Somos Ákos

Somos Ákos


Fehérvári vagyok, itt születtem 1970-ben és itt mentem először meccsre az óvodából, apámmal és a tesómmal. Kisgyerekként szerettem a Fradit is, valamelyik kisiskolás barátom hatására, de aztán jöttek a nyolcvanas évek és a Videoton mindent megváltoztatott. Az UEFA-menetelés minden hazai meccsén kinn voltam, a megismételt Párizs-meccs miatt még az iskolai kézilabda csapat (melynek tesómmal ketten alkottuk a keretét a két szélen) bajnokiját is szabotáltam, pedig sose voltam túl vagány az ilyen sumákolásokban. Amúgy a sportban sem, az amatőr kézilabdázáson kívül sose sportoltam versenyszerűen – csak beszéltem róla. Azt viszont egyre többet. Magyar szakra jártam Pécsre, de közben már bekavart a sportriporter-szakma egy vetélkedővel, aztán szépen át is csúsztam ebbe a világba, és azóta többé-kevésbé folyamatosan csinálom, nagyjából tizenhét éve. Voltam olimpián, futball vb-n, Eb-n, közvetítettem BL-döntőt, és közben jártam Vidi-meccsekre is, érdekes módon legsűrűbben a klub történetének legrosszabb időszakában, a kilencvenes években, de hát az ember fiatalon még egy gyenge csapatba is szerelmes tud lenni. Most már nem vagyok fiatal, inkább higgadtan csodálom a profi futball világát és néha azt gondolom, lehet, mégsem egy bajnoki meccs a világ közepe – de csak amíg el nem kezdődik és bele nem veszek. Amúgy pedig álmaim ma is vannak: a Katona József Színház színpadán szerepelni, mondjuk Máté Gáborral. És a pálya mellől közvetíteni, mint régen Szepesi, mondjuk egy Liverpool–Manchester meccset. Hát, nem tudom, melyik irreálisabb vágyálom.

További posztok

A szerző cikkei

Magyar

A Vidi és az elátkozott tizenegyesek

, Somos Ákos

A Vidi és az elátkozott tizenegyesek

Fiatalabb generációnak egész jó kvízkérdés lenne: volt-e olyan, hogy a magyar bajnoki címről 11-es rúgások döntöttek? Válasz: igen, volt. Egyszer.

Tovább

Tovább