Kiss L. László  Kiss L. László

MINDEN MEGVAN

(Sutton United–Arsenal 0:2)

 

 

Feltartott kezekkel érkezünk a Sutton Unitedhez, mindegyikben bárd. Van esélyünk kicsontozni őket, vendéglátónk az angol ötödosztály 17. helyén szerénykedik. Összehasonlításképp: mi, az Arsenal, az első liga 4. helyén tesszük ugyanezt. A katlan hangulata ennek megfelelően pokoli: sárga füstbomba, ötezer éneklő brit, mindenre kész tesitanárok az ellenfél csapatában. Ősz mesterünk bízik türelmes cserejátékosaiban, s nagyszerűen taktikáz,  B-csapatunk simán átlép a lelkes kicsiken, akik közt egy Vasast-látott srác is pályára lép. Kötelező győzelem, jöhet a szintén ötödik osztályú, ámde listavezető Lincoln City. Ismerem a mieinket, föl lesz kötve a gatya.

 

Boldogságunk felhőtlen is lehetne – csakhogy. Csakhogy mérkőzés közben bosszúsan jegyzeteltem újabb és újabb, lassan megszokottnak mondható hibáinkat. Arra gondoltam, mivel 2003 óta rendelkezem a mélcímével (érdeklődni priviben), megírom Arsène Wengernek, melyek ezek, s hogy legközelebb, mondjuk, a Liverpool elleni hétvégi, semmit el nem döntő rangadón, iparkodjon kiköszörülni a csorbát. Például vegye rá a kapusunkat, hogy különösebb ok nélkül ne gurítsa a büntetőterület környékén bóklászó ellenfél elé a labdát, lesz, ami lesz, mert abból rendesen baj származhat. Legutóbb egy chelsea-s fajankó csúnyán föltalálta magát egy ilyen szituációban, s ha ma este a suttoni kid, May nem roppan össze a gólszerzés lehetőségének súlya alatt, már percek óta a Manchesternek szurkolnék.

 

De még várok.

További posztok