2008.07.17., ktn

Olaszország-Brazília 3-2 (1982)

A brazilok gyönyörűen fociztak, de az olaszok győztek. Zico, Sócrates és Falcao az egyik, Conti, Graziani és Rossi a másik oldalon. Klasszikus meccsek, új retrósorozat a focitippen, első rész.

Brazília-Olaszország, az 1982-es világbajnokság középdöntőjében. Egy meccs, ahol minden a brazilok mellett szólt. Az elődöntőbe jutáshoz a Selecaónak egy döntetlen is elég lett volna az olaszok ellen, ráadásul a két csapat utolsó két vb-meccsét is Brazília nyerte meg (1970: 4-1, döntő; 1978: 2-1, bronzmeccs).

Olasz formahanyatlás

Olaszország formája gyalázatos volt. A Squadra Azzurra már a selejtezők végén is botladozott, utolsó négy meccsén csupán egy győzelmet szerzett, de a Luxemburg elleni hazai 1-0-tól sem ájultak el a drukkerek. A vb kezdetén viszont már közel kerültek az ájuláshoz, Olaszország három döntetlennel, csak több lőtt góljának köszönhetően lépett tovább az erősnek semmiképpen sem nevezhető A csoportból. Az olasz válogatott mégis bejutott a legjobb tizenkettő közé - úgy, hogy az argentinok elleni meccs előtt már kilenc mérkőzés óta nyeretlen volt!

Az 1997-ben bezárt barcelonai Sarría stadionban aztán már fociztak is az olaszok, de az Argentína ellen (óriási szerencsével) 2-1-re megnyert derbi is inkább arról maradt emlékezetes, hogy az olaszok mészárosa, Claudio Gentile (főleg Maradonát aprítva) 23 szabálytalanságot követett el a találkozó során. Egymaga. A Gentile jelentése egyébként "kedves".

Brazil magabiztosság

Nem csoda, hogy szinte az egész világ Brazíliáért szorított. A dél-amerikaiaknál olyan csillagok tündököltek, mint Sócrates, Zico, Falcao vagy Cerezo. A szövetségi kapitány, Tele Santana filozófiája egyszerű volt: támadni, támadni, támadni. Ez a taktika pedig a csoportkörben bevált, a brazil válogatott a szovjetek ellen még csak a hajrában tudott ugyan fordítani (2-1), de aztán Skócia (4-1) és Új-Zéland (4-0) már nem okozott gondot a braziloknak.

Sőt, Argentína sem. A középdöntőben elért 3-1-es brazil siker azt jelentette, hogy Maradonáék búcsúztak a vébétől, és az olasz-brazil meccs arról döntött, hogy ki mérkőzhet az elődöntőben a lengyelekkel. Jellemző a brazilok magabiztosságára, hogy az olaszok elleni meccs előtt már annak örültek a legtöbben, hogy az elődöntőben az eltiltott Boniek nélküli lengyelek elleni meccs pusztán formalitás lesz.

Rossi, Rossi, Rossi

A két együttes a futballtörténelem egyik legjobb meccsét hozta össze Barcelonában, az olaszok háromszor is vezetést szereztek, de a brazil csapat csak kétszer tudott egyenlíteni, 3-2. A csata drámai elemeket sem nélkülözött.

Az olaszok már a 8. percben vezettek, Conti cselsorozata és keresztlabdája, Cabrini ívelése és Rossi bólintása mestermunka volt (1-0). Aztán Zico és Socrates doktor összehozta a vb-k történetének egyik legszebb találatát: lefordulás, lyukra futtatás, rövid sarokba küldött labda (1-1). A második olasz gól előtt a futóbajnok Cerezo hibázott hatalmasat, megszegve a védők első számú szabályát. "soha ne passzolj keresztbe a saját kapud előtt" (2-1). A második brazil találatot az a Falcao lőtte, aki a dél-amerikaiak egyetlen Serie A-légiósa volt ekkoriban - az AS Románál csak "királynak" becézték (2-2). A meccset végül az első négy meccsen csak lézengő Paolo Rossi mesterhármasa döntötte el (3-2, Pablito a vb előtt két évig nem játszott, mivel az 1980-as totóbotrány után eltiltották).

A 34. percben egyébként az olaszoknál Collovati sérülése miatt pályára lépett Giuseppe Bergomi, és az alig 18 éves védő ezzel máig minden idők legfiatalabb olasz játékosának számít, aki vb-meccset játszott. Sokan emlékeznek még arra is (főleg Itáliában), hogy az olaszok az utolsó percben Antognoni révén szereztek még egy gólt, amit azonban az izraeli Klein bíró les címén érvénytelenített.

A "majom" és a sajtócsend

Bearzot mester egyébként a közvélemény szitkozódása ellenére adott lehetőséget Rossinak, és az első három vb-meccs kínszenvedése után az olasz sajtó valósággal hadat üzent a válogatottnak. Bearzotot sokan csak majomnak nevezték, a futballistákat "éjszakázással" vádolták, Paolo Rossi és Antonio Cabrini viszonya kapcsán pedig még a homoszexualitás is szóba került. A vb alatt Bearzot sajtócsendet rendelt el a játékosoknak, és ezt akkor sem oldotta fel, amikor Olaszország simán megverte a lengyel csapatot (2-0), majd a döntőben az NSZK-t is elpáholta (3-1). Rossi végül hat találatával gólkirályi címet szerzett.

A joga bonito kudarca

A másik oldalon Tele Santana vállalta a felelősséget a vereségért, és azonnal le is mondott (igaz, az 1986-os vb-n ismét ő vezette Brazíliát). A kapitányt annak ellenére imádták Brazíliában, hogy az olaszok elleni kudarcban főként ő volt a ludas. Santana még 2-2-nél is támadást vezényelt Zicóéknak, ahelyett, hogy a csapata őrizte volna az ikszet. A brazilok nem tanultak a bukásból, és az 1986-os, majd az 1990-es világbajnokságon is szépségdíjas focit mutattak - csak éppen nem nyertek semmit a joga bonitóval. Hogy aztán minden idők egyik legszörnyűbb vb-mérkőzésén 1994-ben, újra Olaszország ellen, megszerezzék történetük negyedik világbajnoki címét.

De az már egy másik brazil-olasz, egy másik történet.


(ktn)


*****