2010.05.26., gj

1950, Brazília

A világháború a futballba is beleszólt, 1938 után legközelebb 1950-ben rendeztek vébét, az öldöklő harcoktól megkímélt Brazíliában.

A szocialista blokk országai (beleértve Csehszlovákiát és Magyarországot is) nem neveztek a selejtezőkre. Így fordulhatott elő, hogy Brazíliában mindössze hat európai válogatott állt rajthoz. Hiányzott India csapata is, amely kvalifikálta magát, mégsem utazott el Dél-Amerikába - egyes források szerint az indiaiak nem értettek egyet a FIFÁ-val abban, hogy a játékosoknak kötelező futballcipőt viselniük.

0-1 vagy 10-1?

Ott volt viszont - a vébék története során először - az angol válogatott. Angliában eleinte gúnyolódtak az ellenfeleken. "Majd éppen az amerikaiaktól kellene tartanunk" - nevettek az USA elleni meccs előtt, s kedvenc szavajárásuk volt, hogy az eszkimókon kívül csak egy nép nem tud focizni: az amerikai. Az angolok annyira bíztak magukban, hogy Walter Winterbottom nem nevezte a meccsre Stanley Matthewst. Döntését hamar megbánta. Az amatőrökből álló amerikaiak, akik addig jószerével még nem is játszottak együtt, 1-0-ra legyőzték a nagy esélyes Angliát! Az eredmény annyira hihetetlen volt, hogy akadt olyan angol lap, amelyik elírásnak vélte a távirati jelentést, és a 0-1 helyett másnap 10-1-es végeredményt közölt...

Tudta-e, hogy...
... az amerikai labdarúgás leghíresebb góljának szerzője soha nem volt amerikai állampolgár? Az USA-Anglia (1-0) mérkőzés győztes találatát Joseph Gaetjens érte el, aki Haitin született, s ott is halt meg: mindössze 40 éves volt, amikor a Duvalier-diktatúra idején letartóztatták és kivégezték.

Gyászolt a címvédő

Nem lehetett ráismerni a címvédő Olaszországra sem: egy évvel korábban, 1949-ben a supergai repülőszerencsétlenség során szörnyethalt a torinói bajnokcsapat minden játékosa, köztük nyolc válogatott futballista is. A legjobb négy közé végül két dél-amerikai (Brazília és Uruguay) és két európai (Spanyolország és Svédország) együttes jutott. A szabályzat értelmében nem hivatalos finálé zárta a vébét, hanem egy ún. "négyes döntő", körmérkőzéses alapon, mindenki mindenkivel:

Az utolsó fordulóban a Brazília-Uruguay mérkőzés volt hivatott dönteni a végső győztesről. Az előzmények alapján a bukmékerek 1,1-es szorzóval kínálták a brazilok világbajnoki címét, annál is inkább, mivel a brazil csapatnak - soraiban az ellenállhatatlanul futballozó Zizinho, Ademir, Jair trióval - a döntetlen is elég volt. A házigazdák annyira bíztak a győzelemben, hogy az utolsó meccs eredményét meg sem várva plakátokat ragasztottak ki Rióban, és ünnepelni hívták a lakosságot. Brazília boldogan szambázva készült a gálára. A meccs napján már nem lehetett belépőhöz jutni: a Máracana reggel 8-kor nyitotta kapuit, s délre megtelt a 200 ezres aréna!

Öngyilkosok a nézőtéren

A meccs - a papírformának megfelelően - hazai rohamokkal kezdődött. De valami nem stimmelt. Nem jött a gól. Sebaj! A szünetben fellocsolták az ájultakat. Aztán a 47. percben Brazília megszerezte a vezetést. Ez hiányzott. A zsúfolt tribünökön önfeledt ünneplés vette kezdetét, euforikus karnevál, tánc és mámor. Csakhogy Uruguay egyenlített! Döbbent csönd. De még nincs veszve semmi, döntetlennel is világbajnok Brazília. S akkor Uruguay újabb gólt lőtt: 1-2! Kész, vége. Szívrohamok a nézőtéren, néhány drukker pedig elkeseredettségében öngyilkos lett: a felső karéjból alávetette magát.

Menekült az edző

A szervezőket is a rosszullét kerülgette, hiszen ők már előre belevésették az aranyérmekbe a brazil játékosok neveit! A meccs utáni káoszban magára maradt a FIFA elnöke, a díjátadás így kurtán-furcsán ért véget, díszőrség és zenekar nélkül: Jules Rimet gyorsan az uruguayi csapatkapitány kezébe nyomta a trófeát, és sietve távozott. Ez volt az egyetlen világbajnoki döntő, amely után nem hangzott el a győztes ország himnusza. Menekülnie kellett Flavio Costának, a brazil szövetségi kapitánynak is, aki végül álruhában hagyta el a stadiont. A vereséget nehezen heverték ki a brazilok, a hibázó kapus (Barbosa) neve például szitokszóvá vált.

A döntő

A vébé hőse
Uruguay legjobbja Juan Schiaffino volt, aki nem cselezett ördöngösen, viszont a "lyukra futtatás", a kiugratás nagymestere volt. A következő vébé után világrekordot jelentő 72 ezer fontért igazolta le az AC Milan.

Az 1950-es világbajnokság összes eredménye (góllövőkkel, jegyzőkönyvekkel) >>>

(gj)

*****