Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

, Zelei Dávid

Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.



Csupa jó hír ez, ami magyar szokás szerint szélsőségesen pozitívba tolta a hangulat-libikókát: Sinkovics Gábor a Bordeaux-meccs után szokásához híven kimaxolta a himnusz-, óda- és eposzműfaj összes toposzát („Egy francia élcsapat ellen mutatja meg a Vidi a magyarok istenét. Mintha halottaiból támadt volna föl erre az estére a magyar futball”),  a Nemzeti Sport szórta a nyolcasokat, Marko Nikolics pedig tökéletes meccsről beszélt. Most ugyanakkor itt az ideje, hogy hideg fejjel is értékeljük, mi történt eddig, és mi történhet ezután.

 

  1. A Videoton Bordeaux elleni győzelme legalább annyi újdonságot hozott a magyar csapatok kupatörténetében, mint amennyi papírformát igazolt. Először is: igazolta azt, hogy a kupasorozat ezen szakaszában alapvetően topbajnokságból ellenfelet kapni, mert míg veszítenivalója nincs, a felkészülési időszakban járó ellenfél fizikailag és koncentrációját tekintve jó eséllyel nincs a topon; ha ez némi lenézéssel is társul, a nagynevű topcsapatok képesek kikapni gibraltári (Lincoln Red Imps–Celtic 1:0, 2016), máltai (Birkirkara–West Ham United 1:0, 2015) vagy luxemburgi  (Progrès Niederkorn–Rangers 2:0, 2017) ellenfelektől is. Francia és olasz EL-csapatokra különben is jellemző, hogy nem veszik elég komolyan az ellenfelet/a második számú európai kupát – hajdan a Montpellier a fél csapatát lecserélte győri 1:0-ás győzelme után, a Sampdoria pedig a csoportkörben is képes volt a tarcsiját felküldeni a Debrecen ellen, Budapesten – igaz, akkorra már nem volt esélye a továbbjutásra. Ami ugyanakkor nem jellemző, hogy egy magyar csapat hátrányból nyerjen meg egy kupacsatát – erre pont a hét évvel ezelőtti Győr – Montpellier volt a legutóbbi példa. Ehelyett idén is a kettős vereség volt a módi, vagyis, hogy egy szoros idegenbeli vereség után jött egy hazai is (Vasas, Honvéd), nehogy véletlen hízzon pár dekát az UEFA-koefficiens.
  2. A  Vidi két, Bordeaux elleni meccse a játék képét tekintve nem volt szokványos: az ilyenkor megszokott „alárendelt szerep – kettős  védvonal – kontrák” triász (vö. Sousa-taktika) helyett a fehérváriak viszonylag jól (a visszavágón kifejezetten jól) támadtak vissza (főleg Henty és Scsepovics), sokszor szereztek labdát a támadó- és középső harmadban, jól operáltak a mélységi indításokkal az ellenfél veterán középső védőivel szemben, és viszonylag sok helyzetet alakítottak ki.
  3. Támadásban ugyanakkor voltak gondok a helyzetkihasználással és a pontatlan beadásokkal, védekezésben pedig rendre nagy területek maradtak üresen a széleken, és feltűnően lágy volt a középpálya közepe (ide elférne még egy légiósigazolás!): Pátkai és Varga túl sokszor és túl könnyen hagyta átszaladni a náluk nyilvánvalóan képzettebb bordeaux-i középpályásokat a pálya középső harmadán. (Utóbbi, hajdani nagy kedvencem, a vagány szereléseiről és bombagóljairól ismerős Varga hanyatlása szokványos magyar karrier, mégis fájó csalódás: emblematikus zavaró mozgása mára lelassult, így inkább csak nyomozza a labdát a középpályán, mivel pedig nem találja, legfeljebb egy-egy elkésett szerelésre futja az erejéből.)  Szerencsénkre a franciák előrejátéka vagy nélkülözte az ötletet (ilyenkor egy-egy felívelés után a kiválóan játszó Juhász rendre megnyerte a fejpárbajokat), vagy hajmeresztő átadási hibába torkollott – köszönhetően a magyar kupacsapatok két fő nyári kapaszkodójának, az ellenfél meccshiányának, és a legutóbb a Debrecen Kalmar elleni győzelmét elősegítő irgalmatlan melegnek. Akárhogy is, jó kondíció, aktív visszatámadás és a szokásosnál magasabb labdabirtoklás hozta meg a győzelmet.
  4. A Vidinek a hétvégi volt a tizedik tétmeccse idén, s hogy Marko Nikolics a Mezőkövesd elleni meccs után az energiatartalékok végső lemerüléséről lamentált, már csak azért is érdekfeszítő, mert a csapatnak igen mély kerete van, melyet azonban csak minimális mértékben forgat. Hogy mennyire így van, azt jól mutatja, hogy hét (!) játékos is van a keretben, aki az eddigi tíz meccs legalább 86%-át (!) a pályán töltötte – Nego és Kovácsik egyetlen percet sem hiányzott, de Suljic, Stopira és Juhász is csak végszükség esetén maradt ki a csapatból. Mindez azért veszélyes, mert a magyar bajnokságban edződő focisták nincsenek az ilyesmihez hozzászokva, és könnyen megsérülhetnek a sorozatterhelésben (lásd a Fradi dániai védősorát, középen Gerával ), de amiért igazán bosszantó, az az, hogy nem is lenne rá feltétlenül szükség: a jól bevált kezdőbe Máltán, a Mezőkövesd vagy a Felcsút ellen simán berotálható lett volna mondjuk Tamás Krisztián, Szolnoki, Barczi, Géresi vagy Maric, a tavalyi év elején  ugyanis Kovács  Zoltán mintaszerűen kiegyensúlyozott, megfelelően mély keretet rakott össze. (Vö. mindezt a szintén nem pénzhiányos Fradi keretének kiegyenlítetlenségével.) Hogy folyamatosan a legjobbnak vélt csapat van a pályán, jelzi: a Vidi tényleg nem akarja idén elveszteni a bajnoki címet – de alighanem minden szurkolója odaadna nyolc-tíz pontnyi bajnoki lemaradást egy EL-csoportkörért – engem is beleértve.
  5. Mikor legutóbb magyar csapat megvert egy franciát a selejtezőkben, egy délszláv gigász következett: a Montpellier legyőzése után a Dinamo Zagreb megoldhatatlan feladatot jelentett a Győrnek. Most úgy tűnik, minden Marko Nikolicsék mellett szól: az idegenbeli kezdés, a zárt kapuk, az ellenfél szoros ismerete és a Partizan meggyengült kerete egyaránt. Óva intenék az elbizakodottságtól, mert a jugoszláv utódállamok játéka ritkán fekszik csapatainknak, de valami azt súgja: ez a Vidi most megint megcsinálhatja. 

