Illés Róbert  Illés Róbert

FOGGAL-KÖRÖMMEL

 

 

Imádom a foci művészeit. Elalélok Messi műalkotásszerű góljaitól, Pogba eleganciájától, Özil leheletfinom gólpasszaitól, de ha unatkozó kelet-európai milliárdosként világverő klubot építenék magamnak, nem őket környékezném meg először. Nem is az önmaga szobrát polírozó Ibrahimovicot vagy C. Ronaldót, esetleg a tökéletesen kiszámíthatatlan és levédekezhetetlen Thomas Müllert. Hanem azt a nagyfogú őrültet, a harapós-rugdosós gyilkost: Luis Suárezt.

 

Suárezt semmi más nem érdekli, csak a győzelem. Szabályosan belebetegszik a vereségnek még a gondolatába is. Mindhárom harapásos balhéja ilyen helyzetben történt. Még Ajax-játékosként azért szakadt el nála a cérna, mert hétmeccses nyeretlenségi sorozatukat nem tudták megszakítani az ősi rivális PSV ellen, Ivanovics és a Chelsea bűne az volt, hogy szertefoszlatták a Liverpool BL-álmait, Chiellini pedig azért kapta meg a beosztását, mert Uruguay kiesésre állt a vb-n.

 

Az első barcelonai idénye után sokan azt mondták, hogy megjavult, sikerült lehiggadnia. Szó sincs róla. Egyszerűen csak mindent megnyertek. A kudarc okozta vörös köd nem szállt le az agyára, ezért nem harapott ki senkiből egy darabot. Idén azonban az Atletico kiosztotta a katalánoknak az első méretes sallert, mire Suárez annak rendje és módja szerint el is veszítette a fejét. Juanfrant indulatból megrúgta, a honfitárs Godinnak pedig kiosztott egy könyököst a jobb szemére. És erős a gyanúm, hogy ha a Barcelona az idény utolsó három bajnoki meccsének valamelyikén hátrányba kerül (vagyis veszélyben forog a címvédés), akkor ismét bemutat egy spontán ámokfutást.

 

Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy minden nagy csapatba kell egy ilyen játékos. Egy igazi elmebeteg, aki nem bír veszíteni (és mellesleg zsákszámra ontja a gólokat). Ráadásul azzal, hogy ezt a féktelen győzni akarást középcsatárként, legelső emberként sugározza magából, az egész csapatra motiváló hatással van. Senki nem lazsálhat egy olyan együttesben, ahol ő játszik legelöl, és minden labdára úgy megy, mintha az élete múlna rajta.

További posztok