2005.06.18., focitipp.hu

Udinese - a Serie A negyedik helyezettje

Új sorozatot indítunk, szezonanalíz címmel, melyben az előző évad legjelentősebb eseményeit elevenítjük fel. Első cikkünkben a BL előszobájában toporgó Udinesét boncolgatjuk.

Most kezdődő sorozatunkban áttekintjük a Serie A 2004/2005-ös idényét. A BL-ben induló csapatoknak külön cikket szentelünk, de egyéb érdekességeket, statisztikákat is olvashatnak majd a szezonról. Első cikkünkben a bajnokságot végül negyedik helyen záró Udinesét elemezzük.

a kilencvenes évek sikercsapata
A jövőre 110 éves klub idén érte el története egyik legnagyobb diadalát azzal, hogy éppen a „kerek” évforduló évében játszhat története során először a Bajnokok Ligájában (persze ehhez a selejtezőn sem árt túljutnia). Az Udinese első „aranycsapata” a kilencvenes évek végéhez köthető – az 1997/98-as szezonban már szerzett egy bajnoki bronzérmet a csapat, ami azonban akkor csak az UEFA-kupa induláshoz volt elég.

A nemzetközi színtéren a Bayer Leverkusennel vívtak nagy párharcokat. Első indulásukkor már az első fordulóban kiestek a német csapat ellen (0:1, 1:1), de az 1999-2000-es szezonban megadatott számukra a lehetőség a visszavágásra (a sorozat harmadik fordulójában). Ezt aztán ki is használták. Bár az első meccsen még rosszabb helyzetbe kerültek, hiszen a gyógyszergyáriak Ballack góljával Udinében is nyerni tudtak. Leverkusenben aztán Margiotta duplájára megint csak Ballack tudott válaszolni, így kiütötték riválisukat. A következő fordulóban a Slavia Prága végül idegenben lőtt gólokkal (2:1, 0:1) kiejtette az olaszokat. Az Udinese nem nevezhető kupaspecialistának – példa erre az is, hogy az idei szezonban a görög Panionios már az első fordulóban megakadályozta, hogy bejussanak az UEFA-csoportkörébe. (Helyettük a Parma vitézkedett Bécsben, Stuttgartban.)

A csapatban akkoriban olyan játékosok játszottak, mint Turci kapus, Jörgensen, Poggi, Pierini, Bachini, Giannichedda, Locatelli vagy az argentin Pineda és belga Walem. Nem beszélve arról, hogy az említett két szezonban is Udinese-játékos nyerte a gólkirályi címet: Oliver Bierhoff 27, majd Marcio Amoroso 22 góllal. Bierhoff 27 gólja különöen értékes, hiszen ilyen sok találattal legutoljára Brighenti (Sampdoria) szerzett gólkirályi címet, még az 1960/61-es szezonban.

és a mai utódok
Természetesen a maiak sem kezdők, bár az Udinese idén inkább a csapategységének köszönhette bajnoki helyezését. Igazán nagy sztárok nem voltak a csapatban – viszont mindenki kitett magáért.

A csapat kapusa Morgan De Sanctis 36 mérkőzésen kezdett. Öt sokan Buffon mögött a legjobb olasz portásnak tartják, de a kapuban általában egy ember állhat, Buffon pedig még elég fiatal ahhoz, hogy átadja helyét bárkinek is. Udinében ugyan nagy létszámú szlovén közösség él, bár ennek nincs sok köze ahhoz, hogy Samir Handanovics 3 bajnoki mérkőzésen is pályára léphetett.

A védelemben hat játékos játszott minimum 20 mérkőzésen (Felipe, Sensini, Kroldrup, Bertotto, Cribari és Jankulovski). Sensini (aki már az "aranycsapat" tagja is volt)talán sosem fog megöregedni, bár a szezon elején több öngólt vétett, Bertotto végig megbízhatóan teljesített, Jankulovski pedig olyannyira kimagaslóan, hogy jövőre már az AC Milanban folytatja majd. A négy gólt szerző cseh védő még úgy is kellett a milánóiaknak 12 millió euróért, hogy lábtörése miatt még hónapokig nem is edzhet – ez mindennél többet elmond a képességeiről.

