Kiss L. László  Kiss L. László

Bayern-altató

(Arsenal–Hull City 2:0)

 

Noha az első pillanattól világossá tettük, hogy a számunkra kedvező eredményért, amin kizárólag a győzelem értendő, ölni is készek vagyunk, és ha a Hull City, mint némely vetélytársunkkal tette, megpróbálna szembeszegülni, kő kövön nem marad, az alcímbéli 2:0 nem mutat valós képet a szombat délután történtekről. Természetesen lehetett volna 4:0, ahogy 4:1 vagy 3:0, de – ó, egek – 1:1 is. Úgysem az eredmény érdekes (NB: érdekes – ez az, ami alig volt a mérkőzésen). Hanem hogy a Bayern-meccs előtti létfontosságú bajnokinkon annyi hibát követtünk el, amennyivel simán megtölthető egy kétrészes oktatófilm: hogyan ne. S hogy a Hull tigrisei nem fogatlan dzsungelveteránokként kóvályogtak a pályán, akiknek megváltás az év végi kiesés a Premier League-ből, mert akkor szeptembertől önfeledten lehet piálni – ellenkezőleg, lendületes ellentámadásokkal rémisztgető fenevadakat láttam, akik bármelyik pillanatban berámolhattak volna egy gólt, akik erősek voltak és kegyelmet nem ismerőn ütköztek, mint a spártai hopliták, és akik alaposan felkészültek belőlünk, csaknem az összes vérbeli arsenalos figurát elfojtva a büntetőterületen belül. Karinthy erre is biztosan azt mondaná: fogatösszeszorító Dac. This is England.

 

Na, de Bajorország?

További posztok