Úgy nézni meccset, mint apám

Úgy nézni meccset, mint apám

, Somos Ákos

A Real Madrid–Bayern München visszavágó volt az utolsó focimeccs, amit apámmal együtt néztem. 



Ő vitt ki először mérkőzésre, gyerekkorom és későbbi életem részévé tette az egészet, mindent, ami a futball, a sport (és mindent, ami az élet, de ez most mellékes), tőle tanultam meg élvezni, feldolgozni, később aztán a magam módján értelmezni. Ez az értelmezés már nem volt teljesen az, ami az övé: édesapámé, aki a focit is, mint mindent az életben, cinizmus, előítélet, belemagyarázás nélkül tudta nézni, szórakozásként, szenvedélyként, de mindig valamiért és nem valami ellen szurkolva.

 

Az a meccs a hazai cyber-térben egy összeesküvés-elmélet leképződéseként jelent meg: Kassai csalt, az UEFA megint csalt, tolta a nagyot (a „kis” Bayern ellen, naná) a mocskos Realnak mázlija volt, a kókler Zidane-ról ne is beszéljünk, Cristiano Ronaldónál nevetségesebben pedig senki se szerzett még mesterhármast (és mennyit, jézusom), egyáltalán, meddig mehet ez így tovább? Apám nem így nézte. Már nagyon gyenge volt, párszor tán bele is bólintott még az izgalmak közepette is – de gyenge hangján is elragadtatottan kiáltott fel a sokadik gól, sokadik fordulat után, élvezte, hogy lát egy fantasztikus meccset két jó csapat között.

 

Ezt kellene, kellett volna megtanulnom tőle. De bennem több volt mindig a szorongás és az indulat, most pedig már nem mutathatom meg neki, hogy tudok csak úgy, szimplán belefeledkezve meccset nézni. Aznap, amikor meghalt, este dolgoznom, közvetítenem kellett – le lehetett volna mondanom, de nem akartam, túl nagy súly lett volna otthon ülnöm és átadnom magam a fájdalomnak. Inkább beszéltem, mondtam a magamét. És életem egyik legnagyobb, általam kommentált gólja született azon a meccsen, nem tudom, ez sorsszerű-e. Emre Can ollózásakor mindenki megfeledkezett egy pillanatra mindenről, igazi „megáll az idő” pillanat volt – és én ezzel (is) köszönhettem el tőle, akinek a focit köszönhetem.

 

Aztán jött a tegnap esti BL-elődöntő és már egyedül ültem a tévé elé, azzal a fogadalommal, hogy úgy nézem, ahogy apám nézné: csak egy jó meccset akarok látni, élvezni (vagy bosszankodni rajta), szenvedéllyel, de ostoba indulatok és belemagyarázások nélkül, mert a foci tényleg a világ, de a világ nem lesz eltérítve és nem jut ebek harmincadjára egy elnézett les vagy elmaradt sárga lap miatt. Nem tudom, sikerült-e. Nem álltam meg most sem, hogy megnézzem mások értelmezését, és hogy vitába szálljak velük – de talán mégsem voltam olyan indulatos, mint máskor. És le tudom írni, mert úgy láttam, ahogy apám látta volna: remek meccs volt egy nagyszerűen játszó Real Madriddal és egy káprázatos formában futballozó, önmaga szerepét újraértelmező Cristiano Ronaldóval.  

 

Meccset nézni a meccsért, kívülről, de beleélve magunkat, örülve annak, amit kapunk tőle. Úgy nézni, mintha az utolsó meccs lenne, mint amilyen apám összes, és utolsó meccsnézése volt. Emberien. Gondoljuk el, hogy "csak az ember néz meccset". (EP)

További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább