2013.01.15., focitipp.hu

Évek óta némán asszisztálunk mindehhez. A zsidózáshoz, a cigányozáshoz, a románozáshoz. A felelősség a miénk is.

A FIFA megbüntette Magyarországot. A nemzetközi futballszövetség fegyelmi bizottsága úgy döntött, zárt kapuk mögött kell lejátszani a március 22-i Magyarország–Románia világbajnoki selejtezőt. A hivatalos indoklás szerint a súlyos büntetés azért jár, mert a 2012. augusztus 15-én játszott, Izrael elleni barátságos meccsen a magyar szurkolók egy csoportja antiszemita rigmusokat kiabált, márpedig a szabályzat világosan kimondja, „elfogadhatatlan, hogy a nézők egy csoportja diszkriminatív, antiszemita módon nyilvánuljon meg egy sporteseményen.”

 

***

Zéró toleranciát hirdetni a rasszizmus minden formája ellen dicséretes és támogatandó törekvés, még akkor is, ha éppen a FIFA-ról, erről a multinacionális nagyvállalatról van szó, amely már régen eljátszotta hitelét a futballközvélemény szemében, s ekképpen a legkevésbé sem alkalmas az erkölcscsősz szerepére. Élénken emlékszünk még a 2009-es francia–ír vb-pótselejtezőre, s a botrány sunyi, gyomorforgató elmaszatolására, de emlékszünk a kilóra megvásárolt FIFA-tisztviselőkre is, akik Katar kezére játszották a 2022-es világbajnokság megrendezésének jogát…

A FIFA eljárása ezúttal is felvet néhány kérdést. Például azt, hogy a fegyelmi bizottság döntéséhez vajon nem kell-e meghallgatni mindkét felet? Erre most nem került sor. Sőt: arról sem olvashattunk korábban, hogy a FIFA egyáltalán eljárást indított a Magyarország–Izrael mérkőzés kapcsán.

Az ominózus meccset augusztusban játszották, a döntés novemberben született meg, de csak januárban közölték. Miért kellett eddig titokban tartani? Az is nehezen érthető, hogy ha a büntetést barátságos mérkőzésért kaptuk, akkor miért egy kulcsfontosságú vb-selejtezőre, nem pedig egy hasonló kaliberű, érdektelen barátságos meccsre vonatkozik?

Tegyük hozzá: az MLSZ-t nem a mérkőzés ellenőre, s nem is az izraeli szövetség jelentette fel (ők semmit sem kifogásoltak a meccs után), hanem a FARE (Football Against Racism in Europe), amely a futballstadionokban jelen lévő rasszizmus és xenofóbia (idegengyűlölet) ellen harcol; a Bécsi Izraelita Kultuszközösség és a Los Angeles-i központú cionista emberjogi szervezet, a Simon Wiesenthal Központ.

 

***

A FIFA mintha kettős mércével mérne. Számtalan hasonló esetet fel tudnánk sorolni, amelyekért nem járt stadionbezárás. Ezzel persze nem vonjuk kétségbe a döntés jogosságát: az uszítást, a gyalázkodást igenis büntetni kell! De ha már az előírások mindenkire egyformán érvényesek, akkor a moszkvai vagy szentpétervári meccseken demonstráló nettó neonáci brigádok miatt miért nem szankcionálják legalább egyszer az oroszokat? Akárhányszor dobják meg Roberto Carlost banánnal, mindig megússzák büntetés nélkül, sőt: Oroszországot megajándékozták a 2018-as világbajnokság szervezésével.

Vagy ott volt a másfél évvel ezelőtti, Moldova–Magyarország Eb-selejtező, ahol a hazai drukkerek a „Szar Magyarország” és a „Gyűlölünk titeket” transzparenssel fejezték ki vendégszeretetüket.

Az 1999. március 31-én, Pozsonyban játszott szlovák–magyar Eb-selejtezőn a hazai kemény mag egy hatalmas, náci halálfejjel (ún. totenkopffal) ellátott, „Ungarn – nein danke!” feliratú transzparenssel fogadta a magyar válogatottat.

De emlékezhetünk a 2005-ös Artmedia–Partizan Belgrád BL-selejtezőre is, amelyen a szerb szurkolók a srebrenicai népirtásért felelős háborús bűnöst, Ratko Mladicot éltették. A szankciók mindhárom esetben elmaradtak.

