2014.05.22., ktn

Serie A, 2013/14

Véget ért a Serie A 2013/14-es idénye. Lássuk a főszereplőket, csapatról csapatra.

A Juventus 102 ponttal nyerte meg a bajnokságot, és ez az eredmény nemcsak Olaszországban pontrekord, hanem a legerősebb öt európai bajnokságot figyelembe véve is az. A Juve idén megbénította ellenfeleit, a zebrák csak a Napoli elleni idegenbeli bajnokin nem találtak be a kapuba, máskülönben a Juve mérkőzésein alig akadt izgalom. Chiellini és társai hátul elvégezték a mészárosmunkát, középen Vidal és Pogba szántotta be a gyepet Pirlo körül, elöl pedig Tévez és Llorente megbízható hóhérnak bizonyult. Ez volt idén a Juve: csupa erő, csupa izom, kevés finesz. Külföldi csapatok ellen már nem működött a mágia, a BL-ben a csoportkört sem élte túl az együttes, amelynek ráadásul a Torinóban rendezett EL-döntőbe sem sikerült bejutnia.

Az AS Roma viszont minden dicséretet megérdemel, a csapat tíz győzelemmel kezdte az idényt (a gólkülönbség ekkor: 26-2), majd egy kisebb hullámvölgy után újra formába lendült, és tavasszal is produkált egy kilencmeccses nyerőszériát. A masszív védekezés mellett stílusos támadófocit láttunk a Romától, amelyet a Lille-től érkezett tréner, Rudi Garcia irányít. A francia edző a Luis Enrique-féle vérszegény tikitaka és a Zdenìk Zeman által forszírozott kamikaze-foci után végre letett valamit a klubot 2011 óta birtokló amerikai tulajdonosok asztalára: a BL-csoportkört.

Jól jött a külföldi edző a Napolinak is. Az Internél megbukó Rafa Benítez Nápolyban rögtön megtalálta a hangot mindenkivel, bejöttek az új igazolások (Higuaín, Callejón, Mertens), s a Napoli még a BL-ben is félelmetesen játszott - de csak hazai pályán. Idegenben halvány, védekezése pedig időnként csapnivaló. Lesz még hová fejlődni.

Vincenzo Montella Fiorentinája is sikersztori, a violák látványos, sokpasszos focija az ínyenceket is kielégíthette. A 4. hely teljesen jogos, főleg úgy, hogy sérülések miatt Giuseppe Rossi csak 21, Mario Gómez pedig mindössze 9 bajnokin léphetett pályára. Szinte mindig ott volt viszont Juan Cuadrado, a kolumbiai lehet a nyári átigazolási időszak egyik főszereplője.

Az Internazionale kényelmesen siklott be az 5. helyre (EL-selejtező), ami a játékoskeret minősége alapján kimondottan jó teljesítmény. Örömhír a szurkolóknak: a tavaly októberben érkezett indonéziai befektető (Erick Th ohir) hamarosan elkezdi a nagybevásárlást.

Az utolsó fordulóban harcolta ki az Európa Liga selejtezőjében való indulást a Parma. Roberto Donadoni ismét összerakott egy masszív, rutinos focistákból álló csapatot, kulcsszerepben Antonio Cassanóval, aki a Sampdoria után a Parmát is nemzetközi kupainduláshoz segítette.

1994 után léphetett volna ki a nemzetközi porondra a Torino, ha Alessio Cerci az utolsó forduló 93. percében berúgja a tizenegyesét a Fiorentina ellen. Cerci rontott, a bikák sírtak, a Torino a supergai tragédia óta mintha meg lenne átkozva. Sovány vigasz, hogy Ciro Immobile lett a gólkirály.

Az AC Milan 16 év után kihagyja az európai kupaidényt. Gyötrelmes szezon volt, s ha idény közben Max Allegrit nem menesztik, talán még rosszabbul is alakulhatott volna. Clarence Seedorf igyekezett rendet tenni, de nem lehetett egyszerre Mario Balotelli pszichológusa és egy szerencsétlenül összetákolt csapat edzője.

Újabb depressziós idényen van túl a Lazio, amelynek Antonio Candreván kívül szinte egyetlen épkézláb futballistája sem maradt, miután Hernanest januárban elpasszolták az Internek. Ráadásul a két Roma elleni bajnoki derbin még csak gólt sem lőtt a csapat.

Ősszel kellemes meglepetést okozott a Hellas Verona, pedig eleinte mindenki csak nevetett Luca Tonin, Massimo Donatin és a többi kiselejtezett sztáron. Nem lett igazuk: a Verona meccsein összesen 130 gól született, s néha akkora volt az adok-kapok, hogy beleszédültünk.

Végzett már előkelőbb helyen is a bajnokságban az odahaza mindenkire veszélyes Atalanta, mégis beállította a bajnoki pontrekordját 50 ponttal.

A Sampdoria 12 forduló után kieső helyen állt, majd a vezetők felállították Delio Rossit, és Szinisa Mihajlovicsot ültették a helyére. Ennél jobb döntésük nem is lehetett volna, a Samp a szerbbel feltámadt, és lecövekelt a középmezőnyben.

Nagyokat bóbiskolt az Udinese, a nemzetközi kupakalandokból egy időre elege lett a csapatnak, de a kiesés elleni harc megaláztatásait is elkerülte. Alibiszezon.

A Genoa egy évvel ezelőtt vért izzadt, hogy bent maradjon, idén kipihente a fáradalmakat. A Cagliari sem erőltette meg magát, átlagban ötezer néző előtt minek is? Első osztályú maradt a Chievo is, de a miniklub varázsa elmúlt. Ami maradt: egy opportunista, végtelenül unalmas csapat.

Óriási hajrát vágott ki a Sassuolo, a liga abszolút újonca az utolsó hét forduló során 13 pontot szerzett. A majdhogynem csak olasz játékosokat alkalmazó zöld-feketék csak egy szót ismertek idén: támadás! Mi pedig megismertük Domenico Berardit (19 éves, 16 gólos), köszönjük.

Nyolc idény után kiesett az élvonalból a Catania. Az argentin játékoslerakatként működő szicíliai klub tavaly sokáig még az EL-indulásért is versenyben állt, idén kipukkadt. Kár, mert általában jó meccseket játszottak. A Bolognának is annyi, de ha egy csapat a teljes tavaszi szezon során mindössze 13 pontot gyűjt, akkor ne csodálkozzon. (Diamanti nagyon hiányzott.) A Livorno átszállójegyet váltott a legjobbak közé. Ebben a buliban egyedül a brazil Paulinho mulatott jól - lőtt 15 gólt, ő aligha költözik vissza a Serie B-be.

A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.

(ktn)