2016.05.05., Kiss Tibor Noé

Két meccs, egy gól – sovány mérleg, gyenge mérkőzés. A Real Madrid 14. alkalommal jutott be a BEK/BL döntőjébe, a Manchester Citynél vége egy felemás korszaknak.

Nehéz helyzetben vagyunk a Real Madrid és a Manchester City párharcának elemzése során. Nem túlzás: ilyen gyenge színvonalú BL-elődöntőt nagyon régóta nem láttunk. Utoljára 2008 tavaszán fordult elő, hogy a két mérkőzésen mindössze egy gól szülessen, akkor a Manchester United–Barcelona mérkőzés gól nélküli első felvonását követte egy hazai győzelem, Paul Scholes 14. percben lőtt góljával a United jutott be a moszkvai döntőbe (amelyen büntetőkkel le is győzte a Chelsea-t). Ezúttal már a két csapat manchesteri mérkőzése is kínszenvedés volt, nagyon rég láttunk annyira defenzív Real Madridot, mint Angliában. A visszavágón sem következett be túl nagy javulás, Gareth Bale megpattanó lövése után a madridiak ünnepelhettek, 14. alkalommal jutottak be a BEK/BL döntőjébe.

 

A Real Madridnál tényleg lehet örülni, a csapat 11 bajnokit nyert meg zsinórban, és a Wolfsburg elleni kínos idegenbeli incidensen (0:2) kívül idén csak egyetlen csapat tudta legyőzni: a BL-döntőben a csapatra váró Atlético Madrid (február végi bajnokin a Bernabéuban). Zinedine Zidane játékosai ezzel együtt nem tűnnek frissnek, a folyamatosan sérülésekkel bajlódó Cristiano Ronaldo pedig mintha látványosan szenvedne a fájdalomtól, a tűréshatár küszöbén teljesít. „Bonyolult lesz a döntő az Atlético ellen” – prognosztizált Zidane, és akkor arról még nem is szólt, hogy a Realra két kőkemény bajnoki vár, a Barcelona és az Atlético mellett a királyiak továbbra is esélyesek a bajnoki címe megszerzésére Spanyolországban. Érdekesség: 2005 után 2007-ben megismétlődött a Milan–Liverpool döntő a Bajnokok Ligájában, akkor az olaszoknak sikerült a revans. Most hasonló a helyzet: két év elteltével az Atlético készülhet visszavágásra a Real Madriddal szemben a 2014-es vereség miatt.

 

A Madridnál sokkal nagyobb csalódást okozott a Manchester City, amely a nemzetközi kupákban újra és újra leszerepel. „Miért kötekedünk?”, kérdezhetik a csapat hívei, hiszen a City története legjobb szereplésével bejutott a legjobb négy közé. Manuel Pellegrini is hasonló véleményen van, a chilei edző szerint a Real Madrid „cseppet sem volt jobb a Manchester Citynél”. Hitegethetik magukat ezekkel a mondatokkal az égszínkékek szurkolói, azt azonban a laikus drukkerek nyilvánvalóan láthatták, hogy ebből a Cityből leginkább a feltétel nélküli odaadás és a tűz hiányzik – mindaz, ami miatt az Atlético Madrid két naptári éven belül másodszor készülhet a BL-döntőre.

 

Nem véletlenek ugyanis azok a felvételek, amelyek Yaya Touré alibikocogásait mutatják be, és az sem véletlen, hogy a Manchester Citynek Madridban egyetlen kaput eltaláló lövése sem volt. Miről beszélünk? A Manchester City játékosait igazából akkor láttuk utoljára eksztázisban futballozni, amikor az új időszámítást követően a csapat megszerezte első bajnoki címét 2012-ben. A bajnokság utolsó percei, a QPR elleni hajrá egészen hihetetlen volt – de a BL-ben ilyen áldozatkészséget és hajtást még sosem láttunk a Manchester Citytől. A nyári uborkaszezon nagy kérdése az lesz, hogy Pep Guardiola hogyan alakítja át a Cityt – a növekedés első fázisának vége az „arab korszakban”, a nagy áttörés nem sikerült, a projekt láthatóan megrekedt – a BL-elődöntő is erre adott bizonyítékot. A kulcsemberek nagy részére (Sagna, Kompany, Clichy, Touré, Fernandinho) sokáig már nem lehet alapozni. A dúsgazdag City 2008 óta működik  közel-keleti pénzből, ezalatt a gárda két bajnoki cím mellett egy FA-kupa győzelmet, két Ligakupa-győzelmet, valamint egy Charity Shield-sikert mondhat magáénak. Ennyi pénzből, ilyen játékosokkal ez legalább olyan sovány mérleg, mint amilyen a szerdai esti teljesítmény volt a Bernabéuban.