 

***

A FIFA-döntést órákon belül több ezer szurkoló kommentálta az internetes fórumokon. Acsarkodva, átkozódva. Mindenki a Steaua-drukkerek hírhedt molinójával példálózott („Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig”), hogy azért bezzeg nem járt büntetés… Pedig de: a Steaua két nemzetközi kupameccsre szóló stadionbezárást és pénzbüntetést kapott.

S ha már az a bukaresti molinó szóba került, tegyük hozzá, hogy az újpesti visszavágón hasonló szellemiségű transzparenssel válaszoltunk: „Honnan tudod, hogy cigány vagy? Románul beszélsz.” A különbség csak annyi, hogy míg a bukaresti meccs után a legnagyobb román napilap, az Adevarul elnézést kért tőlünk, magyaroktól a sértések miatt („futballmeccsek nélkül lehet élni, de civilizált viselkedés és emberség nélkül nem”), közülünk már senki sem kért elnézést az újpesti gyalázkodásért.

Már hallom is az ellenvetéseket: miért mindig mi legyünk a gyávák, a meghunyászkodók? Hát először is: ez nem meghunyászkodás, hanem emberhez méltó magatartás. A gyávaság pedig az, amikor névtelenül gyalázkodunk a neten, s másban keressük a hibát, ahelyett, hogy elgondolkodnánk azon, mi magunk helyesen cselekedtünk-e.

Egyesek az MLSZ szemére vetik, hogy miért éppen Izraelt hívta meg ellenfélnek, amikor borítékolható volt a botrány. Ilyen alapon azonban alig akadna olyan ország, amelyikkel nyugodt szívvel meccselhetnénk: Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Románia, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Ukrajna, Franciaország (Trianon!) eleve kizárva, újabban pedig már Örményország is…

Persze, akadtak vicces bejegyzések is: egyesek szerint a zártkapus meccsre az NB1-ből kell majd beválogatni a játékosokat, azok úgyis hozzá vannak szokva az üres lelátókhoz… A többség azonban mintha azt akarta volna bebizonyítani, hogy semmi elítélendő nem történt.

 

***

Pedig dehogynem. A magyar szurkolók egy csoportja kifütyülte az izraeli himnuszt, szólt a „mocskos zsidók!”, az „Auschwitzba indul a vonat”, felharsantak a Mussolinit éltető rigmusok, egy fotón pedig az is látszik, ahogy egy férfi szappant (édes Istenem!) tart a magasba.

Úgyhogy mielőtt bárki is szidni kezdené a FIFA-t, Izraelt, a zsidó lobbit, egyvalamiről ne feledkezzen meg: a büntetést nem azért kaptuk, mert feljelentett bennünket a Wiesenthal-központ meg a FARE. Hanem azért, mert voltak közöttünk olyanok, akik gátlástalanul, teli torokból zsidóztak.

Bizonyos értelemben persze felelősség terheli az MLSZ illetékeseit is, akik éveken át szőnyeg alá söpörték ezt a problémát, éveken át nyugodtan lehetett zsidózni az MTK-meccseken, cigányozni és románozni a válogatott fellépésein… Persze, ha lenne egy korszerű nemzeti stadionunk, kamerarendszerrel, hatékonyan működő biztonsági szolgálattal, akkor az Izrael elleni meccsen is hamar ki lehetett volna emelni a hangadókat a tömegből, s most nem kellene az egész futballnemzetnek bűnhődnie.

Másutt ezt már megoldották. Ősszel egy antiszemita rigmussal próbálkozó West Ham-drukkert élete végéig eltiltottak az angol pályákról; néhány éve egy Bochum–Bremen német bajnokin pedig néhány brémai szurkoló náci zászlót lobogtatott a vendégszektorban, mire a többi brémai drukker „Nazis, raus!” skandálással kizavarta őket a tribünről…

Mi viszont évek óta némán asszisztálunk mindehhez. A zsidózáshoz, a cigányozáshoz, a románozáshoz. Ilyeténképpen a felelősség a miénk is. („Vétkesek közt cinkos, aki néma.”)

 

***

Mire mutatott rá ez a FIFA-döntés? Három dologra.

Egy: nemcsak a játék, hanem a futballkultúra terén is le vagyunk maradva Európától.

Kettő: azonnal másban keressük a hibát, mártírszerepbe pozícionáljuk magunkat, összeesküvés-elméleteket gyártunk, hárítjuk a felelősséget, uszítunk, acsarkodunk. (Másokra mutogatni mindig könnyebb, mint tükörbe nézni.)

