Máté Gábor  Máté Gábor

YAYA TOURÉ TAKNYA…

 

 

Évekkel ezelőtt a korszerűbbnél korszerűbb TV-közvetítések fellendülése idején kénytelen voltam nézni, hogy mely játékosok, mekkora sűrűséggel köpnek. Ki így, ki úgy. Van, aki a maga egyszerűségében szabadul meg a szájában összegyűlt, úgy látszik, felesleges nyáltól, de van olyan is, aki cifrázza, gyűjtögeti, különleges gellert adva valósággal csavarosan csulázik szuperközeliben. Egy ideje már azt vagyok kénytelen nézni, hogy nagyobbnál nagyobb bálványok hogyan szabadulnak meg az orrukban összegyűlt váladéktól. Nem vagyok prűd, nem gondolom, hogy a játékosoknak pézsével kéne a mezük ujjába gyűrve szaladgálni. Persze, végezzék el, amit el kell végezni. De miért kell ezt nekem apróra végignézni? A TV-közvetítés rendezői mintha előszeretettel mutogatnák ezt a tevékenységet, például soha nem vágnak egy másik képre, ha látni lehet, hogy az illető játékos a kezével az orrához közelít. Nem. Mutatják. Közelít az orrához, befogja az egyik orrlikat, vesz egy nagy levegőt, majd nagy vehemenciával kikényszerít egy adag taknyot a levegőbe. És ekkor még megnézhetjük a másik orrlik ilyetén megszabadítását a felesleges nyálkától is. Hiszen két lyuk van ott – tudjuk jól. Már túl vagyunk a Hull és a Manchester City tizedik percén és Yaya Touré a sikertelen szabadrúgása után ezzel az orrfújási módszerrel fejezte ki elkeseredését. Mondhatom, minden eddigi orrváladék közül a legtartalmasabbat mutatták meg nekünk két ízben. Mindkét lyukból hatalmas turrha távozott. A cicakaka röppályája mindkét alkalommal hasonló volt, összetételét még nem volt alkalmam analizálni, de ami késik nem múlik. Még lassítva ugyan nem mutatták, de érzékelem a közvetítések részletgazdagságából, hogy hamarosan eljő ennek is az ideje.

További posztok