Wenczel Edwin

Wenczel Edwin


1993. augusztus 5-én születtem, Mohácson. 2000-ben költöztünk fel Budapest egy külső kerületébe, "átmeneti jelleggel", ahol a mai napig lakom. Jelenleg jogásznak tanulok az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Ezt az irányvonalat erősen meghatározta a labdarúgás iránti szeretetem, eredetileg sportjogi továbbképzés reményében vágtam neki ennek a szaknak. A film, a színház és a blues-rock zene szintén meghatározó az életemben, éppen ezért szívesen gondolkodom e területeken átnyúló megfogalmazásokban. Mivel jellemző rám, hogy kerülöm a szélsőséges, túlzottan egyirányú (és határozott) vélemény-nyilvánítást, ezért gyakran még saját szurkolótársaimmal sem értek egyet. Valószínűleg épp ezért is keresem az olyan helyzeteket, ahol kulturált módon megoszthatom meglátásaimat. A 2006-os világbajnokság volt az első, amit az elejétől a végéig követtem, korábban édesapám eredménytelenül kísérelt meg a televízió elé ültetni egy-egy meccs alkalmával. Lahm, Schweinsteiger, és csak a bronzmeccsen pályára lépő Kahn voltak az első hőseim. A klubfutballba 2007 februárjában kapcsolódtam be, amikor egy fordulatos mérkőzésen a szebb napokat is megélt Bayern München hazai pályán kapott ki a Borussia Dortmundtól. Ezek a korai élmények határozták meg a német futball-kultúrához és a Bayern Münchenhez való kötődésem. Ezen kívül az angol, és olasz bajnokságot tartom még szórakoztatónak.

További posztok

A szerző cikkei

Nemzetközi

„Rossz dolog az öregedés”

, Wenczel Edwin

„Rossz dolog az öregedés”

Ez a mondat Sean Connery száját hagyta el "A szövetség" című filmben, ahol kiöregedett, mesterien célzó kalandort alakít. Aztán felhúzza a szemüvegét, és ugyanúgy lepuffantja több száz méterről a rossz fiút, mint pályája elején. Új szerzőnk, Wenczel Edwin a Bayern München…

Tovább

Tovább