Három: sportdiplomáciánk talán még a focinknál is gyengébb. Az MLSZ propagandagépezete remekül működik idehaza, de nemzetközi szinten nincs érdekérvényesítő ereje. Emlékezzünk arra, ahogy 2007-ben a horvátokkal együtt nagy peckesen Cardiffba vonultunk, ahol az általunk szerénytelenül favoritnak nevezett, tökéletes Eb-pályázatunkra egyetlen szavazatot sem kaptunk… Ma is ugyanitt tartunk.

 

***

Miben reménykedhetünk? Attól tartok, semmiben. Ha az MLSZ fellebbezése valamilyen csoda folytán eredményes lenne, s a FIFA az eredeti ítéletet helyett csak feltételes büntetést szabna ki, akkor – ne áltassuk magunkat – a parázsnak ígérkező magyar–román után egészen biztosan elmeszelnének minket. Nem egy meccsre.

Emlékezzünk csak a 2009. augusztusi Magyarország–Románia előkészületi futballmérkőzésre, amely a szervezők szándéka szerint Marian Cozma-emlékmeccs lett volna, csakhogy a közönség egy része – a brutálisan meggyilkolt Cozma hozzátartozói iránti mély és igaz rokonszenvéről téve tanúbizonyságot – úgy tisztelgett a veszprémi kézilabdázó emléke előtt, hogy kifütyülte a román himnuszt, majd rutinból lecigányozta a román játékosokat, s nem lehetett tudni, a kórusban kántált „büdös román” kifejezést vajon Cozmáékra is értették-e…

 

***

A FIFA döntése jogos, a rasszizmust büntetni kell. A büntetés mértéke viszont túlzó. Éppen ezért az egész szankció kontraproduktív.

Ha történetesen nem a kulcsfontosságú, románok elleni vb-selejtezőnket, hanem, mondjuk, a szakmai szempontból értékelhetetlen, novemberi magyar–norvégot érintette volna a zárt kapus büntetés, akkor a fegyelmező szándék átjön. Így nem jön át. Sőt: éppen ellentétes hatást vált ki. Tovább szítja az antiszemitizmust, a gyalázkodást. Ebben az esetben még azok is izraeli lobbit és zsidó világhatalmat emlegettek, akik máskülönben elhatárolódnak a szélsőjobbos ideológiától.

Arról már nem is beszélve, hogy a Jobbik azonnal felismerte a FIFA-döntésben rejlő lehetőségeket, és a pártpreferenciák növelése érdekében óriáskivetítős meccsközvetítést és politikai tüntetést szervez a Puskás-stadionhoz. Szóval: jó buli lesz, az biztos! Néhányan őszinte hazafias érzülettől fűtve kedvükre zsidózhatnak és siegheilezhetnek majd, ahogy az újabban magyar bajtársak között szokás.

Nem, ebből már sehogyan sem jövünk ki jól.

Legföljebb úgy, ha valóban elmegy az a több ezer (több tízezer) drukker a Puskás-stadionhoz, de nem zsidózni és románozni, hanem szurkolni a magyar csapatnak. A többi már a srácok dolga lesz a pályán, csakazértis bebizonyítani a románoknak, hogy igenis, mi vagyunk a jobbak. A kint rekedt magyar szurkolóknak pedig olyan hangosan kell majd ordítaniuk a Ria-ria-Hungáriát, ahogy csak a torkukon kifér. Hogy odabent, a pályán is hallani lehessen.

 

***

„Az erőszaknak valóban nincs helye a stadionokban, de az ellenfél szeretetét ne tegyék kötelezővé” – írta az egyik kommentelő. Jogos felvetés, egy futballpályán valóban nem kell szeretni az ellenfelet. De tisztelni igen! Különbség.

Én sem szeretném, ha plázamozik lennének a stadionokból, ahol a nézők pattogatott kukoricán kérődznek, és eszükbe sem jut felállva énekelni, mert tiltja a szabályzat. Hadd lehessen kiengedni a gőzt a tribünön, hadd lehessen kórusban skandálni, hadd lehessen azt üvölteni, hogy csalt a bíró. Ez még belefér.

De a zsidózás, az auschwitzozás már nem fér bele. És senki ne jöjjön a szólásszabadsággal, mert aki ezt nem fogja fel, annak nincs mit magyarázni. Zsidózni (magyarozni, románozni, cigányozni) vagy a holokausztból gúnyt űzni tilos. S nem holmi álszent polkorrektség miatt tilos. Hanem mert emberek vagyunk.

Én is, te is, ő is. Mi mindannyian.

 

Gazdag József

(A cikk eredetileg a felvidéki Új Szó napilapban jelent meg.)