"Az Európa Liga nem prioritás"
Extra Hungariam non est vita
A ’90-es, 2000-es években, egy mostaninál jóval szerényebben dotált, gyenge bajnokságban, ahol még önkormányzatok és szponzorok próbálták több-kevesebb sikerrel összedobni a következő szezonra valót, minden átigazolási időszak úgy kezdődött, hogy a kupaszereplést érő helyen végzett csapatok edzői, vezetői kiadták az ukázt: a lehetőségekhez képest meg kell erősíteni a csapatot. Most más a helyzet – rosszabb.
A 2010-es évekre teljesen átalakult a magyar klubfutball szponzorációja: az oligarcháktól, kormányközeli cégektől, szövetségtől és taóból befolyó pénzek felszámolták az állandó anyagi bizonytalanságot az élvonalbeli és másodosztályú csapatoknál – de zárójelbe tették a kapitalizmust, így a csekély számú elérhető forrásért való versengést is.
Ennek az a folyománya, hogy míg a ’90-es, 2000-es években mindenki az UEFA pénzére ácsingózott (a Nemzeti Sport olvasói betéve tudták, hány százezer euró jár az egyes selejtezőkörök sikeres megvívásáért), mert máshonnan semmit sem remélhetett, most, a bőség beköszöntével mindenki befelé fordult: az, hogy „egy átlagosnak mondható szlovák első osztályú fizetést ma Magyarországon az NB III-ban meg lehet keresni”, nemcsak azt eredményezi, hogy tíz éve elképzelhetetlen minőségű légiósok érkeznek hazánkba játszani (Ramíreztől Caneirán át Lamahig és Lazovicsig, vagy akár Vittektől Sestákig), de azt is, hogy a klubokat már nem az UEFA, hanem az MLSZ (hogy más betűszavakat ne mondjak) motiválja: nem kell nekik euró, ha ömlik a forint.
Ez azzal jár együtt, hogy a klubok kevés kivételtől eltekintve úgy terveznek, mintha a nemzetközi kupák nem is léteznének. Hogy csak a legsiralmasabb példát említsük: a messzelátó Hemingway nevetséges ajánlattal (nem) akarta bajnokcsapatánál tartani Rossit, bármely pillanatban eladná Eppelt két krajcárért (ahogy Botkával és Prosserrel már megtette), gyorsan hozott egy holland edzőt, aki garantáltan felforgatja a csapat egyik legfőbb erősségének számító, készségszintre emelt 3-5-2-es játékrendet, és kijelentette, legfeljebb a távozók helyére hoz egy-két, preferenciálisan magyar játékost. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekli a BL; úgyis gyorsan kiesnek.
A Kispest üzletpolitikáját ismerve ugyanakkor mindez papírforma: nincsenek állami milliárdok, ahogy nagyratörő, hosszútávú célok sincsenek. Most azonban a két, tervszerűen építkező magyar klub egyike (a másik a Vasas), a Videoton is bemosott egyet a kupaszezont váróknak: nemcsak azzal, hogy kirúgta a tavaly egyetlen értékelhető nemzetközi produkciót bemutató edzőt, Henning Berget, hanem azzal is, hogy a helyére igazolt szerb tréner, Marko Nikolics első sajtótájékoztatóján bejelentette: „Az Európa-liga nem kiemelt projekt”. A kilencvenes években szocializálódott honi futballdrukker ilyenkor nem kap levegőt: a kelet-európai szinten elképesztő pénzekből gazdálkodó, tervszerűen összerakott, kellően mély keretű Videoton trénere ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy ha kell, pihenteti Juhász Rolandot az EL-selejtezőben, hogy az elég pihent legyen a Balmazújváros ellen.
A 17. század óta volt ideje szállóigévé válnia Rosner Mátyás félmondatának, mely szerint Magyarországon kívül nincs élet (Extra Hungariam non est vita), kupacsapataink pedig nagy erőkkel igyekeznek azon, hogy azt a pár hetet is eljelentéktelenítsék, amikor van.
A rossz hír csak az, hogy annak a néhány hétnek az íze az egész szezonra kitart a szurkolók szájában.
További cikkek a rovatban
Leekens, a jól helyezkedő kalandor?
Néhány nappal ezelőtt olvastam el az Index interjúját Georges Leekens-szel, a magyar válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitányával. Azt hittem, káprázik a szemem, és még mindig nehezen tudom értelmezni az olvasottakat.
Very Important Drukker
Szóval az történt, hogy péntek reggel fölhívtak az MLSZ-től, hogy a Szurkolói Klub szokásos internetes totóján én nyertem meg a VIP-belépőt. Beszámoló a Groupamából, a Magyarország–Costa Rica meccsről.
Siralomvölgy, ez a mi hazánk
Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.
Védőháló – nélkül…
…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!
"Egyet béengedek úgyis"
Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.
Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről
Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.
Őrült hajrá vagy fogadási csalás?
Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…
Gera, ne csússz be!
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Midtjylland
- Ferencváros
- Budapest Honvéd
- Videoton
- Nomme Kalju
- Hapoel Beer Seva
Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.
Kikaptunk, benne van, lesz jobb
Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.
