2015.09.08., ktn

Nem sikerült a bravúr Észak-Írországban sem, a két kulcsfontosságú szeptemberi Eb-selejtezőn a magyar válogatott mindössze két pontot gyűjtött. Nagyon eltávolodtunk a közvetlen Eb-kijutástól.

Átrajzolódott Európa futballtérképe - vagyis talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy minden eddiginél kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. A múlt csütörtök óta lejátszott Eb-selejtezőkön sorra születtek az olyan eredmények, amelyek tíz-tizenöt évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Az európai középmezőny felső szintjéhez tartozó dánok például gólt sem tudtak rúgni Albánia és Örményország ellen, Jerevánból csak a szerencséjüknek köszönhetően hoztak el egy pontot. Az albánok a koppenhágai iksz után csak egy utolsó percben kapott góllal kaptak ki Portugáliától. A grúzok megverték Skóciát, a norvégok Horvátországot, a törökök lelépték a hollandokat. Felfordult a világ, lassan már csak San Marino és Gibraltár ellen mehetnek biztosra az ellenfelek.

Ez a tendencia a magyar válogatott csoportjában is érzékelhető, s most nemcsak a görögök elképesztő mélyrepülésére vagy Észak-Írország és Feröer remeklésére gondolunk, hanem a magyar válogatottra is. Akármilyen gyengének is tűnnek az ellenfeleink, a Mezey-féle válogatott óta Erwin Koeman csapata volt az egyetlen a mostani garnitúra mellett, amelynél biztosak lehettünk abban, hogy nem fognak bennünket megalázni. Van védelmünk, hurrá. Abban a sivárságban, ami a magyar futballt minden téren jellemzi, ennek akár örülni is lehetne. Csakhogy nincs okunk örömre.

Pedig Bernd Storck alapvetően jól kalkulált. Iksz a románok ellen, győzelem Észak-Írországban. A két mérkőzéset látva egyértelmű, hogy a román erősebb csapat az északírnél. S bár a román futballszövetség egykori elnöke szerint ez minden idők leggyengébb válogatottja (a maiakat nemhogy a Hagi, hanem még a Mutu fémjelezte együtteshez is kár volna hasonlítani), azért a románok nyolc meccsen nem véletlenül kaptak mindössze egy gólt (azt is szabadrúgásból, Dzsudzsák Balázs lövése nyomán). Szóval a románok elleni hazai iksz rendben is lett volna, ha hétfőn megvertük volna Észak-Írországot.

Csakhogy nem tudtunk győzni Belfastban, annak ellenére, hogy a 94. percig a kezünkben tartottuk a mérkőzést. Az első félidőben (akárcsak Románia ellen) passzívan fociztunk, de legalább stabilan. A szünet után aztán végre történt valami: akadt néhány formás támadásunk, lőttünk egy szerencsés gólt, miközben a csoportot vezető (s valljuk be, igencsak szegény technikai képességekkel rendelkező) északíreket sikerült teljesen kikapcsolnunk. Aztán jött a meccs hajrája, Lafferty lecsapott, így a lefújás után Dzsudzsák Balázsnak újra lehetősége nyílott a magyar balsorsról elmélkedni.

Ne ámítsuk azonban magunkat a balsorssal. Az északírek elleni győzelemhez több kellett volna annál, mint amit a pályán nyújtottunk. Negyvenöt percet ismét odaajándékoztunk az ellenfélnek, de erre még lehet azt mondani, hogy ez a taktika része volt, az ellenfél csillapítása. Azt pedig egyöntetűen állítja minden nyilatkozó, hogy a félidőben Benrd Storck bátor, rövid passzos játékot kért a csapattól. "Ez valamennyire sikerült is" - értékelte mindezt Guzmics Richárd.

Nagyon jól látja ezt a gólszerzőnk. Csak "valamennyire" sikerült. Talán öt-hat olyan alkalom volt a második félidőben, amikor a magyar játékosok bevállalták a labda földön való járatásának kockázatát, a cseleket - általában ezekkel az akciókkal jutottunk az északír kapuig. Ezen kívül azonban nagyrészt ugyanazt folytattuk, amit korábban, cél nélkül ívelgettük előre a labdát Szalai, majd Priskin felé, a szélre, ahová éppen tudtuk. Nem a balsors hiányzott Észak-Írország ellen, hanem a bátorság és a vagányság. Pedig a fiatalok (Kalmár Zsolt, Nagy Ádám) pályára küldése jó döntésnek bizonyult, időnként mindketten üde színfoltot vittek a játékba, kettejük körül Belfastban nagyobb pezsgés volt, mint például Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán körül...

A döntetlennel szinte minden esélyünk elszállt arra, hogy elérjük a közvetlen továbbjutást. A harmadik hely, vagyis a pótselejtező azonban igazi bravúr nélkül is elérhető közelségbe került (ehhez legközelebb le kell győzni Feröert). Valami azt súgja, hogy a play-offon sokkal nagyobb bravúrra lesz szükségünk, mint amilyet ebben az igencsak gyengécske csoportban sem tudtunk véghez vinni.

(ktn)