Bartók Imre  Bartók Imre

MI AZ IGAZSÁG?
 
 
Vajon az, amit mindenki a saját szemével láthatott – nevezetesen, hogy Torres második sárgája abszolút jogos volt –, vagy amire az Atletico edzője és játékosai utaltak a lefújás végén, és ami szerint az UEFA pénzmonstrumának elemi érdeke, hogy a legnagyobb csapatokat, jelen esetben a Barcelonát nyomja előre?
 
A két nézet, noha szemben áll, mégsem zárja ki egymást. Torres, akit egyébként nem erről az oldaláról ismerünk, pályafutása egyik mélypontjához érkezett ezzel a mozdulattal – igen, úgy vélem, a dolog sokkal tragikusabb volt, mint a Chelsea-ben kihagyott fél tucat ajtó-ablak ziccere együttvéve. Felelőtlenül viselkedett, és elfeledkezett a társairól. A társai azonban nem feledkeztek meg róla, és a várhatóhoz képest is vehemens (megmosolyogtató, szomorú stb.) „tiltakozási akcióba” kezdtek a bíróval szemben. A bíró arcát Gabi és Juanfran üvöltözése során annyi nyál teríthette be, mint a Kába-követ egy évszázad alatt. A jelenet azért volt ellentmondásos, mert a szokásos vaduláson túl érezni lehetett benne a „kiscsapat” (lol!) morális felháborodását is: nem tehetitek ezt velünk, sőt: nem tehetitek ezt velük. Már megint. Miközben a második sárga és a kiállítás jogos volt, azt is láthattuk, hogy Suarez brutális rúgását Juanfran felé a bíró valahogy nem vette észre.
 
Az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb, „erkölcsi felháborodással” támogatott megőrülése egy hasonló szituációhoz kapcsolható. 2009, Barca-Chelsea, Spanyolországban 0-0, Londonban Essien élete lövésével sokkol, a Barca vergődök, Iniesta végül csak betalál, a Chelsea utolsó rohamait indítja, kézgyanús eset a Barcelona tizenhatosán belül, az offshore-huszár fizimiskájú Övrebö nem fúj semmit. Ekkor történt ez:
 

További posztok