2008.01.16., ktn

"Nincs kapitánykérdés" - jelentette ki Kisteleki István, az MLSZ elnöke többször is az ősz folyamán. A helyzet azóta módosult. Kapitánykérdés immár van. Csak kapitány, az nincs.

"Voltak passzaink" - mondta Várhidi Péter a görögök elleni kínos 0-2 után. Legendás mondat. De mi volt még az elmúlt egy évben? Volt egy arcpirító vereség Moldáviában, és volt egy hatodik hely a selejtezőcsoportban, Málta megelőzésével. De volt még más is, például Olaszország legyőzése és harmincezer szurkoló a görögök elleni Eb-selejtezőn. Ellentmondásos évet zárt a magyar válogatott.

A mexikói világbajnokság (1986) óta összesen egy győzelmet szereztünk tétmeccsen az európai élmezőnyhöz tartozó csapatok ellen (1994 őszén Halmai góljával vertük az akkor vb-bronzérmes svédeket a Népstadionban). Ez nulla. Mert például Albániának az elmúlt hat évben sikerült kétszer megvernie a görögöket, egyszer pedig az oroszokat.

Tétmeccsen.

2006 őszén Várhidi Péter a totális fiatalítás jegyében vette át a magyar válogatottat. Oslói és kisinyovi megaláztatások ide, hatodik hely oda, a magyar csapat "válogatott" helyett ismét "nemzeti tizenegy" lett. Azaz szurkolótáborra talált.

Mégpedig azért, mert Várhidi vezetésével minden meccsen (mínusz Moldávia és Görögország, idegenben) a maximumra törekedett. Az elmúlt évtized rögtönzései, permanens káoszfocija után volt arca, tartása, játékrendszere a csapatnak. A szűk esztendők után nekünk már ez is elég volt, Vass Ádám játékintelligenciája és Dzsudzsák Balázs lendülete pedig régen várt bónusz.

Eddig felsoroltuk, mi volt, most nézzük, mi nincs. "Nincs kapitánykérdés" - jelentette ki Kisteleki István, az MLSZ elnöke többször is az ősz folyamán. A helyzet azóta módosult. Kapitánykérdés immár van. Csak kapitány, az nincs.

Hírlik, Kisteleki külföldi-párti, azaz külföldről hozatna szövetségi kapitányt. Kérdeznénk tőle, ha szemtől szemben megtehetnénk: minek?

A jelenlegi garnitúránál ugyanis nehéz jobbat találni. "Nincsenek védőink" - jelentette ki Várhidi Péter a focitippnek adott interjújában. Aztán hozzátette, hogy Vass Ádámon kívül egyetlen nemzetközi szintű védekező középpályásunk sincs. Egy külföldi szövetségi kapitánynak vajon honnan lennének kész futballistái?

Sehonnan.

Viszont meg kellene ismernie a saját játékosait. A "sajátos magyar közeget". A törleszkedőket és a pöffeszkedőket. A zavarosban halászó menedzsereket és a mikrofonállványként működő zsurnalisztákat.

Újra hosszú hónapok telnének el a sehová nem vezető vitákkal, egy új csapat felépítésével. Egy ellentmondásos, mégis koncepciózus munkával töltött év eredményei forognának kockán.

Egyetértettünk Várhidivel abban, hogy nincs más út, mint a fiatalítás. Emlékszünk ugyanis az 1994-ben a világot (vagy legalábbis minket) ámulatba ejtő bolgár válogatottra. Mint ahogy arra is, hogy ugyanaz a csapat öt évvel korábban csak három pontot szerzett a vb-selejtezőkön, de még 1992-ben is csak Luxemburgot tudta megelőzni az Eb-kvalifikációk során. Sztoicskovval, Balakovval, Kosztadinovval.

Igaz, nekünk most nincs Sztoicskovunk, Balakovunk, Kosztadinovunk. Helyettük megint csak találgatások, képzelgések, nevetséges állásfoglalások, szenzációhajhász médiakamuzások, Mourinhók, Lippik és a többiek vannak. Kész cirkusz - ez van kapitánykérdésben.

Egyvalami viszont nincs. Őszinteség. Miért nem lehet kiállni a nyilvánosság elé, és azt mondani, hogy tárgyalunk X-szel, Y-nal és Z-vel? Mit képzelnek magukról az MLSZ vezetői, amikor titkolóznak? Azoknak, akik kifizetik a többezer forintos belépőt a válogatott meccseire, joguk van tudni, hogy kikkel tárgyal Kisteleki István. Ez ilyen pofonegyszerű, ráadásul a világ számos országában így működik.

Csak nálunk nem. Mert nálunk nem divat az egyenes beszéd és az őszinteség. És amíg ez így marad, addig ne is számítsunk semmi jóra.

(ktn)


*****