Kiss Tibor Noé
ÖSSZEOMLÁS SZÉLÉN A BOLOGNA
Az idény eddigi legfurcsább meccsén Bologna–Milan 0:1. Az eredmény önmagában nem túl különös, de ahogyan ez az eredmény kialakult… A Milan az 59. perctől kezdve kettős emberhátrányban játszott, az utolsó tíz percben pedig Poli is már csak sántikálni tudott. Aztán a 89. percben Deulofeu meglógott az alapvonalnál, adott egy köténypasszt, Pasalicnak elég volt az üres kapuba gurítania a labdát. Teljes extázis a rossoneróknál, akiknek nem ez volt az első olyan meccsük az idény során, amelyet a sírból hoztak vissza. Fiatalság, bolondság, csapategység, jó volt ezt nézni, még úgy is, hogy Nagy Ádám miatt a Bolognának drukkoltunk.
De ez a Bologna… Nagy Ádámot, persze, most is kiemelhetjük, elképesztő mennyiségű munkát végzett, s akár a hazaiak legjobbjának is megválaszthatnánk. Meg is választjuk, annak ellenére, hogy Pasalic góljánál a horvátnak ő adott szabad utat a kapuig. Sajnos a társai, különösen a csatárszekcióban, szörnyűek. Verdi az egyetlen, aki jól muzsikált (bocsánat), de azért ez még nem az őszi énje, az éles, a kegyetlen. Krejcí? Szimpi, aranyos meg minden, de fog ő még valaha gólt lőni? Kétlem. Destro? Hogy ez az ember 57 meccsen 24 gólt szerzett a Romában? Hogyan? Képtelenség. Destro egy tévedés, mindig is tévedés marad, lassú, körülményes, visszasírom Répási Lászlót (FTC, Vác, Malájzia). A végére hagytuk Petkovicot, Brunót. Ilyen gyenge teljesítményt olasz pályán én még nem nagyon láttam, mint amit ez a 22 éves bumfordi horvát bemutatott. A hajrában volt egy pillanat, amikor a tizenhatos vonalánál ütemtelenül odatolta (lövésre?) a labdát Dzemailinak. Látszott, hogy fogalma sincs arról, hol van, mi lenne a dolga. Mintha legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.
Nagy baj ez. A Napoli elleni 1:7 után most 0:1 a kilenc emberrel játszó Milan ellen hazai pályán a Bolognától. Nehéz eldönteni, melyik volt nagyobb szégyen. Remélem, Donadoniék nem omlanak össze. Nyáron pedig lecserélik a csatársort.
