Kiss L. László  Kiss L. László

KAPNI EGY ÖTÖST

(Bayern München–Arse… folytassa, akinek két anyja van)

 

 

Fagyasztott lazaccal pofoznám fel az összes lókötőt. Mind a sok sárga mezes csirkefogót, aki szerda esti lézengésével asszisztált ehhez a világégéshez. De Robbennel kezdeném.

 

Amikor még a szüleimmel éltem, Arsenal-meccsek alatt könyörögtek, halkabban buzdítsam kedvenc csapatom, mert a szomszédok azt hiszik, őket szidom. Inkább elköltöztem.

 

Ma délután összefutottam a szomszédommal, s köszönés után leszegett fejjel surrantam be a lakásba: szent a béke.

 

Kaptunk egy ötöst, na és? Ugyanennyit vertünk legutóbb a Southamptonnak. Fifty-fifty. De azért jegyezzük meg jól, Koscielny nélkül harcolni a Bayern otthonában legalább annyira reménytelen, mint Bellerínt pótolni a szélvészgyors chelsea-sek ellen.

 

Csüggedni nem szabad, reménykedni csacsiság. Önbizalom-növelőnek azonban máris ott a jövő hétfő, amikor imádott mannschaftunk a rettenetes hírű, ötödosztályú Sutton Unitedhez látogat FA-kupa-továbbjutás céljából. Ellenfelünk is a józanodás óráit éli, egy nappal müncheni zaccá égésünk előtt brutális pofonba szaladt bele: 2:1-es vereséget szenvedett a mögötte loholó Guiseley vendégeként, s csak egy nevetséges tizenegyes gólra futotta erejéből. Biztos vagyok benne, hogy készen állnak rajtunk megtorolni a fiaskót. Ha legyőzetünk, itthonról is elköltözöm. Mindegy, hová.

További posztok