A középpályán öten mondhatják el magukról, hogy átlépték a 20 meccses határt. A Mauri, Muntari, Pazienza, Pinzi és a chilei Pizarro alkotta kvintettről sem mondható, hogy csupa világsztárból állna – de ez a Liverpool BL-győzelme óta nem is kívánalom.

Elöl is mindenki megtette a magáét. David Di Michele 15 góljával megdöntötte egyéni rekordját, de a góljain kívül is számtalan parádés megoldása és emlékezetes meccse volt idén. A klasszikus center posztját Vincenzo Iaquinta töltötte be, 13 gólja jó ajánlólevélnek számít – európai élklubok (többek között a Barcelona) versengenek az aláírásáért, ráadásul június 4-én Oslóban az olasz válogatott színeiben is bemutatkozott. A tavalyi én nagy igazolása, az Empoliból érkező Di Natale „csupán” 7 gólt szerzett (viszont ebből legalább 4 bombagól volt), tőle talán egy árnyalattal többet vártak a szurkolók, de bizonyára nem bánják, ha jövőre a Bajnokok Ligájában kezdene el termelni majd. A futottak még kategóriában ott van a tavalyi szezon felfedezettje, Fava Passaro, illetve a 195 centi magas Henok Goitom. A 21 éves hórihorgas svéd csak egy alkalommal játszott az egész szezonban, 30 percet az Inter ellen, de akkor ő szerezte a csapat egyenlítő gólját az utolsó percben. Utólag már tudják Udinében – ez is nagyon kellett a BL-selejtezőhöz.

a csapategység diadala
A csapat egységét bizonyítja, hogy a 38 meccsen összesen csak 21 játékos játszott (csak találomra néhány más csapat hasonló adatai: Inter: 26, Lazio 28, AC Milan 23, AS Roma 26, Brescia 27). A fekete-fehérek egyik nagy erénye immár évek óta a remek idegenbeli szereplés, a hagyományhoz idén is tartották magukat, ugyanannyi pontot szerezve idegenbeli meccseiken, mint a Stadio Friuliban:
Hazai eredmények: 19 mérkőzés 8-7-4 29:18 – 31 pont
Idegenbeli eredmények: 19 mérkőzés 9-4-6 24:19 – 31 pont

a szezon rövid története
Kiábrándítóan kezdte a bajnokságot a csapat, az első 7 mérkőzésen csupán 1 győzelmet és 3 döntetlent szerezve (ráadásul a Panionios is ekkor búcsúztatta őket az UEFA Kupától). Ezt követte aztán egy 9 meccses veretlenségi széria (8 győzelemmel!): Bologna 1:0, Palermo 1:0, Lecce 4:3, Roma 3:0, Messina 1:1, Livorno 2:1, Siena 1:0, Atalanta 1:0, Lazio 3:0. Januárban ismét megtorpantak a zebrák (ötből négy vereség), majd egy közepes szakasz után március 13-án ismét magára talált az Udinese. Di Michele mesterhármasával ekkor verték idegenben 5:1-re a Palermót, majd a hátralévő 10 mérkőzésen egy 4-5-1-es sorozatot (benne például a Roma elleni zseniális meccsel) produkálva megérdemelten szerezték meg a Bajnokok Ligája indulást jelentő negyedik helyet.

mi lesz jövőre?
A következő szezonban talán üdítő színfolt lehet a jelenlétük (a Betissel együtt) a legrangosabb európai kupasorozatban. A legnagyobb erősítésnek azt tartanák a csapat szurkolói, ha a kopasz Spalletti mester a gárdánál maradna. (Ahogy ez a cikk felkerült a focitipp.hu-ra, Spalletti mester aláírta kétéves szerződését az AS Romával...)Marek Jankulovski távozása azonban érzékeny veszteség lehet, igaz a helyére máris leigazolták az ex-római Vincent Candelát a Boltontól (rajta kívül még megszerezték a portugál Vidigalt is a Livornótól). A maradandó sikerhez azonban ennél is több kell, mert hiába minden bizakodás, ha a csapat mondjuk kiesik a Steaua Bukarest ellen a BL-előselejtezőben.

(knt)

*****