Mitől fosztotta meg Mourinho a Manchester Unitedet?

Mitől fosztotta meg Mourinho a Manchester Unitedet?

, Máté Gábor

Kellő távolságra került az EL-győzelem és a bajnoki sorozat, hogy higgadtan írjak néhány sort arról, hogy nem csupán az angol labdarúgást, de a labdarúgás egészét (mint olyat) is mekkora veszteség érte azzal, hogy bekövetkezett a Mourinho-korszak a Manchester United életében.



Amikor a Chelsea irányítását vette át, annak a csapatnak (tegyük hozzá: egy gazdag orosz pénzéből összevásárolt kompániának) mondjuk úgy, jót tett a nagyszerű edző munkája. Hiszen a semmiből gyártott eredményorientált csapatot. Bosszantó volt, de az ember legfeljebb nem nézte a bajnok meccseit. Ezt ki lehet bírni, ha amúgy a Manchester United (hol volt még akkor a City?) az Arsenallal nyíltan focizott. Nem beszélve a kisebb csapatokról, akik bárhol, bármilyen körülmények között képesek voltak bármire. A játékosok széthajtották az agyukat, ütköztek, íveltek, rohantak a labdáért vagy a labda után satöbbi. Mourinho a pszeudo Chelsea-t megtanította nyerni.

 

Aztán történt, ami történt. Viszontagságos európai körút után, egy már amúgy is romjaiban lévő MU-t ( Moyes és Van Gaal rémálom szerű garázdálkodása után) adtak a portugál tréner kezébe. Első ránézésre lehetett azt gondolni, a „special one” arroganciája jól áll majd a Ferguson által felépített üzemnek. Most már kijelenthető, hogy ezt a gárdát, amely foltjaiban sem emlékeztet a skót manager főművére, megtanította a játék megölésére. Képességesnek látszó labdarúgók asszisztálnak ehhez a koncepcióhoz, égetik magukat háromnaponként különböző felállásokban. Ha netalántán rúgnak egy gólt, azonnal labdatartásra rendezkednek be, és egy bekapott gól után képesek a döntetlen tartására.

                                         

A támadások arra épülnek, hogy Ibrahimovic mit kezd a neki ívelt labdával, illetve Fellaini miként tudja oldal- és hátrapasszaival megakadályozni saját csapatának gördülékenynek indult támadását. Mindez annak fejében, hogy a belga egy-egy előre vágott pontrúgásnál esetleg belefejelhet a labdába. Egy olyan labdarúgót hoz meccsről meccsre meghatározó pozicióba, aki Fergusonnál legfeljebb az Old Trafford bejáratánál árulhatott volna cukorkát. A méregdrága Pogba árnyéka olaszországi önmagának. A kődrága Martial mit sem ér. Shaw, a szigetország legjobb balhátvédje örül, ha néha bekerül a kezdőbe. „Mikitárján” véletlenszerűen jó csak. A még mindig megbízható Carrick csak mutatóban kerül a kezdőbe. Vagy csere negyedórákra. Rooney a cserepadon haldoklik. Rashford Ibrát szolgálja ki, így amikor valódi lehetőséghez jut, finoman szólva sem üzembiztos. Valencia fix jobbhátvéd lett, felfutásai egyre veszélytelenebbek. A középső védőként nagy ígéretnek tűnő Baillyt néhány meccsen megkínálta a felfutó szélsőhátvéd szerepkörével. Smalling totálisan elbizonytalanodott, Jones taknya-nyála összefolyik, és rendre hibázik.

 

Talán csak Herrera mutatja azt a tehetséget, ami miatt megvásárolták.

 

Na most, hogy ez miért baj a labdarúgás egészére nézve? Mert kell egy olyan csapat a nagymúltúak között, akik néha – mint a mesében – a reménytelennek tűnő helyzetekben foggal-körömmel megoldják a megoldhatatlant. És ebben mezei nézőként hinni is lehetett, kíváncsinak lenni, hogy ez megtörténik-e?

 

(Ettől a hittől és kíváncsiságtól fosztotta meg a most már ősz „mester” a világot.)

További cikkek a rovatban

Pimaszság, dörzsöltség, éljen a Vidi!

, Kiss Tibor Noé

Pimaszság, dörzsöltség, éljen a Vidi!

Nem túlzás: a Videoton a Bordeaux legyőzésével az utóbbi tizenöt év egyik legnagyobb magyar kupasikerét vitte véghez. A kulcs: a pimaszság?

Tovább

Röhigcsélés és önámítás

, Kiss Tibor Noé

Röhigcsélés és önámítás

Kikaptunk Andorrától – ez blamázs, ez felfoghatatlan, ez nem történhet meg. Ezt írják a lapok. Mindenki harsog, elégedetlenkedik, Dzsudzsák Balázs könnyes szemét kinagyítva nézhetjük a sportnapilap honlapján. Megvertek minket a postások és a pékek! Dúlnak az érzelmek és az in…

Tovább

„Rossz dolog az öregedés”

, Wenczel Edwin

„Rossz dolog az öregedés”

Ez a mondat Sean Connery száját hagyta el "A szövetség" című filmben, ahol kiöregedett, mesterien célzó kalandort alakít. Aztán felhúzza a szemüvegét, és ugyanúgy lepuffantja több száz méterről a rossz fiút, mint pályája elején. Új szerzőnk, Wenczel Edwin a Bayern München…

Tovább

Ronaldo és a Real mennybemenetele

, Kiss Tibor Noé

Ronaldo és a Real mennybemenetele

Megtörtént, amire lassan harminc éve várunk: egy csapatnak sikerült megvédenie címét a Bajnokok Ligájában. A szerencsésen megúszott első félidő után a Real Madrid lemosta a pályáról a Juventust, megszerezve 12. BEK/BL-címét. Abszolút maximum.

Tovább

Végül nem Tottit vettem meg…

, Nagy Dániel

Végül nem Tottit vettem meg…

Egy bordó mez hátulján ott volt, hogy Totti. Végül nem ezt vettem meg. Nem is lettem Róma-szurkoló. Viszont Totti a mai búcsújával nem csak az AS Románál zárt le egy korszakot, hanem ugyanúgy a Seria A, valamint az európai futball történtében is.

Tovább

Ma este megbukunk

, D. Bányász Gergő

Ma este megbukunk

Szinte lehetetlen úgy színházba menni, hogy előadás közben játszik a kedvenc (angol)csapatom. Az pedig csak kis gyógyír a kínzó fájdalomra, ha induláskor szerzünk vezetést.

Tovább

Madridi derbi: megint a Real!

, Kiss Tibor Noé

Madridi derbi: megint a Real!

Az Atlético ráijesztett a Real Madridra, de ennél többet nem tudott elérni – a 2:1-es győzelem azt jelenti, hogy a Real 4:2-es összesítéssel jutott be az idei BL-döntőbe.

Tovább

Allegri zsenije, Dani Alves sarka

, Kiss Tibor Noé

Allegri zsenije, Dani Alves sarka

A Monaco legyőzése után egyértelmű: a spanyol gigászok mellé felzárkózott a Juventus.

Tovább

Cristiano Ronaldo, a különbség!

, Kiss Tibor Noé

Cristiano Ronaldo, a különbség!

Nem mondhatni, hogy az Atlético Madridnak túl sok szerencsét hoznának a Real Madrid elleni mérkőzések a Bajnokok Ligájában.

Tovább

Úgy nézni meccset, mint apám

, Somos Ákos

Úgy nézni meccset, mint apám

A Real Madrid–Bayern München visszavágó volt az utolsó focimeccs, amit apámmal együtt néztem.

Tovább