"Egyet béengedek úgyis"

"Egyet béengedek úgyis"

, Kiss Tibor Noé

Székelyföldön nyaraltunk, szembe jött velünk egy plakát, így hát meccsre is mentünk. Megérte. Zeteváralja–Székelyvarság rangadó a román kupában. 



Zetelaka főterén plakát hirdeti, hogy a Zeteváraljai SE vasárnap 15 órakor játszik az (olvashatatlan szöveg) ellen. Kicsit közelebbről nézve kiderül, hogy a vasárnapot valaki áthúzta, s fölé írta: szombat. A másik helyesbítés a helyszínre vonatkozik, eszerint a meccset Varságon rendezik meg. A 33 lejes örökinternet (éljen a román Vodafone!) alapján kiderítettük, hogy a plakát ősrégi, de meccs tényleg lesz: Zeteváralja–Székelyvarság, vasárnap, Zetelakán… A biztonság kedvéért délután kettőkor már ott voltunk a zetelekai futballpálya mellett, ahol pár álmatag fiatal (mint később kiderült, játékosok) megerősítette, lesz meccs, a román kupa első fordulójában.

 

A közeli dombokon tett sétánk kissé elhúzódott, így a meccs kezdéséről lemaradtunk. Az első pár jelenet láttán (csizmaszár, csizmaszár, luft, gyertya, taccs) meg sem kérdeztük az eredményt, nyilván null–null. Aztán jött egy váratlan zeteváraljai kapufa, aminek csak a csattanását hallottuk… A köpcös tízes – utána is voltak ravasz megmozdulásai. De arra még legalább negyedórát várni kellett, hogy egymás után három pontos átadást láthassunk. Mindenkinek kellett egy kis idő az alkalmazkodáshoz, a pálya egyszerre volt gödrös és lejtős, nem véletlen, hogy többször is feltűnt a pályán egy néni (a varságiak „asszisztense”), hogy ápolja a játékosokat. Ilyenkor mindig kiejtett egy flakont a sporttáskájából, de nem zavartatta magát („üres, majd kidobom, drága!”) mondta focistának, partjelzőnek.

 

A lelátón (stílszerűen: faépítmény) nyoma sincs ellenségeskedésnek, pedig elvileg ez egy rangadó. Nincsenek itt az ultrák sem, pedig a székelyvarságiak Facebook-oldalán ütős a borítókép: árpádsáv & görögtűz. De ez csak a kupa, a csapat legjobbjai is hiányoznak a csapatból, „például a fiam, ma szolgálatban van”, tudom meg egy bajszos férfitól. Kellene is a középpályára valaki, aki pontosan osztogat, a szélvészgyors „Kicsi” jobb kiugratásokat érdemelne. A jobbszél gyöngébb, egy tizenhatforma srác (Norbi) agilis, jó a sérója is, de a kapu előtt nyolcévessé változik. (A román liga friss döntése szerint minden csapatnál kezdőként kell játszania kell egy ifistának az alsóbb osztályokban – tudom meg a nézőktől.) A varságiaknál játszik a mezőny legjobbja, Ati, balbekk, kettes számmal. Élmény nézni a megmozdulásait, ahogy fedezi a labdát, ahogy passzol. Talán ő az egyetlen, akit az egyenetlen (khm)  játéktér sem hoz zavarba.

 

Mindenki kedves, bár az azért feltűnést kelt, hogy a nyakamba akasztott fényképezőgéppel járom körbe a pályát a mérkőzés közben. A lelátón az ötven-hatvan körüli férfiak és a tizennyolc körüli lányok vannak túlsúlyban, a legnagyobb vitát a málnafesztivál váltja ki köztük. „Ez nem foci, ez nem focimeccs” – ismételgeti egy hullarészeg alak, még jó, hogy van a pálya szélén korlát, azon végez el furcsa tornagyakorlatokat. „Rúgjon már valaki egy gólt, unom”, legyint egy férfi, és senki sem hurrogja le. A pályán is hasonló a hangulat, harminc fok, közöny, sérülések, a varságiak mindent kihagynak. Az egyik partjelzővel összehaverkodom, noha többször is feltartom az oldalvonal mellett. Amikor távozom, mosolyogva szól utánam, hogy menjek fel a teraszra, „onnan is jó képeket lehet ám csinálni”. A vízszünet közben a hazaiak kapusa zsörtölődik egy sort. „Most jutottak fel az A ligába, azt’ nem tudnak rúgni nekünk egy gólt sem?” A szurkolók kijavítják, hogy az csak az „A osztály”, az A ligában épp a Sepsiszentgyörgy vitézkedik (hajrá!). „Mindegy, egyet béengedek úgyis, én nem várom meg a hosszabbítást” – összegez a kapus. Jót nevetünk.

