosztizálható. Elég megnézni, hogy futhatott Zsótér Donát negyven métert nyílegyenesen a pálya centrumában, mielőtt Dibusz hálójába lőtt, hogy ezt a kiüresedést magunk előtt láthassuk (behátráló védők, középpályások sehol), s elég megnézni a Honvéd-Fradi első fél óráját, hogy lássuk, letámadással milyen könnyen zavarba hozható saját harmadában a ferencvárosi védelem. És akkor a rendre átaludt első félidőkről és a kapott gól okozta pánikról (Kispest, Vasas) még nem is beszéltünk.

 

Az, hogy Doll folyamatosan hülyét csinál magából, miközben a szereplésben társtettes vezetőség továbbra is csak bízik és bízik benne, akkor lesz különösen látványos, ha összevetjük az élvonal másik német edzőjével, Michel Oenninggel, és csapatával, a Vasassal. Már több, mint egy éve megfigyelhető, hogy Oenning mennyire rendszerben gondolkodik: a korosztályos csapatok illeszkednek a felnőttek játékrendjéhez, így bármikor eredményesen vethetők be a saját nevelésű fiatalok (a középpályára például a 18-19 éves Murka és Kleisz sallangmentesen épült be fél szezon alatt), ugyanennek köszönhetően pedig túlélhetők a sérülés- és eltiltáshullámok is: ha nincs Polekszics, Korcsmár vagy Vida, jön helyettük Nagy Gergely, Burmeister vagy James, igazolni pedig csak oda igazolnak, ahol tartós hiány mutatkozik: Gaál Bálint például tíz meccs alatt tökéletesen belehegedt a csatárposzton mutatkozó lyukba.

 

Mindez a tervszerűség oda vezet, hogy Oenning egy mentálisan erős keret felett diszponálhat: nem csoda, hogy a vereségek után sincsenek őrjöngő nyilatkozatok, porba sújtott játékosok, bírózás meg gonosz pályamunkások. Csapat van. Jó lenne, ha Ön is csinálna egy ilyet, Herr Doll.                

   

További cikkek a rovatban

Leekens, a jól helyezkedő kalandor?

, Kiss Tibor Noé

Leekens, a jól helyezkedő kalandor?

Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.

Tovább

Very Important Drukker

, Benedek Szabolcs

Very Important Drukker

Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.

Tovább

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

, Kiss Tibor Noé

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.

Tovább

Védőháló – nélkül…

, D. Bányász Gergő

Védőháló – nélkül…

…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!

Tovább

"Egyet béengedek úgyis"

, Kiss Tibor Noé

"Egyet béengedek úgyis"

Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.

Tovább

Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

, Zelei Dávid

Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.

Tovább

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

, Kiss Tibor Noé

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnoks…

Tovább

Gera, ne csússz be!

, Kiss Tibor Noé

Gera, ne csússz be!

Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.

Tovább

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

, Nagy Dániel

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.

Tovább

"Az Európa Liga nem prioritás"

, Zelei Dávid

"Az Európa Liga nem prioritás"

A ’90-es, 2000-es években, egy mostaninál jóval szerényebben dotált, gyenge bajnokságban, ahol még önkormányzatok és szponzorok próbálták több-kevesebb sikerrel összedobni a következő szezonra valót, minden átigazolási időszak úgy kezdődött, hogy a kupaszereplést érő hel…

Tovább