Magyar játékos? Dísznek jó lesz!
, ktn
Mi lesz Radó Andrással? Mi lesz Kovács Istvánnal? Ne legyenek illúzióink: semmi.
A Kaposvár tíz év után alighanem kiesik az NB I-ből, ezúttal a Pécs győzte le 2-0-ra a somogyi csapatot, amelynek így már csak matematikai esélye van a bent maradásra. A Győr viszont továbbra is versenyben áll az aranyéremért, miután Kalmár Zsolt parádés góljával verte a Puskás Akadémiát. Ennek a két ténynek látszólag nem sok köze van egymáshoz. De csak látszólag.
A futballnak, különösen egy olyan városban, mint Kaposvár, helyi ügynek kellene lennie. Lásd Debrecent, ahol az önkormányzat és a városi közösség sajátjának érzi a klubot. A Loki profi menedzsmentje évtizedek óta saját nevelésű játékosokra épít, a csapat ennek a modellnek köszönhetően fejlődött évről évre, s 15 évnyi építkezés után még a Bajnokok Ligájába is bejutott. Erőn felüli teljesítmény volt, egy-egy topligás középcsapatnál néhány játékos többet keres, mint amennyi a DVSC éves költségvetése - de legalább lehetett örülni, drukkolni. Ha nem is Debrecenbe, de legalább Pestre eljött a Fiorentina és a Liverpool, s nem ulibuli-meccsre vagy stadionavatóra, hanem tétre.
Kaposváron nyilván nem a BL a cél. Talán az is mindegy, hogy a Rákóczi az 5. vagy a 12. helyen végez az NB I-ben, csak nyújtson szórakozást annak a néhány ezer embernek, akit még érdekel a városban a foci. Ahhoz azonban, hogy lehessen kinek szurkolni, kellene egy csapat, kellenének helyi kötődésű futballisták. Azok azonban Kaposváron nem nagyon vannak. A Pécs elleni találkozón összesen három olyan játékos szerepelt a kezdőcsapatban, aki kötődik a klubhoz, Bank Istvánnak (30 éves) ez a hetedik szezonja a klubnál, Balázs Benjámin (24) 2008, Bőle Lukács (24) pedig 2009 óta számít a zöld-fehérek focistájának. Ezen kívül volt még a csapatban egy magyar játékos (Antal Botond), a többiek idegenlégiósok. Ami pedig a "hosszú távú" építkezést illeti: a Kaposvár kezdőjében hét olyan futballista kapott helyet, aki legfeljebb egy éve csatlakozott a kerethez.
"Ez a játékos nyáron továbbáll, ha éppen olyanja van" - mondta játékosait kritizálva Véber György, a Mezőkövesd edzője a Puskás Akadémia ellen 4-0-ra elveszített bajnokit követő emlékezetes sajtótájékoztatón. Sajnos ez van - Kaposváron, Újpesten, a Honvédnál és még sorolhatnánk a magyar NB I csapatait. Márpedig annak, aki bármikor továbbáll, a legkevésbé sem fontos, mit hagy maga után. Kiesik a Kaposvár? Sebaj. De arra is kíváncsiak lennénk, hogy az Újpesten szereplő tömérdek idegenlégiós közül (az MTK elleni 0-4 alkalmával a "Dózsa" kezdőjében három magyar játékost találtunk) hányan vannak tisztában a lila-fehér klub múltjával. Vajon tudja-e közülük valaki, hogy abban a csapatban focizik, amelytől a hetvenes években Európa-szerte rettegtek?
Ez, persze, tipikus kelet-európai futballsztori. Az oligarchák pénzéből brazil focistákkal kitömött orosz és ukrán csapatokon kívül a patinás keleti klubok eltűntek Európa futballtérképéről. Ha a Crvena zvezda, a Dinamo Zagreb vagy a Steaua nagy néha bejut a Bajnokok Ligájába, többnyire a pofozógép szerepét tölti be, rosszabb esetben a huligánok időnként rasszista akciókat szerveznek vagy késsel támadnak a külföldi futballszurkolókra. Még a légióshelyzet is hasonló, a környező országok ligái is zsúfolásig tele vannak idegenlégiósokkal. A román Petrolul Ploiesti-nek például két olyan bajnokija is volt az idei szezonban, amelyen tizenegy külföldi focista lépett pályára, de a sort folytathatnánk olyan csapatok nevével, mint a Legia Varsó vagy a Ludogorec Razgrad.
Csakhogy van egy komoly különbség is: szomszédainkkal szemben mi képtelenek vagyunk játékosokat exportálni nívós bajnokságokba. Az elmúlt évekből alig néhány sikersztorit tudunk felmutatni (Juhász, Gera, Huszti), hiába alakultak meg sorra a speciális képzést hirdető futballakadémiák. Labdakergetőink egy része néhány év után a kertek alatt kénytelen hazakullogni (Hrepka, Rudolf), mások különösebb feltűnés nélkül vegetálnak valahol (Koman, Németh K.). Persze, akadnak olyanok is, akik el sem jutnak külföldre. Ennek is számos oka lehet: rossz a menedzserük, nincs körülöttük felhajtás, nem elég jók. Vagy olyanok, mint Illés Béla: mindenhol jó, de legjobb otthon. Arról nem is beszélve, hogy nálunk az akadémia szó is mást jelent, mint a világ boldogabb helyein. Minálunk olyasmi is előfordulhat (mint ahogy ez a 25. fordulóban meg is történt), hogy a Puskás Akadémia nevű futballcsapat kezdőjátékosainak a legmagasabb az átlagéletkora (28,7 év) az egész bajnoki mezőnyben.
Mindez a 18 éves Kalmár Zsolt kapcsán jutott eszünkbe. Az ETO vörös hajú középpályása szenzációs gólt szerzett az akadémisták ellen, s összességében is az idei év egyik legkellemesebb meglepetése: technikás, gyors, erőszakos és gólveszélyes focista. De ugyanez igaz a Pécsben focizó két fiatalra, Kővári Róbertre és Márkvárt Dávidra.
Mindnyájukban megvan az az üdeség, ami az NB I-ben szereplő futballisták nagy részéből hiányzik. S bár szakmai érvekkel talán meg lehetne magyarázni, miért tenne jót nekik, ha tovább "erősödnének" a magyar bajnokságban, szívünk szerint annak drukkolunk, hogy minél hamarabb hagyják el ezt az országot, a magyar futballt, ezt a nihilt. Hátha viszik valamire, s ez még a válogatottban nekünk is jól jöhet.
Mert azok a nagy tehetségek, akik mégis itt maradtak, végül mind beleszürkültek a magyar futballmasszába. Mi lesz Radó Andrással? Mi lesz Kovács Istvánnal? Ne legyenek illúzióink: semmi. Eltűnnek ők is. Legfeljebb statisztikai adat marad belőlük egy olyan kiscsapatban, mint a Rákóczi. Jól mutatnak majd dísznek, magyar játékosként egy rakás román, szerb és francia idegenlégiós mellett.
(ktn)
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