 

Aztán így is lesz. Az ifiből felhozott Norbi ügyes centerezése után Kicsi érkezik, és ez  az üres kapus ziccer már nem marad ki – védhetetlen volt, igaz, a zeteváraljaiak kapusa, ez a szimpatikus mackó még csak nem is mímelt vetődést, minek. Két perc múlva lefújják a meccset, 0:1, továbbjutott a Varság, de a két osztálynyi különbség nem látszott a pályán. A Sport Bar előtt megtudom útitársnőmtől, hogy őt is mindenki megnézte, amikor vett egy sört – itt nők nem járnak a kocsmába. Azért bemegyünk újra, én kérek egy fagyit, a citromos sört pedig már csak a pólóm alatt merem kicsempészni. Tizenkét szempár mered rám, a tévében valami Anderlecht-meccs megy. Nem merek fotózni, pedig a falióra (minden órát egy futball-labda szimbolizál) igazi giccsremek, még a kínai világ előttről. Kint még megdicsérem a varsági kettest, akiről közben megtudtam, hogy matektanár. Zavartan fogadja a lelkesedésemet. Megkérdezem tőle, hogy melyik volt a legmagasabb osztály, ahol játszott, amire szerényen csak annyit válaszol: „ez”.

 

Úgyhogy leülünk. Balról a részeg férfi érkezik, tolja a biciklit, mindjárt eldől. Jobbról lovas kocsi. A varsági tízes civilben vad motoros, a tizenkettes gimnazista. Ülünk, isszuk a sört, hallgatjuk a férfiak moraját. Előttünk székelykapu, mögötte fenyőerdő.

 

A székelyvarság facebook oldala.

 

Szerzőnk képgalériája a focitipp facebook oldalán.

További cikkek a rovatban

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

, Kiss Tibor Noé

Siralomvölgy, ez a mi hazánk

Búsongunk, gyanakszunk, utálkozunk, irigykedünk. Siralomvölgy, jelen pillanatban ez a mi hazánk.

Tovább

Védőháló – nélkül…

, D. Bányász Gergő

Védőháló – nélkül…

…párszor már vérig sértettek, mióta szúr a borostám, de olyan sunyi, aljas érzést csak ritkán jegyzek fel, mint amit az idegenbeli meccseken szoktam a füzetembe írni – betelt a füzetem!

Tovább

Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

, Zelei Dávid

Öt pontban a Vidi elmúlt hetéről

Az elmúlt hét napban a Videoton megnyerte harmadik körös EL-párharcát a Bordeaux ellen, elkerülte a legnehezebb ellenfeleket a playoffkör sorsolásán, majd idegenben megverte a Mezőkövesdet.

Tovább

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

, Kiss Tibor Noé

Őrült hajrá vagy fogadási csalás?

Feltűnően sok sorsdöntő gól születik az NB I-es mérkőzések utolsó perceiben? Egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem az a csapat győz, amelyik megszerezte a vezetést? Átböngésztük az elmúlt tizenhat NB I-es szezon mérkőzéseit, és meg kellett állapítanunk, hogy a magyar bajnoks…

Tovább

Gera, ne csússz be!

, Kiss Tibor Noé

Gera, ne csússz be!

Három magyar csapat maradt versenyben a nemzetközi kupákban, és az, amit láttunk tőlük ezen a héten, valamivel jobb, mint az utóbbi évek termése. A rémálom-meccsek (Tirana, Torpedo Zsodino, Zseljeznicsar) ezúttal elmaradtak.

Tovább

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

, Nagy Dániel

Kikaptunk, benne van, lesz jobb

Magyarországon, nem kell aggódni azért, hogy a futball lekerül esetleg az újságok címlapjáról. A „magyarfoci”, így egybe, hallatni akar magáról, azt akarja, hogy róla beszéljenek, önző egy teremtés.

Tovább

"Az Európa Liga nem prioritás"

, Zelei Dávid

"Az Európa Liga nem prioritás"

A ’90-es, 2000-es években, egy mostaninál jóval szerényebben dotált, gyenge bajnokságban, ahol még önkormányzatok és szponzorok próbálták több-kevesebb sikerrel összedobni a következő szezonra valót, minden átigazolási időszak úgy kezdődött, hogy a kupaszereplést érő hel…

Tovább

Irapuato: 31 éve

, Somos Ákos

Irapuato: 31 éve

Hamis az a duma, hogy azok a felelősök, akik "szétverték" a máskülönben "világszínvonalú" magyar válogatottat. Annak a csapatnak a játékosai, saját utólagos állításaik ellenére, még évekig játszottak ilyen-olyan magyar válogatottakban, csak azt a "kegyelmi" állapotot már nem…

Tovább

Egy-két-há – MTK

, Kiss L. László

Egy-két-há – MTK

A napokban bevonatoztam Pestre, s ahogy minden bevonatozáskor, célba érés előtt most is fölpillantottam a Hungária körúti reflektorokra. A stadion szemei. Kiestek. Ki lesz a következő, mi jöhet még

Tovább

Arany

, Benedek Szabolcs

Arany

Pesszimista típus vagyok, aki a lehetséges szcenáriók közül rendre a rossz, netán a legrosszabb bekövetkeztére számít – de legalábbis nem a jóra. Persze az is lehet, hogy ez egyfajta sztoikus óvatosság, amely nyomán annál inkább lehet örülni a nem várt jónak. Ugyanakkor az, h…

Tovább