 

További cikkek a rovatban

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

, Kiss Tibor Noé

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.

Tovább

Védőháló – nélkül…

, D. Bányász Gergő

Védőháló – nélkül…

…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!

Tovább

"Egyet béengedek úgyis"

, Kiss Tibor Noé

"Egyet béengedek úgyis"

Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában.

Tovább

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

, Kiss Tibor Noé

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnokságban újabban tényleg töb…

Tovább

Gera, ne csússz be!

, Kiss Tibor Noé

Gera, ne csússz be!

Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.

Tovább

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

, Nagy Dániel

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.

Tovább

"Az Európa Liga nem prioritás"

, Zelei Dávid

"Az Európa Liga nem prioritás"

A ’90-es, 2000-es években, egy mostaninál jóval szerényebben dotált, gyenge bajnokságban, ahol még önkormányzatok és szponzorok próbálták több-kevesebb sikerrel összedobni a következő szezonra valót, minden átigazolási időszak úgy kezdődött, hogy a kupaszereplést érő helyen végzett csapatok edzői, v…

Tovább

Irapuato: 31 éve

, Somos Ákos

Irapuato: 31 éve

Hamis az a duma, hogy azok a felelősök, akik "szétverték" a máskülönben "világszínvonalú" magyar válogatottat. Annak a csapatnak a játékosai, saját utólagos állításaik ellenére, még évekig játszottak ilyen-olyan magyar válogatottakban, csak azt a "kegyelmi" állapotot már nem lehetett reprodukálni a…

Tovább

Egy-két-há – MTK

, Kiss L. László

Egy-két-há – MTK

A napokban bevonatoztam Pestre, s ahogy minden bevonatozáskor, célba érés előtt most is fölpillantottam a Hungária körúti reflektorokra. A stadion szemei. Kiestek. Ki lesz a következő, mi jöhet még

Tovább

Arany

, Benedek Szabolcs

Arany

Pesszimista típus vagyok, aki a lehetséges szcenáriók közül rendre a rossz, netán a legrosszabb bekövetkeztére számít – de legalábbis nem a jóra. Persze az is lehet, hogy ez egyfajta sztoikus óvatosság, amely nyomán annál inkább lehet örülni a nem várt jónak. Ugyanakkor az, hogy a 2016/17-es magyar…

Tovább

Tabellák

Franciaország I.
1. PSG 9 +23 25
2. AS Monaco 9 +12 19
3. Marseille 9 +3 17
4. Saint-Étienne 10 +3 17
5. Nantes 9 +1 17
6. Lyon 9 +5 16
7. Bordeaux 9 +2 16
8. Montpellier 10 +2 15
9. Caen 9 +1 15
10. Guingamp 9 -1 13
11. Angers 9 +3 12
12. Troyes 9 0 12
13. Toulouse 9 -5 11
14. Nice 9 -2 10
15. Rennes 9 -4 6
16. Lille 8 -7 6
17. Amiens 8 -7 6
18. Dijon 9 -8 6
19. Strasbourg 9 -8 6
20. Metz 9 -13 3

Ugrás a részletekre

További tabellák

Magyarország I.
1. Videoton 13 +13 28
2. FTC 13 +14 26
3. Debrecen 13 +10 22
4. Honvéd 13 -1 19
5. Vasas 13 -4 19
6. Diósgyőr 13 +1 18
7. Paks 13 0 18
8. Újpest 13 -1 15
9. Puskás FC 13 -4 15
10. Haladás 13 -13 11
11. Balmazújváros 13 -3 10
12. Mezőkövesd 13 -12 10

Ugrás a részletekre

További tabellák