2006.11.16., focitipp.hu

Magyarország-Kanada 1:0

Kanada ellen nemcsak négy újonc, hanem egy újfajta szemlélet debütált a magyar futballban. Várhidi Péter volt az első, aki végre komolyan vette a jelszót: fiatalítás! De hogy kerül ide Trifon Ivanov? Rögtön eláruljuk.

Két Magyarország

Most már bevallhatjuk: Málta ellen lelkünk legmélyén drukkoltunk a vereségért. A magyar válogatott hozzáállása azon a mérkőzésen kritikán aluli volt. Meg is kaptuk méltó büntetésünket. A szövetségi kapitány lemondott, segédje ugyan nem tette, de a szövetség vezetése - nagyon okosan - nem bízta rá a válogatottat. Kanada ellen viszont egyértelműen a győzelemért drukkoltunk. Edzőjük ambiciózus és hiteles (Bozsik is hiteles volt, de kívülről nézve nem tűnt ambiciózusnak), és végre olyan lépésre szánta el magát, amit húsz éve hajtogatnak a magyar futballból élő vezetők.

Nini, gól beadásból!

Csapatunk nem kápráztatatta el a nézőket. A mérkőzés sem volt magas színvonalú, viszont felhívnánk a figyelmet néhány momentumra, amely mindenképpen újdonság volt. Mint tegnapi közvetítésünkben is utaltunk rá, a beadásaink nagy része éles és pontos volt, győztes gólunk is egy ilyen szituációból esett. (Márpedig az elmúlt években a magyar válogatott játékának szimbóluma a következő volt: a csapatunk szögletrúgását a rövid saroknál álló védők kifejelik.) Volt viszont valami, ami hiányzott a Bozsik-csapatból: az alázat. Nem a küzdelem, meg az összeszorított fogak. Azt már megtanulták a magyar futballisták, hogyha a közönség azt kiabálja, hogy „harcoljatok", akkor vérben forgó szemmekkel kell lerúgni az ellenfelet. De az nem küzdelem, az nem alázat, az nem futball. Sokat szabálytalankodtunk tegnap is, de nem volt köztük kirívóan durva. Vass Ádám becsúszó szerelése pedig egyik legjellemzőbb motívuma volt a játékosok mentalitásának.

Csináljanak csapatot

Nem véletlenül nyilatkozta azt Várhidi, hogy a „játékosok meghaltak volna a nemzeti színekért". Ne szépítsük: a Kanada elleni produkció édeskevés lenne a tavaszi Eb-selejtezőkön. De nekünk már régen nem a tavaszi Eb-selejtezőkre kéne készülnünk, hanem el kéne fogadnunk, hogy legkorábban négy-hat év múlva van reális esélyünk kvalifikálni magunkat egy világeseményre (kivéve, ha ideszavazzák nekünk az Eb-t). Ezek a fiatalok nem csodagyerekek, nem messiások. De szerencsére sokuk külföldön edződik és egy jó kapitánynak lehet esélye néhány év alatt ütőképes gárdát kovácsolni belőlük.

Ki lesz a kapitány?

De vajon ki lehet a jó kapitány? Kisteleki István Bölöni Lászlótól várja a megváltást. Félő, ha idejönne Bölöni előbb-utóbb elveszne a magyar futball sártengerében, a sok „segítőkész" ember hamar a maga képére formálná. Van azonban egy ember, aki ismeri a viszonyokat, tudja kire érdemes hallgatnia, kire nem, tudja mit akar, szerény és szimpatikus, ráadásul már egy picinyke eredményt is fel tud mutatni. Várhidi Péternek hívják.

A bolgár példa

De talán nem is a név a fontos, hanem az elv. Mert nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, elég, ha csak már bevált modelleket alkalmazunk. Nézzük például a bolgárokat. Az 1994-ben világbajnoki negyedik válogatott meghatározó tagjai (Trifon Ivanov [képünkön], Balakov, Kosztadinov, Sztoicskov stb.) az Egyesült Államokban 24-27 évesek voltak, a legjobb futballistakorban. Ezek a játékosok azonban ekkor már négy-öt éve együtt futballoztak, nem túl nagy sikerrel. Gondolná valaki, hogy az 1990-es világbajnokság selejtezőit egy ilyen nevekből álló bolgár válogatott mindössze 3 pontot szerezve, csoportutolsóként zárta? De még két évvel később is csak San Marinót sikerült megelőzniük az Eb-selejtezőcsoportban.

Példa a példára

Egy elképesztő példa. Íme az 1991-es Eb-selejtezők utolsó mérkőzésének összeállítása, Szófiában a románok ellen. Alatta pedig a svédek elleni világbajnoki kisdöntő névsora. A csatársorban és a középpályán gyakorlatilag nem történt változás: a szövetségi kapitány fia, Luboslav Penev sérülés miatt kihagyta az 1994-es világbajnokságot; de érdekesség, hogy Jordanov mindkétszer csereként állt be a csapatba (ő egyébként 1998-ra kezdővé lépett elő). A védelemből pedig egyedül Rakov és Iliev tűnt el, a később kulcsemberekké váló Ivanov és Cvetanov miatt. Ne feledjük, ez a bolgár válogatott aztán az 1996-os Európa-bajnokságot és az 1998-as világbajnokságot is megjárta. Bizonyára sok magyar futballszurkoló megelégedne egy ilyen csapattal.

Bulgária-Románia (1991. november 20.)
Mihajlov - Hubcsev, Rakov, Iliev (56. Mladenov), Kirjakov - Jankov, Szirakov, Sztoicskov, Balakov - Kosztadinov (68. Jordanov), Penev.

Bulgária-Svédország (1994. július 16.)
Mihajlov (46. Nikolov) - Kirjakov, Ivanov (42. Kremenliev), Hubcsev, Cvetanov - Balakov, Jankov, Lecskov, Szirakov (46. Jordanov) - Kosztadinov, Sztoicskov.

(kl.focitipp.hu)
(ktn.focitipp.várna)


*****