Máté Gábor
Mikor az ember (aki nyaral) megpróbál olimpiát nézni, de ez nem megy, mert 1. A horvát tv főleg evezést mutat – 2. A tévé kicsi, alig látszik benne, hogy egyáltalán mi az a sport, amit űznek – 3. A tévé rossz, nem jön belőle hang (tehát az a kicsi infó sincs meg, amihez külföldön is hozzá vagyunk szokva). Az agyonreklámozott m4 online pedig Makarskától 10 kilométerre kimerevszik. Így nem csupán azt nem látom, hogy menjek szavazni október elején, de azt sem, amit például Hosszú Katinka művel.
Persze órákkal később látom innen-onnan elcsípett online-ozással, ami szintén embert próbáló, mert a prospektusban beígért tuti wifi ingadozik, ha egyáltalán a router nem csavarodott el a horvát szélben. Na így fedeztem fel Imre Géza döntőbeli szereplését hajkurászva a néma tévén illetve a gmailek erdejében, hogy a hrvatska kettő ha olimpiát nem is ad, de a Real-Sevillát mutatja. Ez ugye nem túl érdekes egy Barcelona-fannak, de szúnyogriasztás közben pótcselekvésként megteszi. Tehát miközben lélegzet visszafojtva kerestem Imre Géza remélt győztes találatát az m4, az index, az nso és a magán gmail levelezések ligetében, a Real pont akkor mentett hosszabbításra valahol északon, mikor Imre Géza messze délen elvesztette az asszóját. Dupla fájdalom.
Kicsi gyógyír, hogy éjjel nem aludtomban láttam Hosszú Katinka harmadik aranyát. Némán ugyan, olyannyira, hogy én sem üvöltöttem az éjszakában tekintettel arra, hogy a kábé 50 centire a néma horvát készüléktől fekvő nő az igazak álmát aludta. Ha igaz.
