Cimke: A múlt csillagai
Hogyan tékozoljuk el a zsenialitásunkat?
Ha az USÁ-ban Hagival együtt nem ejti ki Argentínát és Kolumbiát, akkor talán senki sem emlékezne rá. Lassan azonban már így is csak mi emlékszünk rá. No, és az antikvitások kedvelői. Hogy miért? Olvasson tovább.
Puha vagy, Claudio!
Gyúrjunk össze egy rész Stig Tøftinget egy rész Nicolas Burdissóval, majd adjunk hozzá még egy kis Khalid Boulahrouzt, végül bolondítsuk meg csipetnyi Mátyus Janival, és máris kész a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legsúlyosabb bekkje, Claudio Gentile.
Maradona és Hugo Sanchez árnyékában
Maradona mellett ő volt a hőse a mexikói világbajnokságot megnyerő argentin válogatottnak. A futballt hepatitis miatt hagyta abba, de aztán a Real Madrid sportigazgatója volt. Manapság Mourinhót és Benítezt tartja a futball gyilkosának.
Egy erős bordói
A nyolcvanas évek francia aranycsapatának középpályáján Platini volt az agy, Tigana a művész, Giresse pedig az erő. Az alacsony termetű (163 cm "magas") középpályás kilencven percen keresztül robotolt, de a labdával is mesterien bánt.
A skót, akivel Uri Geller bánt el
Majdnem akkora tiszteletet vívott ki magának a Liverpool fanatikusai között, mint két másik skót, Kenny Dalglish és Graeme Souness. Pedig Gary McAllister már harminchatodik évében járt, amikor az Anfield Roadra költözött, és mindössze két szezonon keresztül szolgálta a Vörösöket.
A Milan montenegrói Zsenije
A Zseninek becézett törékeny támadó középpályás az 1994-es BEK-döntőben a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb gólját lőtte Zubizarretának, az oldalvonal mellől. Dejan Szavicsevics.
